Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

ezt egészen a közöny rovására írni. Más okai is lehetnek s — hitem szerint — vannak is e lanyhaságnak. A czímre térve, előzetesen is kifejezem azon meggyőződésemet, hogy a Kálvin-Szövetségre hatalmas, nagyarányú jövő várakozik. Sőt e nagyszerű jövő, mint Pál apostolt a maczedón férfi, kérve-kéri a Szövetséget az átkelésre, az odaadó munkára. Miért nem mer. vagy inkább nem tud kiindulni a tárt ajtón az aratásra érett mezőre? Én úgy látom azért, mivel egyfelől sokfelé van osztva, vonva kálvinista közönségünk s nem is mindig úgy, hogy a régi erős hittudat erősítgetnék lelkében, — másfelől pedig azért, mivel a Szövetség alapszabályaiban is van egy pont, a mely, nem nagyon lelkesíti a vidéki köröket a fiókszövetségek megalakítására. Az újabb idők sokféle szövetkezés eszméjét vetették felszínre, részint buzgó törekvések, részint csak egyes divatos jelszavak szolgálatára. Alakítottunk már Belmiszsziói Egyesületet. Keresztyén Ifjúsági Egyesületeket, Kálvin-Szövetséget, ORLE-t, OVESz-t; legutóbb pedig újra felvetődött a Protestáns-Szövetségnek, sőt az Uniónak eszméje is. Nem vesszük-e észre, hogy ezzel a már meglevő és még czélba vett szövetkezésekkel nemcsak megosztjuk erőinket, de egyikkel-másikkal, főként az unió hangoztatásával gyengítjük a felekezeti érzést és neveljük a közönyt?! Nem vagyok elfogult felekezeti ember. Az evangélikusokat testvéreimnek tartom az Úrban, hisz ugyanazon vér- és könnykeresztségen mentünk át a múltban. De a felekezeti korlátok döntögetése erő helyett gyöngeséget teremt és a kálvini vagy lutheri öntudatot semmiféle liberalizmus nem pótolhatja! Bizony, nem bölcs dolog a „mindegy" sejtelmét ébresztgetnünk sem itt, sem ott, mert a nagy liberalizmus könnyen arra vezet, hogy a felekezeti öntudat elhalványulásával elvész a vallás iránt való szeretet, s vele a buzgóság, a munkálkodásra való készség is. Csak erős felekezeti öntudattal lehet erős sereget szervezni. Bizonysága ennek a Róm. Kath.-Népszövetség. Ne az erők szétosztására, vagy épen a felekezeti öntudat el halván vitására törekedjünk tehát, hanem mindennek-az ellenkezőjére s akkor a Kálvin-Szövetség is megtalálja útját gyülekezeteinkhez. Ne unióról, ne protestáns szövetségről beszeljünk, hanem álljon meg mindegyikünk a maga történeti talaján, s azon igyekezzék építeni a saját egyházát és egyháztársadalmát. Ha megvan a Kálvin-Szövetség, ám teremtsék meg evangélikus testvéreink annak párjaképen a Luther-Szövetséget, — de ne színtelénkectjünk „protestáns" szövetkezésekkel. Látjuk úgy is, hogy evangélikus testvéreink, a kikben átlag szilárdabb és jellegzetesebb az egyházi 8ntudat;

mint mi bennünk reformátusokban, a közös „protestáns" egyesületek és szövetkezések mellett megalkotják a magok külön evangélikus egyesületeiket és szövetségeiket,. Miért erőltessünk tehát olyan dolgot^ a mi nem sikerül ? Ha megvannak is a külön ref. és evang. szövetkezések, a sok közös czél mellett könnyebben megtalálhatják a testvéries együttműködést, mint akkor, ha ez az egyházi öntudat és a specziális egyházi czélok szolgálatának bizonyos megcsökkentésével járna. De messze is tévedtem, hiszen tulajdonképen a Kálvin-Szövetségről akartam szólni. De ha messze tévedtem is, azt hiszem azzal, a mit elmondtam, mégis arra a kérdésre, hogy mi az oka a K.-Sz. lassú előhaladásának, megadtam részben a feleletet. Említettem azonban, hogy magában az alapszabályokban is van egy olyan intézkedés, a mely nem nagyon lelkesít a fiókkörök megalakítására. Az alapszabályok ugyanis a megalakult vagy alakulandó községi szövetségeket tagdíjaiknak a központba szállítására kötelezik s azokat maguk fenntartása végett pótdíjak szedésére utasítják. (L. „A közs. Kálvin-Szövetségek viszonya a Központi-Szövetséghez és hatásköre" 8. pontját.) Ily alapon azonban a Szövetség nem fog elterjedni az országban, hanem megmarad fővárosi szervezetnek; mert ki hajlandó arra, hogy szervezzen, dolgozzék, de az általa megalakított fiók ragdíjait a központba szolgáltassa be, a fiókszövetség szükségeire pedig még póttagdíjakat vessen ki a különben is szegény és áldozni nem igen hajlandó tagokra? Ajánlom azért az alapszabályok idevágó pontjának ekképen leendő módosítását: „A megalakult vagy alakulandó községi szövetségek köteleztetnek évi jövedelmök 10%~át a Szövetség czéljainak megvalósítására, a központba ( 'beszolgáltatni. Ennek ellenértékéül a központ megküldi lapját s egyéb kiadványait, sőt az összetartozandóság érzetének ébrentartása, növelése végett a helyi szövetségek évi ünnepélyén küldött által képviselteti magát". Egyszerű számvetés meggyőz e módosítás hasznáról. Ezeket óhajtottam elmondani, azzal a kéréssel, hogy az illetékes tényezők gondolkozzanak rajtok. Nem ellenkezést akarok velők kelteni, hanem az egyesülés czéljának, eszközeinek tisztázásához szeretnék általuk hozzájárulni.* Nem sok szövetségre, egyesületre, hanem mindegyikünknek egy erős szervezetre van szükségünk, mely az evangéliumi munkás szeretetet propagálja. Ezek a külön egyházi szervezetek majd meg fogják találni a harmonikus együttműködés tereit és módjait. Deák Imre. MISSZIÓÜGY. A Lorántffy Zsuzsánna Egyesület 1909. évi munkálkodása. Olyan időket élünk, midőn az evangéliumi munkák nagy értékét nemcsak az egyházzal benső összeköttetésben állók becsülik nagyra, hanem azoknak nagy fon* Űg-y tudjuk, hogy a Szövetség vezetöség-e czélba is vette már az alapszabályok vonatkozó pontjának ilyen természetű módosítását. Szerk.