Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

A horvátok pedig ezt akarják elnémítani, tehát tönkre kell tenniök a drávántúli ev. egyházakat, el kell azokat szakasztaniuk az egységes magyar ev. egyházak testétől ! Ezért olyan becses reájuk nézve a pánszláv érzelmű neudorfi esperes ! Ne áltassuk magunkat: nem egyszerűen egy új ev. egyházkerület fölállításáról van itt szó, hanem egy olyanról, mely teljesén független lenne a magyar egyetemes ev. egyháztól! Ha csak az előbbiről lenne szó, azt válaszolnók : minek annak a néhány ezer evangélikusnak új egyházkerület ? De itt többről van szó! Nem kevesebbről, mint a horvátországi ev. gyülekezetek, még inkább az ev. lelkészek kivonásáról a magyar egyetemes ev. egyház joghatósága és fegyelmi hatalma köréből. Hisz már az 1907. augusztus 13-iki új-pazuai gyűlés is elhatározta a horvát-szlavon ev. egyházmegyének Magyarország területéből való kihasítását! De még ennél többről is van szó s ez ad nékünk, reformátusoknak is beleszólást a dologba. A független horvát-szlavon ev. egyházkerület fölállítását nyomon követné a nagy nehézségekkel megalkotott és előbb idézett 1898. évi május 7-iki törvény megszüntetése ! Ugyanis ez egyöntetűen szabályozza a két ev. egyház kiilső jogviszonyait. Ha az ág. h. ev. egyház elszakadna a magyar egyetemes egyháztól, a törvényt revidiálni kellene, s a Dráván túl jóval gyöngébb ref. egyháztól is követelnék a horvátok az elszakadást. Ez az ő legfőbb vágyuk. A drávántúli ev. gyülekezetek legnagyobbrészt németek. Ezt még csak elnéznék'. I>e a mi gyülekezeteink a magyarság erős bástyái. Ezeket a nagy áldozatok és küzdelmek árán épült ősi és újabbi bástyákat szeretnék lerombolni, ide vezetne tehát végső eredményben az evangélikusok elszakadása! Ezért az önálló horvát-szlavon ev. egyházkerület ügye nem egyedül az ev. egyház belső ügye! El is várhatjuk, hogy ezt a fontos kérdést a közös protestáns bizottság is tárgyalja és az elszakadást meggátolja. De nemcsak mint reformátusoknak, hanem mint magyaroknak is van még egy szavunk az elszakadáshoz. A Szt. István koronájához tartozó országok államjogi egységét bizonyító tények mind kevesebb és kevesebbre zsugorodtak az utóbbi időkben. A területi egységet már alig bizonyította egyéb, mint a különböző egyházmegyék átnyúlása a Dráván. A pécsi püspökség lenyúlik a Szerémségbe, viszont a zágrábi érsekség fölnyúlik a magyarországi Muraközbe. A szlavóniai ref. gyülekezetek az alsó-baranya-bács-szlavóniai egyházmegye révén a dutiamelléki egyházkerület területével egységesek. Horvátországi gyülekezeteink dunántúli egyházkerületünkhöz tartoznak. A szlavóniai ev. gyülekezetek nem régiben még a bácskai ág. ev. egyházmegyéhez tartoztak. Ma már önálló egyházmegyét alkotnak, most meg Önálló kerületté akarnak válni. így tépdesik az államjogi egységet bizonyító kötelékeket. Utánuk jönnénk azután mi. Miért nem vállalkozik a horvát kormány a róm. kath. egyházmegyék területi beosztásának megváltoztafására? Vagy azok eléggé- horvátok, ha magyar püs-' pökséghez tartoznak is? - Avagy talán s

azokhoz nem mentek hozzá nyúlni? Áim Mossak s l)r : L - -BELFÖLD. A magyar ker. diákmozgalom konferencziája. A Visegrádon, Almádiban és Sárospatakon tartott nyári gyűlések után végre szólhatunk komoly ker. diákmozgalomról, mely a tíz év óta folyó kísérleteknek sem nem folytatása, sem nem eredménye, de nem is azoktól különálló párhuzamos törekvés, hanem diákok hatalmas csapatának olyan állásfoglalása, mely a mult kísérleteit befejezi, de azoktól eszközeire, kereteire és nagyobb látókörére nézve el is különül. Néhány tagja f. é. febr. 4., 5. és 6-án Budapesten fontos konferencziát tartott. De á ki e gyűlés általános benyomásaiból alkotja meg az" egész mozgalom képét, az alapjában téves arányokat és színeket alkalmaz. Sőt, ha számon veszem mindazokat, a kik a mozgalom bevallott hívei Budapesten ós az ország nagyobb diákközpontjaiban, — akkor sem nyerek helyes fogalmat teljes súlyáról és jövendőben kialakulni készülő formáiról. Hanem, ha tekintetbe veszek olyan tényeket, a minőket Mott János tavalyi látogatása felmutatott; ha tekintetbe veszem, hogy a diák erkölcsi küzdelmeiről tartott előadásán az egyetemi hallgatók a városháza hatalmas dísztermét zsúfolásig megtöltötték; ha elgondolom, hogy a hallgatók ezen száma akkor is megmaradt, a mikor az annyira bálványozott akaraterő szubjektív indeterminizmusát megtagadta, s annak helyébe az ethikai romlást egyedül orvosolni képes Jézus Krisztust helyezte; ha elgondolom azt a takargatott, de tényleges lelki küzdelmet, mely minden ifjú életében lefolyik s mely a mai modern élet sodra által annyira fokozódik, hogy a megkínzott ifjú, eldobva intellektuális kételyeit, képes lesz odaborulni az egyetlen, eredményeket felmutató orvos elé,. — akkor fogom megérteni, hogy már nem kísérlet vagy „szórványos jelenség" többé a diákmozgalom hazánkban is, miért nem lehet megczáfolni, s miért tárul ki előtte a jövő. Ha a mi világunknak a modern evoluczió a jelszava, ebben az evoluczióban az önmagát kifejtő, kincseit feltáró és értékeit alkalmazó istenígéjének az első helyet kell elfoglalnia. A most lefolyt gyűlés ezen mozgalomnak egy kiváltott kicsiny szikrája ; a legsürgősebb intézkedés arra nézve, hogy az első hullámok is határozott irányt nyerjenek. Éppen ez adja meg az ott felszínre került elvi kérdések fontosságát, s hogy azokat tisztábban lássuk, nem hagyhatjuk ügyeimen kivül a konferenczia külső lefolyását sem. A gyűléseken csak olyan intézetek képviselői vettek részt, melyek kebelében a mozgalom ténylegesen is megindult, tudniillik a bibliának egyénenkint való tanul-