Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

Kissé részletes fejtegetésem után — bár megvagyok győződve, hogy a dolgok ilyetén megvilágítása, ha a kérdéssel kötelességszerűen foglalkozó, de a falusi viszonyokat mégse mindig ismerő magasrangú tanácsbeliek figyelmükre méltatnák, nem lenne hiábavaló — talán kimondhatjuk, hogy a díjlcvelek értékelése jéglegesen csakis revízió útján lehetséges. Csakis, ha orvosoltatnak a méltó panaszok, a meglevő, való sérelmek, akkor követelheti egyetemes egyházunk, hogy belhivatalnoki díjleveleik készpénzre változtatásába, melynek elvégre folyton dráguló világunkban mindig lesznek némi sérelmei, zúgolódás nélkül belenyugodjanak. Sokkalta inkább megvagyok azonban győződve, hogy ez az orvoslás nagyon nehéz dolog, minthogy azt hinném : talán egy egyszerű határozattal lehetséges. Bizonyos vagyok a felől, hogy mihelyt illetékes helyeken tárgyaltatnak e kérdések, a válasz a sérelemre az lesz, hogy az anyagi erő kevés és a magasabb értékeléseket ez akadályozza. Újabb államsegély iránt tárgyalni a kormánnyal egyrészt az adózás czímén, másrészt a fizetések rendezése révén, kissé talán visszatetsző is lesz odafenn, de mindenekfelett kevés kilátással is kecsegtet. Az igazságos eljárás csakis egyféle lehet. Ez a teljes őszinteség. Tessék a két kérdést: az adózási reformnak és a belhivatalnokok törvényszabta fizetésének kérdését sürgősen egybekapcsolni. Egy alapos revízió állapítsa meg, hogy minden gyülekezetben mennyi a díjlevelek méltányos értéke. Ez alapon tüntesse ki, mi a fedezetlen rész, a mire államsegély volna szükséges. Ugyanez a munkálat felmutathatja azt is, mennyi 2400 K-ig a kongrua-szükséglet. A kormány, ha őszinték vagyunk, be fogja látni, hogy az egész ügy rendezése nem is olyan hallatlan összegébe kerül. De a mai alapon, a mikor 3000 K-ás jövedelem is részesül 1600 K-ás kongruában, a mikor, ha az egyik kívánság teljesül, más irreális alapon álló fizetésrendezési követeléssel állunk elő, az eredmény nem lehet más, mint Ígérgetés, néha egy-egy morzsa, végül fejetlenség, zavar és a legnagyobb méltánytalanságok magunk között. Maguk az eltérő fizetés egy ugyanazon szolgálatért egyenlő megélhetési viszonyok közt egyik kinövése egyházi életünknek. Ma nem hogy segítve lenne ez állapoton, de még inkább össze van kószálva az ügy. Sok kongruás pap igazában semmiféle fizetéskiegészítésre nem számíthat többé és mégis ott szerepel a listán s elzárja az utat — az által, hogy a számokat horribilissé emelni segít, nyomorgó, — segélyre szorult társai elől. Nem érthetem meg, hogy mi más igazságos megoldás lehetséges itt az acíott viszonyok közt, minthogy kapja meg mindenki, a mit díjlevele ér s mivel fizetése többé nem kétséges, kapja meg fizetéskiegészítésben, a mi valóban hiányzik javadalmából az egyházi törvények megszabta fokig. Őszinte és szilárd meggyőződésem, hogy ha felsőbb hatóságaink erre a térre lépnének, mihelyt politikai viszonyaink rendeződnek, gyorsan és teljes eredménnyel oldhatnák meg e függő kérdéseinket. Addig is azonban nem tudok mást hangoztatni, minthogy az ősi díjlevelek érvényét és értékét erővel leszállítani veszedelmes. Mi lesz, ha egyes lelkésztársainknak az adott viszonyok közt érthetetlen, sok szabadgondolkodónak azonban egészen természetes kívánsága: a szekularizáczió gyorsabban valósul meg, mint gondolnók. Hiszem, hogy jó magyar népünk fenn fogja tartani egyházait, de hogy hivatalnokainak többet fizessen, mint a mit ő maga díjlevélben biztosított s a mit éveken keresztül ennek értékekép fizetett, — hihetetlen. Akkora erejű próféták, a kik ínég arra is rávennék, nem teremnek soha! De mi is felhagyva a profécziákkal, maradjunk csak a mellett, hogy mindenek „ékesen és jó renddel", az igazság szerint történjenek, akkor majd rendbe jövünk egyszer valahára anyagi dolgainkkal, de így csak zavargunk, kesergünk, nyomorgunk és üres sóhajtozásaink soha meg nem szűnnek. Varga Sándor. A tiszáninneni református egyházkerület közgyűlése. A tiszáninneni református egyházkerület f. hó 5-én ós 6-án tartotta meg őszi közgyűlését Sárospatakon, a főiskola imatermében. Kun Bertalan püspök, mint egyházi elnök imája után, a távollevő báró Vay Béla főgondnok helyett a világi elnöki széket Metzner Béla főispán, mint rangban legidősebb egyházmegyei főgondnok foglalta el. A megalakulás után a gyűlés első főbb tárgya a főiskolai-igazgató tanács előterjesztése volt, a közpénztár költségvetésében mutatkozó hiány megszüntetése ügyében. Nagy és mélyreható vita fejlődött ki, s az egyházkerület végül is Fejes István, Radácsi György, Dókus Ernő, Révész Kálmán, dr. Mitrovics Gyula, dr. Tüdős István s többek hozzászólása után, felhatalmazta a főiskolai igazgatótanácsot, hogy a főiskola gimnáziumának állami segélyezése iránt a szükséges előkészületeket megtegye. Szalay László egyházkerületi világi főjegyző a Ferenczy Árpád panaszára az ig.-tanács, illetőleg a ker. gyűlés tagjai ellen megindított fegyelmi vizsgálat tárgyaban kelt ig.-tanáesi és egyh. megyei felterjesztéseket, valamint az abauji egyházmegyének az egyházi törvények bíróküldési szakaszának revíziója iránt tett felterjesztését ismertette. Fejes István idevonatkozólag, előterjesztette az előző napon tartott értekezletén tárgyalt határozati javaslatot, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott, A határozat végkövetkeztetése az, hogy mivel a jelenleg érvényben levő törvénykönyv rendelkezései' mellett megeshetik, hogy maga a főelv : Senki az ő tulajdon bírájától el nem vonható, sérelmet szenvedhet és bármely főhatóság gyámság alá kerülhet, a midőn még a hivatalból indított fegyelmi esetekben is a vádhatósági jogától elesvén, tekintélyét teljesen elvesztheti. De a törvénykönyv idevonatkozó részének szabatossági hiánya miatt még alkotmányjogi harczok is merülhetnek fel. Mert ámbár sem a gyakorlatban nem fordult elő eset,