Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

A kultuszminisztérium képviseletében megjelentek : gróf Apponyi Albert miniszter, Molnár Viktor és Tóth János államtitkárok ; a főváros képviseletében: dr. Bárczi István polgármester; a dunamelléki egyházker. képviseletében : Darányi Ignácz főgondnok, a dunántúliéban: Antal Gábor, az erdélyiében: Kenessey Béla püspök, a bányai evang. egyh. kerületében Zsilinszky Mihály felügyelő, s a budapesti unitárius egyházéban Józan Miklós esperes. Képviselve voltak a következő fő- és középiskolák : a budapesti ref. theologia, a kecskeméti ref. jogakadémia, a halasi, kecskeméti, nagykőrösi, pápai ref. főgimnáziumnak, a budapesti evang. és piarista felekezeti, az V., VII. kerületi, kőbányai, tisztviselő-telepi állami főgimnáziumok, a gyakorló főgimnázium, a nőképzőintézet és az Erzsébet leányiskola leánygimnáziuma. A fentartó budapesti ref. egyház képviseletében ott láttuk dr. Kovácsy Sándor fő-, dr. Vámossy Károly algondnokot és Petri Elek, dr. Szabó Aladár, Kovács Emil lelkészeket, valamint az egyháztanács tagjait igen nagy számban. A notabilitások közül a következőknek a neveit sikerült feljegyeznünk: dr. Vécsey Tamás, dr. Beöthy Zsolt és dr. Hegedűs István egyet, tanárok, György Endre, Sárközy Aurél, dr. Vargha Gyula, gróf Teleki József, gróf Teleki Tibor, legifj. dr. Szász Károly, Némethy Károly, dr. Nagy Dezső, dr. Hajós József, Kovács Sebestény Endre, dr. Barbás József. Az intézet volt tanárai közül megjelentek: dr. Fiók Károly debreczeni főiskolai, Molnár Sándor és Laky Dániel nyug. tanárok. A 90-ik zsoltár első versének eléneklése után, Petri Elek lelkész buzgó imádsága vezette lelkünket a minden szent törekvést megáldó mennyei Atya trónusa elé, hogy kiöntsük lelkünk hálás érzelmeit és áldást kérjünk a nagy alkotóknak nagyra fejlődött institucziójára s annak munkájára. Imádság után a főgimnázium és a theologia egyesített énekkara adott elő szép preczizitással, Krausz Gusztáv vezetése alatt egy karóneket, a melynek elhangzásával dr. Kovácsy Sándor főgondnok nyitotta meg az ünnepélyt. A fenntartó testület nevében szivesen üdvözölte a kultuszminisztérium, a főváros és az intézetek képviselőit, a régi tanítványokat és az érdeklődő közönséget, s röviden, de jellemző erővel mutatott reá Török Pál és munkatársai alapításának nagy jelentőségére. Az alkalmi beszédet dr. Beöthy Zsolt egyetemi tanár, az intézet illusztris növendéke mondotta, szépen jellemezvén azt a szellemet s azt a nevelő irányt, a melyet az intézet alapítatása óta folyton követett. Beszédét egész terjedelmében lapunk vezető helyén találják olvasóink. Belőle e helyen csak egy szép paszszust emelünk ki, a melyet mi is vezérelvként óhajtunk látni budapesti főgimnáziumunk második félszázados és azon is túl terjedő működésében. S ez az, hogy: kösse össze a multat a jövővel, s ne tagadja meg soha a mult tisztes hagyományait, — de ne is legyen a jövendő haladás kerékkötője! Protestáns iskoláinknak vannak tisztes hagyományaik. Vannak ilyen hagyományai a csak félszázéves budapesti ref. főgimnáziumnak is. Ápolja, Őrizgesse ezeket híven, hogy maradjon mindig kálvinista gimnázium, az egyház veteményes kertje! De haladjon is a korral; használja fel berendezettségében, módszerében, életelevenségében mindazt, a mi jó s munkáját eredményesebbé, az általános és a nemzeti haladásra nézve áldásosabbá teheti! Ebben a haladásban nem is kételkedünk. Olyan fentartó testület gondjai alatt áll az intézet, hogy az nem tagadja meg tőle a haladás anyagi előfeltételeit; s olyan tanári karral rendelkezik, a melyben megvan a haladásra való törekvés. Azért inkább a mult tisztes, kálvinista hagyományainak, szellemének megőrzését hangsúlyozzuk. Ma az ország első kálvinista gyülekezete a budapesti, ha talán nem is anyagi, de mindenesetre számbeli és szellemi-erkölcsi erőben. Legyen méltó hozzá főgimnáziuma is! Beöthy Zsolt alkalmi beszéde után dr. Vargha Gyula, az orsz. statisztikai hivatal igazgatója, szintén az intézet volt növendéke adta elő remek alkalmi költeményét, a melyet lapunk más helyén szintén egész terjedelmében közlünk. Ezután az üdvözlések következtek. A régi tanítványok köziil Sárközy Aurél, volt főispán, az intézet legelső növendékeinek egyike köszöntötte a jubiláló intézetet, hálásan emlékezve meg annak mind alapítójáról, mind még életben levő és elhunyt nagynevű tanárairól. A budapesti evang. főgimnázium nevében Szigethy Lajos igazgató mondott formás, Török Pál ós Székács József benső barátságát és a protestáns közös czélok érdekében vallott szolidaritását szépen felmutató beszédet, s köszöntötte Székács József szellemi utódai nevében Török Pál szellemi utódait;

kívánván, hogy az a testvéri érzés, a mely azt a két nagy férfiút összefűzte, fűzze össze az utódókat is. A budapesti középiskolák nevében dr. Erödi Béla tankerületi főigazgató mondott üdvözlő beszédet, bizonyságot tevén, mint főigazgató is a felől, hogy a budapesti ref. főgimnázium, abban a nemes versenyben, a melyet középiskoláink a nemzeti kultura előmozdítása terén folytatnak, mindig az első sorban küzdött, a minek ékesenszóló bizonysága az a sok illusztris férfiú, a kiket a hazának nevelt. A theol. akadémia és a főgimnázium egyesített karának újabb szép éneke után Kenessey Béla erdélyi püspök, az intézetnek egykori növendéke mondott szárnyaló szavakkal hálaadó imádságot s kérte az intézetre továbbra is Istennek áldó kegyelmét. A szép, lélekemelő ünnepélyt a Hymnus eléneklése rekesztette be. Itt említjük fel, hogy a jubileumra a fenntartó testület dr. Bartos Tivadar tanár által megíratta és egy tekintélyes kötetben, illusztrácziókkal kiadta az intézet félszázados történetét. A kötetben, melynek ára 3 kor. ós az intézet igazgatóságánál kapható, igen sok, tanulságos dolog foglaltatik, a mit jó dolog volt a jelen generáczió előtt feleleveníteni! Legyen Istennek bőséges áldása az intézeten! Éljen, növekedjék, virágozzék! De maradjon annak, a minek alapíttatott: a kultura terjesztése mellett egyházunk virágos kertje! Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) Természetes szaporodás útján a Magyarbirodalom lélekszáma az 1907. évben 222,253-mal növekedett, mely gyarapodásból az anyaországra 187,081, a társországokra pedig 35,172 főnyi jutott. De míg a társországok szaporodása 1596-tal növekedett, addig az anyaországé 8506-tal maradt alatta az 1906. évi eredményeknek. Legerősebb népszaporodás mutatkozik a Tisza balpartján, ezer lélekre 12'8, a leggyengébb ezúttal is a Tisza-Maros szögén tapasztalható, hol az ezer lélekre számított arány csak 7'1. A hitfelekezetek közt legszaporábbak az anyaor-