Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ií, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Hit és remény. Naumann F. Ford. Dr. Tari Imre. — Vezérczikk: Szerzetes invázió. Dr. K. I. — Tárcza: Dr. Dods Márk. LuJcácsy Imre. — Könyvismertetés: írói arczképek. V. J. — Belföld : A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése. — A Kálvin-Szövetség működése. — Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Hit és remény. „Készítsétek az Úrnak útát". (És. 40.,.) Babylon vizeinél iiltek és siránkoztak. A szomorú fűzfa ágára akasztották hárfájokat s lelkük mély fájdalmában összetörve nyögték: Ugyan hogy zengjünk dalt Urunknak idegen országban? — Ámde jött a próféta és szólott az Úr: „Vígasztaljátok, vigasztalj átok népemet, így szól Istenetek!" A nyomorúságnak, szenvedésnek már vége van, a bűn már megbocsáttatott. Halljátok? Szózat szól: „A pusztában készítsétek az Urnák útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, hogy megjelenjék az Úr dicsősége!" így látta a hívő lélek reménykedése az útat, mely a fogság folyóvizétől a szabaduláshegyfokára elvezet. Tele hittel, tele reménynyel énekelték szolgaságuk óráiban; „Mikor viszszahozza az Úr Sionnak foglyait, olyanok leszünk mint az álmodók. Szánk megtelik nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szólnak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr !" Nemde a fogoly zsidók, a kik Isten segedelmében annyira bíztak, rajongók voltak? Nem a történeti kényszerviszonyokra néztek, nem Babylon hatalmát szemlélték és Izrael rablánczait, hanem magasba emelkedve, átrepülték a jelen szomorú tájait, agyongyötört lelkük a messzeségbe vágyódott, mosolygó felhőképek felé, a szabadulás világába, melyet számító fejjel előre senki se állapíthatott meg. Az okos, higgadt ésszel gondolkodó emberek bizonyára sajnálattal vagy megvetéssel szóltak erről a szegény, balga hiedelmű népről és meggondolatlan prófétáiról. Ennek a népnek a hite sziklaszilárd volt, bámulatraméltó s olyan, a mitől el kellett volna őket tiltani. De Isten máskép cselekedett: megáldotta az ő hitüket. A büszke Babylon porba dőlt, a perzsák gyilkos lándzsái és szilaj paripái Izrael számára szabadulást hoztak. íme, már második ízben vonul ki ez a nép a szolgaság házából, csodálatraméltó módon, a puszták rengetege hazavezető országúttá lett nékik, a kietlen vidék a menekülők szemében virágzó mezőnek látszott, Jeruzsálemben újra fölépült a nagytemplom, fényes kapui s ragyogó tetőzete büszkén hirdették a világnak: „Hatalmasan cselekedett vélünk az Úr!" De a hazatérés után is jöttek bajok, a földi kín még nem ért véget. Az ajkak megteltek ugyan nevetéssel, de sokszor meg könnyek csordultak a szemekből. Egyik baj elmúlt s nyomán újak keletkeztek, a jelent ellepték a jövendő aggodalmai. Ilyen az élet: igaz hitet nem kapunk ingyen, nincsen földi remény, mely tisztán teljesül. így volt ez Izraelben is: a vágyódás mindent szépnek festett, szépnek remélte azt az időt, a mikor majd Jákób csillaga fölragyog. Már maguk előtt látták a paradicsomot, a hol csak ragyogás, béke, bőség, boldogság és angyali kedv honol. Ebbe a földi paradicsomba nem léphettek be, de azért hitük és reményük mégsem volt hiábavaló. E nélkül az élő, szent, megingathatatlanul erős hit nélkül Jézus Krisztus nem talált volna beszédére hajló lelkeket. Ezen reménykedők soraiból kerültek ki az 0 hírnökei is, a kiket a nagy világba küldött. Ezen hívők és reménykedők között született O, ott nőtt föl köztük, szemök láttára művelte csodáit, az ő könnyeiktől kísérve szállott le sírja fenekére és az ő újjongásuktól kísérve kelt ki dicsőségesen