Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
56 PROTESTÁNS ÉGYHÁ/J ÉS ISKOLAI LÁP. 4. siátiii KÜLFÖLD Berlini levél. Haeckel. — Darwin. — Pitnecantkropos. — Steudel. — Monissítikus ethika, — Nacktkultur. — Schundliteratur. — Dr. Lange. — A táncz. — Dr'. Hornesser. — Atheizmus. — Modernek. — Orthodoxok. — Harnack. — Belmisszjó. A monizmus nagy apostolának : Haeckel Ernőnek poétikus gondolata támadt. Meg akarja ünnepelni Darwin születésének száz éves évfordulóját azzal, liogy elhallgat. 1909 február 12-én lesz száz éve, hogy Darwin született. Haeckel nagyszabású enilékbeszédet fog tartani e napon, de egyben ez lesz utolsó előadása is. S ha ekkor nyiltan fog beszélni, úgy — a míg egyrészt konstatálja a „darwinizmus és Darwin" elért sikereit, — egyszersmind konstatálnia kell a „monizmus és Haeckel" bukását is. Az ő pályája folytonos hanyatlás. Pályája kezdetén Darwin úgy ír róla „Az ember származása" előszavában, hogy ha ismerte volna Haeckel műveit, nem írta volna meg a magáéit. Ez a legnagyobb babér, a mit kaphatott. Pályája végén természettudományos bölcsészetéről kimutatják neves természettudósok; bölcsészek, hogy abban nincs sem igazi természettudomány, sem valódi bölcsészet. Ez a legnagyobb bukás, a mi érhette. Úgy hírlik ugyan, hogy irodalmi működését tovább folytatja, de ezt annak kell venni, a mi. Egy védőpajzs, melynek oltalma alatt a 75 éves, agg tudós illően viszszavonulhat. * * * De követői azért vannak és maradnak. Most is „karácsonyi ajándékul" új pithecanthropos maradványokat fedeztek fel. Corréze-bau, Chapelle-aux-Saint-nál, egy rhinocerus maradványai szomszédságában koponyát és csontokat ástak ki. A párizsi természetrajzi múzeum igazgatója szerint a koponya térfogata emberre, a szemüreg és a csontok majomra vallanak. A csontok görbültek, s arra vallanak, hogy gazdájuk még négy lábon járt. ... A hír egyházi körökben nagy visszatetszést keltett. A berlini „Ev. Kirchl. Anzeiger" a megbotránkozás hangján ír róla s siet közölni a „Temps" nyomán Dr. Marcellin Boule, híres párizsi professzor véleményét, ki szerint a koponya inkább hasonlít ausztráliai négeréhez, mint majoméhoz; majd gúnyosan végzi a professzor a referálását: „temetési iratot és betegségről szóló történetet a sírban, sajnos, nem találtak, de azért fel szabad vennünk, hogy kedves halottunk középtermetű, meztelenséghez szokott és az ételekben nem válogató volt. Körülbelül 50 éves lehetett. Hogy szegényke rheumatikus bajokban szenvedett, SLZT SÍ TISI ££ okon tett tudományos vizsgálatokból egész bizonyosan lehet következtetni!" Ez a felfedezés tehát ismét értéktelenné vált a monizmusra nézve. * + * Á monizmüsnak nem is az élettana árthat a keresztyénségnek, hanem az ethikája: a hús és a vér, a szerelem és indulatok ethikája! Hogy ennek hány apostola van elméletben és gyakorlatban ? I Elszomorító! Németországban, a különczködések hazájában, akad ezek közt protestáns lelkész is!— Steudel, brémai lelkész Hamburgban hírhedt • agitácziós-beszédeket tartott. A hamburgi egyházi lap szerint Steudel a monisztikus ethikát, mint „legújabb kulturproduktumot és legkiválóbb kulturális tényezőt" hirdette. E lap „a szörnyűség és abnormitás" szóval bélyegzi meg Steudel eljárását, ki évrőlévre húzza a fizetését az ev. egyháztól, a mely ellen minden elképzelhető módon harczol; ki megkereszteli a gyermekeket annak az Istennek nevére, a kit nyiltan a leghatározottabb formában megtagad; a ki ordináltatásakor az Isten igéje hirdetésére kötelezte el magát é? most épp az ellenkezőjét teszi; a ki a keresztyén vallásról úgy beszél, mint mi a görög mythologiáról. Hát roppant sajnálatos dolog bíz' ez! De úgy látszik — és ez jellemző — hogy az itteni orthodox-pietista körökben nagyobb bűnéül rójják föl Steudelnek azt, hogy a pietista „Pilger zur Heimat" cz. lap szerkesztőjét élesen kigúnyolta. Az „Evangelísche Kirchen-Zeitung" így sóhajt fel: „Voltaire, a keresztyénség elleni fanatikus gyűlöletében. minden frivolitásával együtt, szeretetreméltó és szimpátikus jelenség e ..pásztor" mellett!" * * * Nem csoda, ha az erkölcstelenség, szabadszerelem óriási méretekben hódít, ha papok is hirdetik. Ez a perverz őrültség a berlini „Nacktkultur"-ban hágott legmagasabbra. Az ifjú nemzedék is meg van fertőztetve. Most konfirmált kisleányok „működnek" aljas zengerájokban és ... . de jobb erről nem beszélni! Pedig itt a könyvkereskedők kirakataiban nem lehet látni annyi aljas képet, mint Pesten! És ez ellen a kevés elleti is például a bajor kultuszminiszter kiadta rendeletben a parancsot, hogy a tauítók, ha kell rendőri karhatalommal is, kényszerítsék az üzleteket az ilyen reklámok megszüntetésére ! Az ilyen intézkedés persze keveset használ a „Schundliteratur" és erkölcstelenség ellen! * * * De van mozgolódás társadalmi téren is. A „Deutscher Sittiichkeitsverein" legutóbbi konferencziáján dr. Lange, tübingai profeszor a ..Meztelen a képzőművészetben" czímmel tartott előadást. A nagy „alaposságban" néhol túlságba is ment a tudós professzor. ítélete szerint a táncz bűn, „mert a táncz összefügg többé-kevésbbé a női test kitakarásával!" Majd éles megfigyelésről tanúskodva így folytatja: „Hiszi-e komolyan valaki, hogy a csupasz karok és vállak látása, támogatva a szemek és legyezők kokett játéka által, hidegebben hágy, mint egy festmény vagy szobor!?" Persze, ezt nem hiszi senki. Előadása végén zajos helyeslés közt fakadt ki az érdemes professzor a ballett ellen, a melyet élőbbén, vérbeli
