Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-31 / 5. szám

Kopod, Kopni = Kapoly. Kykke = Köttse. Kyliti, Kylythi = Kiliti. Magna beren, Nógberen = Nagyberény. S. Martino = Szilvás-Szt-Márton. Meger = Megyer. Merena = Mernye. Miceti, Merex, Mere = Kaposmérő. Nymi, Nym, Nitiy = Nyim. Ozolon, Azaló, Ozolo — Aszaló. d S. Paulo = Zsel.-Szt-Pál. de S. Rege = Rinya-Szt-Király. Senes, Scenes, Zemes = Falu-Szemes. Stephandi = Istvándi. Suzed, Ozod, Euzidy = Őszöd. Teliky, Theliky =• Teleki. Tur, Thúr = Túr. Vizl, Viz, Yrz = Visz. Zadur — Zádor. Zolád = Szólád. A könyvben előforduló sok község neve közül a fentieket mutatóul — lehetőleg ref. községek neveit — mint régiséget közlöm e lap olvasóival. Fábián Zoltán, nemesdédi ref. lelkész. NEKROLOG. Igló város egyik köztiszteletben álló polgára, az iglói evang. főgimnáziumnak 40 esztendőn túl tevékeny és általánosan becsült tanára és igazgatója, f. hó 22-én, rövid rosszullét után, élete 81-ik évében, meghalt. Halála általános részvétet keltett mindazokban, kik e puritán jellemű, teljes életét az iskolaügy, a közélet és a haza szolgálatában eltöltött, nemesszívű és mindenkor igazságosan gondolkozó férfiút közelebbről ismerték. Mint a főgimnázium tanára és igazgatója, hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Feljebbvalói tisztelték, kartársai nagyrabecsülték, tanítványai a rajongásig szerették és ezen szeretetüknek külső és méltó kifejezést is adtak akkor, a mikor kedvelt tanáruk 40 éves jubileuma alkalmából tekintélyes összegű alapítványt gyűjtöttek, melyet az ő nevéről neveztek el. Nagy ünnepély keretében üdvözölték ekkor a szeretett tanárt, mely alkalommal a gimnázium díszterme számára festett arczképét is leleplezték. Nyugdíjba vonulása nem jelentette nála a teljes visszavonulást, mert a városi közügyekben, mint városi képviselő, az utolsó évekig serényen kivette a maga részét. Véleményére sokat adtak, tanácsát szívesen vették és sokszor hasznosan felhasználhatták. Ágyban fekvő beteg nem volt. Január 22-én délután váratlanul rosszullét fogta el és már este tíz órakor örökre lehunyta szemeit. Halála fölött általános a részvét nemcsak a városban, de mindenütt a megyében, a hol tiszteletreméltó egyéniségét ismerték és nagyrabecsülték. Pákli Károly született 1828. május 26-án Rozsnyón, Gömör vármegyében. Atyja, Pákh Mihály, előbb rozsnyói, 1834. óta iglói lelkész, utóbb tiszakerületi superintendens volt. Az elemi és gimnáziumi osztályokat Iglón, Rozsnyón, Miskolczon és Lőcsén járta, a bölcsészeti tanfolyamot három évig a soproni evang. liczeumban és a jogit 1847/8-ban a győri kir. akadémiában végezte. Az 1848. évi nagy átalakulásokra bekövetkezett lelkes és forrongó időben előbb a szepesi önkéntes csapatnál, utóbb a honvédseregben teljesíté hazafiúi kötelességét. Világosról betegen tért haza s egy évnél tovább küzködött egy makacs váltólázzal. Mire felgyógyult, 1850. deczember havában — mint volt honvédet — besorozták Lőcsén a cs. és kir. Wasa-gyalogezredbe. Lőcséről Eperjesre, innét pedig egy nagyobb újonczcsapattal Máhrisch-Neustadtba, az ezred egyik zászlóaljához került. De ez az út reá nézve végzetteljes volt. Ugyanis Trencsénmegyének egyik falujában, három altiszttel együtt egy kisbirtokos családhoz jutott éjjeli szállásra. Az altisztek a vacsora után dalolni kezdtek s többek közt egy „forradalmi" nótát is énekeltek, mely a házi kisasszonynak annyira megtetszett, hogy az éneklőktől a versek leírását kérte s minthogy a három káplárnak nehéz volt a keze, a dal leírását a besorozott újoncznak kellett elvállalnia, a ki maga is akkor hallotta legelőször ezt a szöveget, mely különben a „Búsul a lengyel"-féle éneknek egyik variácziója volt, ugyanaz, a mely „A szabadságharcz dalai" czím alatt 1895-ben megjelent gyűjtemény 162-ik lapján olvasható, csakhogy a káplárok nótájában némely erosebb kifejezések is voltak. Az ifjúi gondatlansággal lefirkantott ének azután valami úton-módon a politikai hatóságok s innét az illető katonai parancsnokság kezébe került, s a következménye az volt, hogy Pákh az olmützi katonai fogházban 1851. április 18-tól 1852. aug. 24-ikéig. azaz 16 hónapig el volt zárva. A fogságból kiszabadulva, visszakerült ezredéhez Prágába. De az olmützi kazamáták annyira megrontották egészségét, hogy katonai szolgálatra többé nem volt alkalmas és a felülvizsgáló bizottság ítélete folytán a katonaságtól el is bocsáttatott. így jött vissza 1852. decz. végén Iglóra a szülői házhoz, melyet, még nagyobb csapás ért, mert időközben a család fejét és támaszát elfogták es „ a forradalomban való részvéte miatt" a kassai haditörvényszék halálra ítélte, mely ítéletet a legfelsőbb kegyelem útján négy évi várfogságra változtatták. Ily szomorú körülmények között Pákh mindenekelőtt arra törekedett, hogy előbbi testi épségét és egészségét újra visszanyerje. Óhajtása teljesült ós akkor elfogadta Wieland András földbirtokos felhívására, Artúr fiánál a nevelői állást Farkasfalvan, hol ezen minőségben három évet töltött.