Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
kező különbözet az anyaországban 12,084-re, Horvát-Szlavonországokban pedig 673-ra rúg. Innen magyarázható meg a gyermekhalálozás arányában észlelhető kedvező alakulás. Száz halott közül csak 47 volt 7 éven alúli, sőt az anyaországban valamivel kevesebb 46'7, a társországokban némileg több: 48'6. Összehasonlítás kedvéért, az öt éven aluliakat véve, 100 élveszülöttre a 90-es évek első felében még 39'9 öt éven aluli halálozás esett, honnan az arányoknak fokról-fokra kedvezőbbé alakulása után eljutottunk oda, hogy 1907-ben már ugyanilyen viszonylatban csak 31'5 öt éven aluli gyermekhalottunk volt. Országrészek szerint a gyermekhalálozás aránya legmagasabb a Tisza-Maros szögén (35*8) és annak közvetlen szomszédságában, a Tisza balpartján (38'7); legalacsonyabb az ország északnyugati és nyugati részét elfoglaló Dnna balpartján (30'2) és Duna jobbpartján (30'9). A vármegyei törvényhatóságok közt legnagyobb volt a gyermekhalálozás Bács-Bodrog (39'4), Udvarhely (38-7), Szatmár (38'5), Bihar (38'3) és Torontál (38'2) megyékben, viszont a legkisebb Hontban (23'1), tehát ugyanazokban a megyékben, melyek a fentebb ismertetett általános halálozási arányoknál szintén a szélsőségeket jelzik. A városokban a szélsőségeket egyrészt Szabadka (47"5) és Eszék (46*4), másrészt Hódmezővásárhely (25*0) és Varasd (24'9) képviselik. Hitfelekezetek szerint gyermekhalálozások folytán legtöbbet vesztettek a gör. kath., s még inkább a gör. keletiek, legkevesebbet az izraeliták. A nemzetiségek közt e tekintetben legkedvezőbben állanak a horvátok, míg a legmagasabb, tehát a legkedvezőtlenebb arányt a szerbek érték el. A népszámlálási aránynál az anyaországban a gör. kel. és a különböző szertartású katholikus hitfelekezet van erősebben képviselve a halottak között, Horvát-Szlavonországokban ellenben, az evang. kívül a két görög hitfelekezet. Nemzetiségeink közül kedvezőtlen halálozási arányszámokkal szerepelnek az anyaországban az oláhok, ruthének és szerbek, a társországokban pedig- ugyanezen nemzetiségeken kívül még a tótok. De még tisztább képet ad a hitfelekezetek és nemzetiségek halálozási viszonyairól a halálozásoknak ezer lélekhez való viszonyítása. Esett ugyanis ezer lélekre halálozás 1907-ben Magvaországon a róm. kath. 24'9 (23'6, a zárjelben lévő számok Horvát-Szlavonországokra vonatkoznak), gör. kath. 27'8 (29"6), reform. 250 (20*7) [birodalmi 24*9], ág. h. ev. 22'6 (26'8) [birodalmi 22'8], gör. kel. 29"2 (27*6), unitárius 24-8 (—), izaelita 15 5 (14'4). Magyar 241 (15'7) [birodalmi 24'0], német 231 (21"2), tót 25"8 (30'0), oláh 27'8 '(—), ruthén 27'0 (48'5), horvát 251 (24'7), szerb 34'8 (27-4), egyéb 271 (16'0). A hitfelekezetek közt, ez alkalommal is épen úgy, mint más években, az iraelitáknál látjuk a legkedvezőbb halálozási arányt (15*4), mely már a nyugateurópai államok legtöbbjének halálozási arányánál is kedvezőbb. Az 1907. év folyamán a halálozásoknak csak 561 %-ban állapította meg orvos a halál okát. Legjobbak az állapotok a Duna—Tisza közén, a mennyiben itt 100 haláleset közül 91 esetben orvosi megállapítás alapján ismerjük a halál okát; a társországokban csak 23 esetben. A halálozások jelentékeny részét most is a fertőző betegségek idézték elő, melyek az összes halálozásoknak 24-8°/ 0 -át teszik s 128,747 embernek okozták halálát. A fertőző betegségek legnagyobb hányada, majdnem három ötödrésze, a gümőkótra esik, mely az anyaországban 68,025, a társországokban 19,893 és a birodalomban 79.018 emberéletet oltott ki, 793-mal többet, mint 1906-ban. Legtöbb áldozatot a Tisza—Maros szögén (41) és a Duna—Tisza közén (4'0), továbbá a Tisza balpartján szed, míg a Királyhágón túli országrész megyéit, hol ezer lélekre csak 3'3 gümőkóros halálozás esik, inkább kim éli. A városokban általában még magasabb a gümőkóros halottak aránya, mint a vármegyékben. Fiúmén kívül Zimony, Eszék, Zágráb, Szabadka és Pancsova városokban ezer lélekre mindenütt több esik 5 gümőkóros halálozásnál. Sőt míg ez az arány a három horvát-sziavon városban 6-on, Fiúméban 7-en is felül emelkedik, addig a vármegyék közül csak az egy Szeréin megye (5'3) éri el az ezerre ötön felüli arányt, ellenben Brassó 2'8, Szepes 2'7 és Besztercze-Naszód épen 2'6-es igen kedvező arányával tűnik ki. Mily különbség e tekintetben Fiume és a Szepesség között és a magyar mégis inkább megyen a Fiumével majdnem határos osztrák területű Abbáziába, mint a Szepességre. mintha nem is volna a Balatonban magyar tengere. Túl jár e tekintetben is eszünkön és zsebünkön a praktikus osztrák sógor. Kell a magyarnak tengeri fürdő : csinál a kopár szikla területen Abbáziát s a magyar megy oda, költi a pénzét ott, holott azzal az összeggel, a mit a magyar közönség csak pár óv alatt elkölt Abbáziában, már régen tulajdon birtokába vehette volna az egész kopár és sivár Quarnerót. A többi fertőző betegségek közül, melyeket — ellentétben a felnőtteket pusztító gümőkórtól — inkább gyermekbetegségeknek tarthatunk, legtöbb halottja volt a vörhenynek 11,758, utána következik a szamárhurut 8807 és kanyaró 8569, továbbá a hasi hagymáz 5440. a gyermekek hasmenése 4403, a vérhas 1516 és az orbáncz 921 halálesettel. Szokatlanságánál fogva megemlítendőnek tartjuk, hogy a lépfene 10 halálesetet okozott Pozsonyban. A betegség a vidéken lépfenében elhullott és innen a városba szállított állatok húsának fogyasztása következtében lépett fel. A nem fertőző betegségek közül, számításon kívül hagyva a veleszületett gyengeséget (72,567) és az aggkori végkinierülóst (64,057), legtöbb áldozata a tüdő és mellhártyagyuladásnak volt 49,459, majdnem harmadfél ezerrel több, mint 1906-ban. Igen jelentékeny még a görcsökben elhalt, legnagyobbrészt gyermekhalottak száma 28,837. A gyermekaszály 7873 a gutaütés 10,153 és a vizibetegség 10,006 embernek okozta halálát. Az erőszakos halállal kimúltak az elhaltaknak 2'59%-át tették, 1906-ban
