Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
s még mindig valamely csendes menhely után áhítozik, hogy tanulmányaiban erősödjék, nézeteiben mélyüljön, elméletileg fegyverkezzék. De ime, reformátorrá kell lennie, csodálatos utakon át a pihenés nélkül való munka terére állította az Úr. Nem elég csak megírni a keresztyén vallás institúcióját, most már az életbe is be kell azt vinni szóval, cselekedettel, szervezéssel, a réginek lerombolásával és az újnak megépítésével. Soli Deo glória !' Az Isten minden, az ember semmi. „Legyen meg a te akaratod !" Minden az Isten dicsőségére, az 0 egyházának tisztaságáért, az igazság integritásáért. Semmi a saját maga dicsőségére, személyes előnyére, semmi a földi érdekekért, alacsony uralomvágyért, csak Isten, Isten egyedül! És a mikor felismerte önmagára nézve az isteni czélgondolatot, amikor meglátja, hogy Isten az akarat, a cselekvés, a tett Istene, a ki mindent a maga dicsőségére cselekszik, de a kinek mégis legfőbb ténye a kegyelem: attól a pillanattól kezdve nem tanácskozik „hússal és vérrel", hanem az előbb még rendszerét csak elméletben építgető ember a világtörténetben szinte páratlanul álló gyakorlati, szervező és reformáló munkát fejt ki, hogy az Istennek dolgai megjelentessenek. Az egyháznak élő, tevékeny egyháznak kell lennie, hiszen ereje a megváltó és megtartó kegyelem souverainitása. Az egyház tagjai meg vegyék komolyan, teljes felelősség tudattal az élő Istent, egyedül neki adjanak dicsőséget, egyedül az Ő kegyelmében keressék az üdvösség- bizonyságát, •- e. í.bizonyöág i érvényesüljön az Isten akarata iránt való feltétlen engedelmességben. Erre van ő maga is, erre van az egyház is predestinálva. Vallja Pál apostollal: „Hogyha homályos a mi Evangéliumunk, azoknak homályos, a kik elvesznek. Kiknek elméjeket megvakította e világnak istene; t. i. a hitetleneknek, hogy a Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága ne fényljék nekik, mely Krisztus, Istennek ábrázatja" (II. Kor. IV : 3—4.). Feltétlenül megvan győződve, hogy a megrendíthetetlen és megdönthetetlen igazság a Krisztus evangéliuma és hogy ennek az igazságnak az elfogadásától függ nemcsak az örök üdvösség, hanem a népeknek, nemzeteknek nyilvános és az egyes polgároknak magán élete is. „De ha szinte mi is, avagy a mennyei angyal hirdetne néktek valamit azon kívül, a melyet néktek hirdettünk, legyen átok !" — írja Pál a Galacziabelieknek (1:8), ós ismétli Kálvin szent meggyőződéssel. „Ha minden igazság és tiszta tanítás Istentől származik" —- írja Kálvin az Institutio előszavában az istenigéjéről — „akkor bátran és a szív teljes őszinteségével elmondhatja, hogy mit gondol ő maga a saját munkájáról, nevezetesen azt, hogy az sokkal inkább Istentől, mint saját magától származik s így minden dicséret csak az Istent illeti". A ki pedig neki ellensége, az az Isten ellensége; a ki az ő tanításainak és rendelkezéseinek ellene szegül, az az Istent és az ő parancsolatait veti meg; mert nincs egyetlen gondolat, a melyet hirdet, hogy azt ne a minden igazságnak forrásából, a Szent-Írásból merítené és nincsen egyetlen rendelkezése, a melyet parancsol, hogy azt ne az egész életet szabályozó isteni törvényből venné. íme Kálvin egyéni erejének és hatásának forrása: a szentírás kanonikus' elvének a léghatározottabb, következetes alkalmazása. (Folyt, köv.) "j1 —1 11 . '.._ i * .' L,j. i' . vf j—— _ . Vi i .' .J.....i-i . : TÁRCZA. Luther és a reformáczió modern felfogásban. (Folytatás éa vége.) De nézzük csak közelebbről - szerzőnk előadása folyamán Luther élet- és jellemképét a részletekben is. A szellemi élet feljlodésébeii nagy szerepet játszik az Istennel való személyes életviszony, s az Isten előtti vallási egyenlőség és felelősség. Nem csuda tehát, ha Luther is az előző vallási mozgalmakra appellált s nagyrabecsülte a. mélységes hitű Ágostont s a német misztikusokat. A vallás legfőbb kérdései iránti érdeklődés a pápás világuralommal szemben, mindenfelé a némi önérzetes hatalomra jutott új polgárságból indult ki. így Wyckleff, az északeurópai reformmozgalom megindítója, eszméit Augusztinusból merítette. Továbbá a puritánok Skócziábaii s a hugenották Francziaországban részben a népesség marososztályaihoz tartoztak. Knox Jánost epúgy, mint HusZt, a modern demokráczia őseihez számíthatjuk. E cseh 'reformátor tagikus halála Konstanczban (Í41")), majdnem a német nemesség bosszúja volt, tekintélyének a német polgársággal és parasztsággal szemben való érvényesítésé végett. Savanorala föllépése a polgári reakczió műve volt,, a gazdag flórenczei nemesség pazarlásaival szemben. Az egyház addig támogatta őt, a míg a laikusok ellen prédikált ; de azonnal ellene fordult s el is hallgattatta, mihelyt a pápai udvar visszaéléseit is ostorozta. Luther maga parasztnak nevezte magát s elődeiről is azt állította, hogy „valódi parasztok" voltak. Ezt az állítását csak reszben fogadhatjuk el. Luther atyjának, mint kis bányaüzletembernek, több városi tisztsége is volt, némi tőkével is rendelkezett, csak némelykor művelte a földet arczáuák verejtékével. Mártonjából jogászt akart nevelni, s ez az első önérzetesebb megnyilatkozása a nagypolgárságnak. Míg a kisebb paraszt szívesen látta 'fiának a papi rendben való ellátását, addig az öreg Luther boldogtalan Volt, a midőn Márton fia a szerzetesi csuhát fölvette, s azt sokáig nem is bocsátotta meg neki. Luther az volt, a mit a mai terminológia boürgois-nak nevez. Neve jó németesen, mint maga is kezdetben írta — Lothár másának, Lüdernek vagy Ludernek hangzott. Merev neveltetése sokat magyaráz meg későbbi izgalmasabb és ingerlékenyebb természetéből, a mihez talán az erőszakolt testi önmegtartóztatás is hozzájárult. Dé különösen magyarázza képzelődő hitét. Sokszor kísérteteket látott, boszorkányokban és ördögökben hitt, ha p. o. prédíkácziói alatt recsegtek a padok, ha a bibliafordításnál a megfelelő kifejezés eszébe nem jutott, vagy ha betegségek gyötörték. Saját személyiségének egyéni értékét vélte emelni azzal, hogy minduntalan az Isten, vagy az ördög tárgyának tudta magát. Mint német kispolgár, minden eszthétikai érzéket
