Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

a theol. akad. tanárképzés és képesítés. Kezdő és végpontján egyaránt összeköttetésben van a két kérdés. Épen azért a két kérdés csak együttesen oldható meg kielégítőleg. Az új Egyházi Törvény VI. t.-cz. 78. §-ában foglalt átmeneti intézkedést nem tekinthettük véglegesnek. Örömmel vettük a Konventnek 1908 tavaszán az egyházkerületek által a theol. akadémiák és a középiskolák tanári karaihoz intézett felhívását, melyben azokat vallástanárképesítési javaslatok készítésére szólította fel. Az egyes intézetek tanári karai még a mult évben benyújtották javaslataikat s azok alapján az Egyetemes Tanügyi-Bizottság ebben az évben megkészítette határozati javaslatát. Azonban ezzel a javaslattal s a hozzáfűzött előadói előterjesztéssel nem érthetünk mindenben egyet. Valamint a konventnek f. év tavaszán 255. sz. a. kelt határozatával sem, mely ezt a javaslatot teljes mértékben elfogadta elvi alapul s felhívta a kerületeket, hogy ennek tekintetbe vételével készítsenek vallástanárképesítő szabályzatot s a f. év végéig terjesszék föl ezeket az Egyetemes Tanügyi-Bizottsághoz, hogy az ezeknek figyelembe vételével elkészíthesse az egységes szabályzatot s az a jövő tavaszi gyűlésen elfogadható és életbeléptethető legyen. Szükségesnek látjuk, hogy az egyházkerületek szabályzatkészítése s az ügy végleges elintézése előtt elmondjuk megjegyzéseinket a beterjesztett javaslatok alapján készült egyetemes javaslatra, illetőleg az ezt elvi alap gyanánt elfogadó konvent! határozatra vonatkozólag. A beterjesztett sokféle javaslat között valóban nehéz a választás. Az Egyházi Törvényben megállapított hármas vagylagos minősítés theol. m.-tanári oklevélhez, theol. tudományos irodalmi munkássághoz vagy bármely szakcsoportból való középiskolai tanári oklevélhez köti a vallástanári állásra való pályázás jogát. Átmeneti jellege volt ennek a minősítésnek. S csakis az lehetett. Végleges minősítéstől egységes és egyenlő megállapítást várunk. Épen azért a karczagi, nagykőrösi, szászvárosi és székelyudvarhelyi gimnáziumi tanári karoknak az egyházi törvény intézkedését fentartani kívánó javaslata fogyatékosnak tekintendő. A budapesti theol. akadémia és debreczeni főgimnázium javaslata a három jogczím mellé helyezi — amazok nem léte esetén — negyediknek a vallástanári vizsgát. Ez még nehezíti, nem hogy rendezné és egyszerűsítené az ügyet. A csurgói és hódmezővásárhelyi javaslat a lelkipásztori oklevél mellé, középiskolai tanári oklevelet kíván. Ez pedig a tanári képzéssel és oklevéllel egyenlő színvonalú lelkipásztori képzésnek és oklevélnek igazságtalan lebecsülése a tanárinak jogosulatlan túlbecsülésével szemben. Az erdélyi igazgatótanács javaslata theol. m.-tanári vagy középiskolai tanári oklevéltől teszi függővé a vallástanári jogosultságot. Méltánytalanul egyenlősiti a két oklevelet. A pápai theol. akadémia és főgimnázium javaslata az előbbiekhez még egy jogczímet csatol: a bölcsészettudori oklevelet, Egy theol. minősítés mellett két nem theol. minősítés! A legtöbb intézet külön vallástanári vizsgát kíván. A budapesti, hajdúnánási, kecskeméti, kisújszállási, kúnszentmiklósi, máramarosszigeti és zilahi gimn. és a debreczeni theol. akad. által javasolt vizsga alól a békési, hajdúböszörményi, mezőtúri, sárospataki és szatmári javaslatok csak azokat mentesítenék, a kiknek középiskolai tanári oklevelük van. Legigazságosabbnak látszik a csak vallástanári vizsgát kivánó javaslat. A többi javaslatokban helyes a theol. minősítésnek első helyre tevése, de egyoldalú, a mikor a középiskolai tanári oklevelet a lelkipásztori oklevél fölé helyezi és a vallástanári s theol. tanári oklevéllel egyenlő minősítésnek tekinti. Nem tudjuk, vájjon ebben a magatartásban lelkipásztorképzésünknek burkolt: vagy nyilvános lebecsülését lássuk-e '? ! A szakelőadó két főtípust emel ki a sokféle javaslat közül. Az egyik kézépiskolai tanári oklevelet, a másik külön vallástanári vizsgát kíván vallástánári jogczímül. Mi egy harmadikat is látunk, mely a theol. magántanári oklevelet is elsőrendű minősítésnek tekinti. A csak vallástanári vizsgát kívánó s kétségtelenül a többi között legigazságosabb javaslaton kívül valamennyi javaslatnak az a főhibája, hogy a lelkipásztori oklevélnél értékesebb s legfontosabb minősítésnek tekintik a középiskolai tanári oklevelet. Egyik-másik javaslatból hiányzik a theol. m.-tanári oklevél, a tudományos irodalmi működés, a vallástanári vizsga és a bölcsészettudori oklevél, de egyetlenegyből sem hiányzik a középiskolai tanári oklevél 1 Pedig ez olyan igazságtalan lebecsülése a lelkipásztori oklevélnek és olyan igazságtalan előtérbe helyezése a tanári oklevélnek, a melynél nagyobb arczulcsapást hamarjában alig adhatott volna az egyház magának, theol. akedémiáinak és lelkipásztorainak! Míg 1898-ban a jeles lelkipásztori oklevelet vallástanári minősítésnek tekintette a konvent, addig most mindenféle ilyen oklevél elvesztette képesítő erejét, hogy helyet adjon a mindenre képesítő tanári oklevélnek. Teljesen igaz, hogy sem a theologiai magántanári vizsga eddigi formájában, sem a theol. tudományos irodalmi munkásság nem képesíti valóban az embert a középiskolai vallástanári munkára. De épen olyan igaz az is, hogy a középiskolai tanári oklevél még kevésbbé képesít a sajátlagos vallástanári munkásságra. Nem tudjuk megfejteni, hogy a vegytan és ábrázoló mértan tanára miért lesz jobb vallástanár, mint a képesített theol. magántanár? Meg az előadói czáfolat után is nagy mértékben igazat kell adnunk a debreczeni theol. akadémia véleményének, hogy a középiskolai tanári pályára átment lelkészjellegű egyének nem a lelkipásztori és vallástanári munka szeretetéből változtatták pá-