Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

egyenes úton volt." Fogadja a nagy tiszteletű úr az egy­házkerület szívből fakadó háláját és köszönetét. Theologiánk megalapítása összeesik az 1859-iki pátens küzdelmeivel. Ha nem volnának a történet lapjai, akkor megszólalnának e falak és elmondanák, hogy ál­dott elődeink ezen nehéz korszakban autonómiánk és egyházi alkotmányunk védelmében mily sziklaszilárd és bátor magatartást tanúsítottak ós hogy miként egyeli" gették ezzel a magyar alkotmány helyreállításának útját. Azon időbe esik a budapesti református főgymnasium és a protestáns árvaház megalapítása is örök tanúságául annak, hogy az egyházra nem mindig a legrosszabb idő a szorongattatások ideje. A nyomás ellenhatást teremt, az elmékben új eszmék, a szivekben új érzelmek kelet­keznek és ezek új intézményeket alkotnak, a melyek jótéteményeit nemzedékek érzik meg. A mai ünnepély összeesik Kálvin János születésé­nek négyszázados évfordulójával is. Ezen ünnep dicső­ségéről ma nem akarok beszélni. Örömömnek adok ki­fejezést a felett, hogy az áldozatkészség munkájában a Kálvin-szobor létesítése körül a dunamelléki kerület Magyarországon előljár. Örömömnek adok kifejezést a felett, hogy a genfi nagy ünnepélyen a magyar refor­mátus egyház oly kimagasló helyet foglalt el, a mi azon ünnepeket kétszeresen emlékezetesekké teszi előttünk. Ezúttal csak arra akarok utalni, hogy a kálvinizmus egyik legerősebb és legjellegzetesebb vonása az iskolák ápolása, fejlesztése és emelése. A mi népiskoláinkról szoktuk mondani, hogy azok az egyház veteményes kertjei: de mit mondjunk a theo­logiai intézetekről? Azok szerintem az egyház faiskolái és pedig olyan faiskolák, a melyekben minden csemete egykoron erőteljes törzset van hivatva fejleszteni. ^ De a jelen év, ázt hiszem, azon szempontból is ki­emelkedik, hogy theologiai intézetünkre nézve egy új kor­szak kezdetét fogja jelenteni. A főtiszteletű egyházkerület épen most foglalkozik a theologiai intézet, egy azzal kapcsolatos theologiai- és főiskolai internátus és a Ráday könyvtár végleges elhelyezésével és a munkálatok any­nyira előrehaladtak, hogy a megoldás csak rövid idő kérdése lehet és azok sikere iránt semmi kétségem nincs. Lezárhatjuk tehát a multat. Egy új cziklust kez­dünk meg. A mai ünnepély legyen a mértföldmutató, a mely elválasztja a multat egy —adja Isten — még fényesebb jövőtől. Az egyházak nagy feladatok előtt állanak, külö­nösen nehéz a mi egyházunk helyzete. Korunk a vég­letek irányának kedvez. Egyfelől látjuk erősödni a mate­rializmust s ugyanakkor fejlődni a miszticzizmust. Az egyik oldalon gyarapodik az atheizmus, a másik oldalon a fanatizmus. A végletek ezen korában mi kénytelenek vagyunk kétfelé : jobbra ós balra egyaránt küzdeni. A kö/.ópállások rendszerint a legnehezebbek szoktak lenni. De súlyos felelősségünk érzetében azokat mégis rendü­letlenül képviselnünk kell. A mi egyházunk helyzetét nehezíti az is, hogy a külső hatás eszközei alig állanak rendelkezésünkre. Mi csak a lélek, a szellem fegyverei­vel küzdhetünk. De ezen fegyvereket aztán annál foko­zottabb mérvben kell forgatni tudnunk. A szó és írás hatalmán kívül alig áll más rendelkezésünkre. Ez első helyre kell tennünk a lelkészképzés ügyét. A mi egy­házunk jövője attól függ, hogy mennyiben számíthatunk olyan papokra, a kik felfogják és megértik a maguk nagy hivatását és a szerint élnek és cselekednek. De azon nagy munkában^ a melyet jeleztem, az egyetemes papság elvénél fogva, a mely a mi demokratikus egy­házi alkotmányunkat áthatja, mi világiak is kell, hogy kivegyük a magunk részét. Annál nagyobb kötelességünk ezt a munkát lelki­ismeretesen végezni, mert egyházunkat szolgálva, a hazát is szolgáljuk. Hatalmas kulturegyletei vannak országunk­nak, de nincs kulturegylet, a mely hatásában és; a ma­gyarság terjesztésében egyházunkkal vetekednék. A ki nem ismeri azt a munkát, a melyet szerény egyházaink a végeken, az ország határain egyházunk és a magyar­ság érdekében kifejtenek, az ne ítéljen egyházunk felett. Olyanok ezek, mint oázisok a sivatagban, vagy mint végvárak a magyar állameszme védelmében. Ezeket meg­szüntetni vagy megszűnni engedni nagyon könnyű lenne. A hatalmas tölgyet kidönteni egy órányi idő is elég, de azt megteremteni, ahhoz egy század kell és nem elég maga az idő, még hozzá kedvező viszonyok és körül­mények is kellenek. Én rendületlenül bízom egyházunk jövőjében, mert bízom a magyar nemzet jövőjében. A mi egyházunk el­hagyatva csak akkor lenné, hogyha oly idő következ­nék, — a mit Isten ne adjon — hogy e földön már a magyar megszűnt vezető faj lenni. De azért ne várjunk mindent felülről. Gróf Cavour azt a büszke szót mondta: „Italia fara dase!" „Olaszország önmagát fogja meg­teremteni!" Mi is fenmaradásunk első biztosítékát ön­magunkban, saját erőnkben, hitbuzgóságunkban, lelkiisme­retünkben, protestáns gondolkodásunkban és protestáns érzésünkben kell, hogy keressük. Ebből a jövőből, a melyet vázoltam, theologiai intézetünk is vegye ki a maga méltó részét. „Régi fénynél gyújtson új szövét­neket" és ez a szövétnek tündököljék az elmékben és melegítse a szíveket időtlen időkig! A vegyesházasságok ügye és a protestáns közös-bizottság. Lapunk volt az első, a mely a Provida konstitu­cziónak hazánkra kiterjesztése ügyével és az aníiak életbe­léptetését kísérő püspöki instrukcióval érdemlegesen fog­lalkozott. S örvendünk rajta, hogy azok a veszedelmek, a melyekre ezekkel kapcsolatban reámutattunk, magokra vonták a legfőbb egyházi köreink figyelmét is. Foglalkozott ezekkel a protestáns közösbizottság­nak két legközelebbi ülése is.. A szept. 22-diki ülés egy kisebb bizottságot küldött ki a vegyesliázasságok körüli eljárás tekintetébén a prot. papságnak adandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom