Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre; 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Közeledik a Te világosságod. Naumann F. Ford. Dr. Tari Imre. — Vezérczikk: Csüggesztő jelenségek. H. I. — Tárcza: Képek a Szentföldről. Takaró Géza. — Könyvismertetés: Kálvin János. Kájel István. — Belföld: Pár szó az adócsökkentési segélyek ügyéhez. Kájel Endre. — Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld: Franczia felolvasás rólunk. Irodalom. —Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. terjeszthet, a ki maga is átszenvedte a földi kínokat, de nem csüggedett, nem bukott el, legyőzte a bűnt, a sötétséget, diadalmaskodott a halálon. Ilyen világosságot csak Jézus Krisztus adhat. 0 ott járt-kelt a bűnösök és vámszedők csoportjában. Nem volt hova fejét lehajtsa. Kísértéseket, üldöztetéseket szenvedett. Megostorozták, keresztre feszítették, de 0 azért mégis világosság maradt. Nem szakadt ei mennyei Atyjától; a tengernyi nyomor közepette erősen bízott az örök szeretet megváltó erejében. Ismerte az emberek lelkét; miattok kétségbe nem esett, hite mélységes volt, akár csak a tenger feneke; isteni természete ragyogott, Istenben élt, Istentől származott. Rendkívüli, csodálatraméltó jelenség 0, — és a nép, mely sötétségben vándorolt, nagy világosságot lát () benne. „0 meghozza néktek mind azt az üdvösséget, melyet mennyei Atyátok számotokra rendelt" — mondja Luther Márton énekes ajka. 0 nemcsak példányképünk, a ki bennünket a bajok bátor leküzdésére tanított, 0 sokkal drágább kincs minékünk. 0 tanított meg minket arra, hogy Isten gyermekei vagyunk, a ki bűneinkért nem taszít el örökre magától. 0 békességet osztogat lelkünknek, olyan békességet, melyet a világ nem adhat; békességet, melynek áldásait emberi szó eléggé nem dicsőítheti; olyan békességet, mely mindent bűnt elűz szívünk tájékáról, mely minket édes, mennyei nyugalomba ringat. Mint jótékony harmat, Tőle száll alá minden vígaszunk és mi örökké boldogoknak érezzük magunkat. 0 eszménykép és vígasz. Nehéz dolog ezt megértenünk az élet kemény csatáiban. Sűrű, sötét az éj, lassan világosodik az ég alja. De vájjon jobb a te sorod, ha a bűnbe, nyomorba reménytelenül elmerülsz? Mi vár rád, ha így cselek-Az Élet Könyvéből. Közeledik a Te világosságod. „Kelj föl, világosodjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége rajtad feltámadt". (És. 60.J.) Régi ének, a próféta ajkáról zendült fel először: „Kelj fel világosodjál!" A fogságban sínylődök ujjongva hallják, hogy közeledik az ő világosságuk. Már amott oszlik a sötétség, az ég alján kelőfélben az Isten dicsősége. Ezt a dicsőséget eleinte földi hatalomnak tartották, mely a pogányokat leigázza s aranyukat, tömjéníiket Sionba hordja. Később azonban, lelki értelemben véve, Jézus Krisztus dicsőségének értelmezték. Igen is, 0 az a világosság, a mely közeledik. 0 a világ világossága. Az 0 elfogadására készülődünk ezekben a napokban. Legyen ez a fogadtatás elragadó, legyen ujjongó: „Kelj föl! Világosodjál! Félre búval, gonddal!" De hogyan világosodjam, mikor minden felől sötétség vesz körül? Amerre csak tekintek, mindenütt nyomort látok: sápadt arczú, beteges gyermekeket; korán elhervadt leányokat; zabolázatlan, satnya legényeket; gonddal terhelt, megtört családapákat ; gondatlan, lelkiismeretlen apákat és anyákat; látok anyákat, a kik gyermeküket maguk vezetik a züllés útjára. Látok elhagyatott véneket, gyógyíthatatlan betegeket, elmebajosokat. íme, körülöttem mindenfelé sötétség; magam is tele vagyok gyarlóságokkal, gonddal, bűnnel, és én hozzám, szegény halandóhoz kiáltja a próféta: „Kelj föl, világosodjál!" Ugyan milyen természetű, milyen erős világosság képes ezt a sötétséget elűzni, bennntinket örömre fakasztani? Ilyen világosságot csak az