Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

ban Méltóságos egri Püspök Uram nem csak a Colle­giumnak kimozdittatásáról, hanem arról is tett emléke zetet és praeliminariter való ijesztgetést, hogy ecclé­siáinknak visitatióját is minden bizonnyal elfogja követni, s meglátja, melyik nem compareál Praedikátoraink közül ő nagysága előtt. Melyeknek keserves tapasztalásával mire jut ügye nyomorult ecclesiáinknak, ha sok szókkal le nem írjuk is, bölcsen által látja Kegyelmed. Kérjük mindezekhez képest bizodalmasan Kegyelmedet, lévén a felső Méltóságoknál mind szép ismeretsége, s mind pedig mások felett is, a kik közülünk Istenünk dicsősége és vallásunk megmaradása mellett buzgóságosan szoktatlak munkálódni, nagyobb confidentiája, ne terheltessék mind­ezen felül deciaráit, nemcsak mireánk, hanem Kegyel­metekre is és közönségesen az egész Hazában való ecc­lesiákra kiterjedő, rosz consequentiákat szülő ügyet kezére és szivére venni, és Bécsben mentül hamarabb felmene­tele s ottan in locis debitis bölcsen folytatása által oly formán obsecundálni, hogy a Kegyelmed kegyes fárado­zása által mindnyájunkról háríttassanak el azon gonoszok, a melyek actu ellenünk, a mint észrevettük, fabricaltat­nak némelyek által. Assecuráljuk minden bizonnyal Ke­gyelmedet arról, hogy mindnyájan azon istenes fárado­zását Kegyelmednek nemcsak kötelesen megszolgáljuk, hanem minden költségeit is, több velünk ezekben meg­egyezett ,atyafiakkal együtt fogyakozás nélkül refundál­juk is, a mi pedig legnagyobb, Isten mindennemű áldása is megtetőződik minden bizonnyal Kegyelmeden és kedves házanépén, melyet szívesen kívánunk is. In reliquo praeti­tulatam Dominationem vestram ad vota salvam et incolu­men animitus desiderantes diutissime vivere manemus. Ejusdem Perillustris ac Generosae Doniinationis Vestrae obligatissimi servi Emericus Szentpéteri Franciscus Aszalay m. pr. P. S. Refieetáltatjiik Kegyelmedet Szentimrey Sámuel Uramnak a concursus előtt irott levelére is, a mely által assecurátusokká tétettünk vala, Patakra menetelünk aránt egész securitásunk felől, hogy tudniillik a miatt semmi­némű bajoskodásunk nem fog lenni, melyet pro funda­mento vettünk is és arra nézve is kívántunk oda menni. Czím : Perillustri ac Generoso Domino Paulo Raday de eadem, Inclyti Comitatus Neogradiensis Tabulae Asses­sori Primario etc. Domino nobis colendissimo — Losoncz aut Ludány. IV. Eger. 1717. június 17. Patay Sámuel levele Ráday Pálhoz. Az egri püspöknél a sáros­pataki kollégium ügyében tett látogatás lefolyásáról értesíti Rádayt. (Ráday-könyvtár levéltára,) Mint bizodalmas kedves sógor Uramnak ajánlom igaz köteles szolgálatomat Kegyelmednek. Becsületes expressus által küldött levelét Jó Uramnak Kegyelmed­nek Méltóságos Püspök Uramnál 0 Nagyságánál a midőn már udvarlottunk volna, elvettük szokott kötelességgel. Noha igen akartuk volna, ha Kegyelmed az útnak nehéz volta és az adott lovaknak alkalmatlansága miatt nem impediáltatott volna idevaló jöveteliben, mindazért, hogy Méltóságos említett Úrral együtt szólhattunk volna, s mind pedig adott Méltóságos opiniója után mitévők legyünk, Kegyelmed sentimentumát is vehettük volna; hogy azért in quo statu voltanak itt dolgaink. Kegyel­metek előtt constáljon, e szerint declarálom. Elsőben is köszöntvén annak rendi szerint Méltó­ságos Püspök Uramat Ő Nagyságát, minémű reményte­len és szomorú bajoskodásunk legyen (noha tudjuk, tudva legyen 0 Nagysága előtt) mindazonáltal kívántuk rövideden jelentenünk ; és mivel halálunknál keservesebb­nek tartjuk a mi Felséges Urunk s Kegyelmes örökös Királyunk előtt nekünk igaz hív jobbágyainak suspen­sióban való vettetésiinket, tudván lelkünkismeretiben ártatlanságunkat, annak valóságos declaratiójára a Fel­séges udvarhoz menni és a mi Felséges Urunk lábaihoz borúlni, s egyszersmind azon keserves suspicio alól való feloldoztatásunkat implorálni kívánjuk, mely iránt de modo praecedendi et via faciliori mind bölcs tetszését, s mind Méltóságos és hathatós secundatiójával hozzánk emléke­zetes gratiáját kívánjuk 0 Nagyságának. Melyre 0 Nagy­sága nagy Kegyelmessége mutatásával így felelt: igaz dolog, meg kell vallani, engem bizony sokan kértek s ösztönöztek ezen dolog folytatására és azon pataki colle­giumnak is onnan leendő elmozdítására, de megvallom, ámbár azt akarjam is, hogy minden calvinista pápistává lenne, de soha ártatlan emberek veszedelmével azt nem. cselekszem. Látván Kegyelmeteknek immár minden dol­gait, hogy invise oskolai állapotok igazgatásábul állott, ha el akarjuk venni, avagy elvételében munkálódni, Kegyelmetek veszedelme nélkül is meg lehet. Másként pedig mivel 0 Felsége és az ország tolerálja Kegyel­meteket, miért opponálom én magamat, hiszen nem va­gyok én ura az országnak. Inkább jóakarókat, mint gonoszokat szerzek magamnak ; írtam már ezen dologban udvarhoz, a mint ajánlottam volt miuapában magamat Szentpéteri Uraméknak. Azért bizony nem látom szük­ségesnek Kegyelmetek elmenetelét, nem is javallom, mert inkább kárt, mint hasznot teszen vele Kegyelmetek. Taná­csosabb Kegyelmeteknek kassai kommendáns Uramhoz menni, s ott declarálni, mind azt, miért volt ott, mind azt, hogy Nikházy Uram által insinuáltatta volna Kegyel­metek commendáns Uramnak, de ő Kegyelme mulatta el, Kegyelmetek akarata s híre nélkül. És a midőn egész informatiója lenne s constálna előtte Kegyelmetek dolga, csak említett Commendáns Urammal Írasson Kegyel­metek a Felséges Udvarhoz, jó formán egészen sapiál­tatik minden tovább való baja nélkül Kegyelmeteknek. Sok és hosszas discursusi után 0 Nagyságának depo­náltunk : mi immár oly készen vagyunk s úgy jöttünk, ámbár mind fáradságos, s mind költséges leszen is, fel­megyünk ily három fundamentomra nézve : Primo. Sus­pectusoknak tartván bennünket, ha már tudva elhall­gatnánk, mit mondanának felőlünk. Secundo. Méltán tarthatnánk a fiscustól. Tertio. Ámbár mindezek cassál­tatnának is, mindazonáltal a Felséges Udvar kegyelmes­ségét (hogy első informatióra nagyobb veszedelem nem ért, mig constáltatott ártatlanságunk) alázatosan rever­sálni s meg fogjuk köszönni. Arra 0 Nagysága felelt: azért hiába megyen Kegyelmetek, mert soha azt a dec­retumot az udvar már nem revocálja, ámbár sok ezereket költsön is Kegyelmetek, másként is más consideratio volt abban, de már látván, abban fog múlni. Ad 2-dum: aziránt assecurálom Kegyelmeteket, bizony semmi sem lesz benne, attul semmit se tartson. Ad 3-tium : az ugyan czeremónia, de jó lelkemmel mondom, nem javallom, mert még nagyobb roszért leszen Kegyelmetek véle, megtud­ván Kegyelmetek ott lételét, ujabban elővétetődik, ki tudja, mi lészen a mostani conjuncturákra nézve, hanem ime ón megcselekeszem, ujabban is írok, s meg irom, Kegyelmetek felment volna ós hozzám jött, de én tar­tóztattam meg Kegyelmeteket s recommendálni is fogom egyszersmind; azt is megtudom, ha szükséges-e felmenni vagy sem ? Minémű válaszom leszen, Kegyelmednek

Next

/
Oldalképek
Tartalom