Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

Nem így van ez Angliában, hol pl. az oxfordi, cam­bridgei egyetemen a hallgatók kevés kivétellel kötelesek az egyetem által létesített és vezetett otthonban élni, hol tehát biztosítva van a tanár erkölcsi befolyása is. Nem így volt ez a régi időkben nálunk sem. Az ifjak egész élete főiskoláink kebelén belül folyt le; ott szívták magukba azokat az eszméket, melyek hatása alatt kiválóbbjaik a nemzeti élet tényezőivé, hőseivé váltak. Ma, különösen a fővárosban, az ifjú szárnyaira van bocsátva. A tanszabadság jelszava alatt a tanár befo­lyása megszűnik. Az ifjúság szétszóródik ; kivész belőle az összetartozás érzete; egyik idegen lesz a másikra, s idő­leges változás c<ak nagv nemzeti forrongások idején áll elő. Az individualizmus ily feltétlen érvényesülésének egyik következménye, hogy az ifjúság tagjai nem isme­rik meg az állandó szervezetben levő jótékony erőt; nem tanulják meg alkalmazkodni egy felettük lévő szer­vezet igényeihez; nem hajlandók magaviseletüket, érzé­seiket, érvényesülésüket ehhez képest korlátozni. Ennek keserű gyümölcseit tapasztaljuk. Erre vezet­hető vissza az a nagy közönyösség a társadalmi szer­vezkedés, munka iránt, s ennek káros következménye még a gazdasági haladás terén is tapasztalható. A szervezkedési képesség tette naggyá Angliát ós Németországot. A kisebb szervezetekben való működés fejleszti ki a szeretetet a nagyobb szervezetek, s végső sorban a haza iránt; viszont nálunk a szervezkedés gyengesége vonja maga után, hogy ha néha fel is lángol a hazafias érzés, az csak szalmatüz, de kitartó munkára, nagy eredmények elérésére nem képesít. Az egyetemi nevelés hiányának ezt a következmé­nyét rideg számadatokkal igazolnunk nem lehet. A tár­sadalomban kell élnünk, munkátlansága felett kell keserű tapasztalatokat szereznünk, hogy ezt meglássuk. Ká akarok mutatni azonban egy oly eredményre, hol a számokkal megfogható tények igazolják főiskolai nevelésünk rettenetes hátrányait. A budapesti egyetemen a hallgatók száma abnor­mis. Míg a világ fővárosainak sorában lakosságra nézve Budapest a 26-ik, addig az egyetemi hallgatók számára nézve a harmadik. Oka ennek az, hogy míg Németországban 22 egye­tem. Francziaországban 16, Nagy-Brittaniában 15, Hol­landiában 4, Svájezban 7 egyetem van, addig nálunk csak 2, a zágrábival 3. Budapestre tódul a vidék. A szegény sorsú ifjak küzdeni kénytelenek az élettel; bűzös, sötét kis szo­bákba szorulnak többedmagukkal. Fűtésre pénzük nincs; keresik azokat a helyeket, hol kis meleget találnak. Az egyetemi könyvtár télen ostrom alatt van, kevésnek ad helyet; a többi kávéházakba, lebujokba szorul. Meg­szokja ezt az életet, és elszokik a tanulástól. Egy rész rossz társaságba keveredik s teljesen elzüllik; egy másik rész abbahagyja tanulmányait, szaporítja az intelligens proletariátust. Igv a műegyetemen az 1905/6. évben már a máso­dik félévben elmaradt 6% ; a budapestiek száma ebből 18, vidékieké 63, holott utóbbiakra arányszám szerint csak 54-nek kellett volna esni A műegyetemen az 1905/6. évben beiratkozott 1314, végzett 247, kellett volna végeznie a beiratkozottak 1 /i részének, végzett csak V5 —Ve-A tudományegyetemen az 1905/6. évben beirat­kozott 3855 joghallgató, végzett 579; beiratkozott 1106 orvostanhallgató, végzett 124; beiratkozott 1436 böl­csészet hallgató, végzett 124. Vagyis a joghallgatók V7 -ed, az orvostanhallgatók közül körülbelül V8 , és a bölcsészethallgatók közül körülbelül 1 /1 1 —1 /1 2 végzett a beiratkozottakkal szemben. Összegezve kitűnik, hogy be­iratkozott 6691, végzett 835, tehát V&-ad, holott az arányszámnak V4 és 1 /5 közt kellene lennie. Tehát majd­nem a fele pályavesztett egyén lesz. Ha a tudományegyetemen az elmaradottakat illető­ség tekintetében vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a második félévben a budapestiekből elmarad 7%? a vidé­kiekből 10%? számokban kifejezve 165 vidéki. Ez utóbbiak­ból 63-nak atyja gazda, földműves, 65 atyja tisztviselő, a mi igazolja, hogy az anyagi helyzet játszik közre az elmaradásnál. Ezeken a bajokon iparkodik segíteni a technikus asztal és a „Mensa academica", ebédsegélyek nyújtása által. A fő nehézségnek, a lakáskérdésnek megoldására azonban ezideig még nem történt számbavehető lépés. Segítséget csak úgy nyujthatunk, ha gondoskodunk oly Diákotthonok létesítéséről, melyekben az ifjúság olcsó lakást, ellátást talál; melyekben gondoskodás történik a hazafias és vallásos szellem fenntartásáról is. Ilyen Diákotthonok létesítése sem utópia. A katona­ság eltartása fejenkint évi 344 koronát tesz ki; kaszár­nyarendszer mellett nem sokkal többet tenne ki az egyetemi ifjúság eltartása sem. Magánosok már ma is nyitnak zugdiákotthonokat, a mi azt mutatja, hogy jöve­delmező üzletnek tekintik. Megvan tehát a mód arra, hogy kellő vezetés mellett egy nagystílű diákotthon léte­síthető, felvirágoztatható és fejleszthető legyen. A Diákottkon létesítése iránt meg is van az érzék, különösen a vidéken. Az Országos Nemzeti Szövetség tavalyi közgyűlé­sén vetette fel dr. Kováts J. István ezen kérdést. Bizott­ság küldetett ki, s a bizottság érintkezésbe lépett a Bethlen-kollégium vezetőségével, valamint a székely ala­pokat kezelő Kállay Ubul főispánnal. Előbbi helyek be­töltésére vonatkozó biztosíték, utóbbi anyagi hozzájáru­lás adására vállalkozott. A gyermekeik sorsa felett aggódó apák óriási örömmel fogadnának ilyen vállalkozást. A tanácskozások során a megoldási mód tekinteté­ben is tisztázódtak az eszmék. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy intézményt a tár­sadalmi jótékonyság alapjára helyezni lehetetlen. Reális üzleti alapon kell állania, s a társadalom támogatására csak annyiban számítson, hogy az a fejlődést köny­nyitse meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom