Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

egyenes úton volt." Fogadja a nagy tiszteletű úr az egyházkerület szívből fakadó háláját és köszönetét. Theologiánk megalapítása összeesik az 1859-iki pátens küzdelmeivel. Ha nem volnának a történet lapjai, akkor megszólalnának e falak és elmondanák, hogy áldott elődeink ezen nehéz korszakban autonómiánk és egyházi alkotmányunk védelmében mily sziklaszilárd és bátor magatartást tanúsítottak ós hogy miként egyeli" gették ezzel a magyar alkotmány helyreállításának útját. Azon időbe esik a budapesti református főgymnasium és a protestáns árvaház megalapítása is örök tanúságául annak, hogy az egyházra nem mindig a legrosszabb idő a szorongattatások ideje. A nyomás ellenhatást teremt, az elmékben új eszmék, a szivekben új érzelmek keletkeznek és ezek új intézményeket alkotnak, a melyek jótéteményeit nemzedékek érzik meg. A mai ünnepély összeesik Kálvin János születésének négyszázados évfordulójával is. Ezen ünnep dicsőségéről ma nem akarok beszélni. Örömömnek adok kifejezést a felett, hogy az áldozatkészség munkájában a Kálvin-szobor létesítése körül a dunamelléki kerület Magyarországon előljár. Örömömnek adok kifejezést a felett, hogy a genfi nagy ünnepélyen a magyar református egyház oly kimagasló helyet foglalt el, a mi azon ünnepeket kétszeresen emlékezetesekké teszi előttünk. Ezúttal csak arra akarok utalni, hogy a kálvinizmus egyik legerősebb és legjellegzetesebb vonása az iskolák ápolása, fejlesztése és emelése. A mi népiskoláinkról szoktuk mondani, hogy azok az egyház veteményes kertjei: de mit mondjunk a theologiai intézetekről? Azok szerintem az egyház faiskolái és pedig olyan faiskolák, a melyekben minden csemete egykoron erőteljes törzset van hivatva fejleszteni. ^ De a jelen év, ázt hiszem, azon szempontból is kiemelkedik, hogy theologiai intézetünkre nézve egy új korszak kezdetét fogja jelenteni. A főtiszteletű egyházkerület épen most foglalkozik a theologiai intézet, egy azzal kapcsolatos theologiai- és főiskolai internátus és a Ráday könyvtár végleges elhelyezésével és a munkálatok anynyira előrehaladtak, hogy a megoldás csak rövid idő kérdése lehet és azok sikere iránt semmi kétségem nincs. Lezárhatjuk tehát a multat. Egy új cziklust kezdünk meg. A mai ünnepély legyen a mértföldmutató, a mely elválasztja a multat egy —adja Isten — még fényesebb jövőtől. Az egyházak nagy feladatok előtt állanak, különösen nehéz a mi egyházunk helyzete. Korunk a végletek irányának kedvez. Egyfelől látjuk erősödni a materializmust s ugyanakkor fejlődni a miszticzizmust. Az egyik oldalon gyarapodik az atheizmus, a másik oldalon a fanatizmus. A végletek ezen korában mi kénytelenek vagyunk kétfelé : jobbra ós balra egyaránt küzdeni. A kö/.ópállások rendszerint a legnehezebbek szoktak lenni. De súlyos felelősségünk érzetében azokat mégis rendületlenül képviselnünk kell. A mi egyházunk helyzetét nehezíti az is, hogy a külső hatás eszközei alig állanak rendelkezésünkre. Mi csak a lélek, a szellem fegyvereivel küzdhetünk. De ezen fegyvereket aztán annál fokozottabb mérvben kell forgatni tudnunk. A szó és írás hatalmán kívül alig áll más rendelkezésünkre. Ez első helyre kell tennünk a lelkészképzés ügyét. A mi egyházunk jövője attól függ, hogy mennyiben számíthatunk olyan papokra, a kik felfogják és megértik a maguk nagy hivatását és a szerint élnek és cselekednek. De azon nagy munkában^ a melyet jeleztem, az egyetemes papság elvénél fogva, a mely a mi demokratikus egyházi alkotmányunkat áthatja, mi világiak is kell, hogy kivegyük a magunk részét. Annál nagyobb kötelességünk ezt a munkát lelkiismeretesen végezni, mert egyházunkat szolgálva, a hazát is szolgáljuk. Hatalmas kulturegyletei vannak országunknak, de nincs kulturegylet, a mely hatásában és; a magyarság terjesztésében egyházunkkal vetekednék. A ki nem ismeri azt a munkát, a melyet szerény egyházaink a végeken, az ország határain egyházunk és a magyarság érdekében kifejtenek, az ne ítéljen egyházunk felett. Olyanok ezek, mint oázisok a sivatagban, vagy mint végvárak a magyar állameszme védelmében. Ezeket megszüntetni vagy megszűnni engedni nagyon könnyű lenne. A hatalmas tölgyet kidönteni egy órányi idő is elég, de azt megteremteni, ahhoz egy század kell és nem elég maga az idő, még hozzá kedvező viszonyok és körülmények is kellenek. Én rendületlenül bízom egyházunk jövőjében, mert bízom a magyar nemzet jövőjében. A mi egyházunk elhagyatva csak akkor lenné, hogyha oly idő következnék, — a mit Isten ne adjon — hogy e földön már a magyar megszűnt vezető faj lenni. De azért ne várjunk mindent felülről. Gróf Cavour azt a büszke szót mondta: „Italia fara dase!" „Olaszország önmagát fogja megteremteni!" Mi is fenmaradásunk első biztosítékát önmagunkban, saját erőnkben, hitbuzgóságunkban, lelkiismeretünkben, protestáns gondolkodásunkban és protestáns érzésünkben kell, hogy keressük. Ebből a jövőből, a melyet vázoltam, theologiai intézetünk is vegye ki a maga méltó részét. „Régi fénynél gyújtson új szövétneket" és ez a szövétnek tündököljék az elmékben és melegítse a szíveket időtlen időkig! A vegyesházasságok ügye és a protestáns közös-bizottság. Lapunk volt az első, a mely a Provida konstitucziónak hazánkra kiterjesztése ügyével és az aníiak életbeléptetését kísérő püspöki instrukcióval érdemlegesen foglalkozott. S örvendünk rajta, hogy azok a veszedelmek, a melyekre ezekkel kapcsolatban reámutattunk, magokra vonták a legfőbb egyházi köreink figyelmét is. Foglalkozott ezekkel a protestáns közösbizottságnak két legközelebbi ülése is.. A szept. 22-diki ülés egy kisebb bizottságot küldött ki a vegyesliázasságok körüli eljárás tekintetébén a prot. papságnak adandó