Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

Az új végrehajtási törvény és az egyházi adók behajtása.* Az új végrehajtási törvény magánjogi alkotás ugyan, de szerves összefüggésben van a közadók kezeléséről szóló törvényekkel. Erre vezethető vissza a m. kir. p. ü. miniszternek 1908. évi 2809 P. M. sz. körrendelete, melynek alapvető rendelkezése az, liogy az új végrehajtási törvénynek: az 1908. évi XLI. t.-czikknek intézkedései az állami egyenes és közvetett adóknak és az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak behajtásánál is alkalmazandók. Az új adókezelési törvény: az 1909. évi XI. t.-czikk 52. §-a pedig intézményesen rendeli, hogy „a birói végrehajtási eljárás szerint, a foglalás alul egészben vagy részben mentesített vagyontárgyak, követelések és járandóságok a jelen törvény értelmében sem vehetők végrehajtás alá" s e tekintetben csakis egy megszorítást statuál. A református egyházi törvények I. t.-czikk 4. és 5. szakaszai szerint, az egyházi adók és más követelések behajtása czéljából az egyházi hatóságok a községi vagy városi, szóval a helyhatóság eljárását veszik igénybe, s az egyházkerület a m. kir. p. ü. minisztert esetenként az iránt is megkeresheti, hogy a tartozásokat az állami adók módjára hajtassa be. Ebből sokan azt a jogi következtetést vonják, hogy midőn a ref. egyházi adók behajtását a helyhatóság eszközli, ez a behajtást nem a közadókezelési törvény szerint foganatosítja. Ez egyszerűen tévedés, mert külön közigazgatási, végrehajtási, eljárási szabályaink intézményesen szervezve nincsenek, s így a helyhatóság is köteles az egyházi adókra vonatkozó zálogolásoknál figyelemmel lenni azokra a jogszabályokra, a melyeket a közadok kezeléséről szóló törvények előírnak. Ha már most ezeket a tételes intézkedéseket egybevetjük : kettőt feltétlenül megállapíthatunk. Egyik az, hogy a ref. egyházi adóhátralékok kényszer útján való behajtása a közadók módjára történik. Másik pedig az, hogy a birói végrehajtási eljárás szerint a foglalás alul egészben vagy részben mentesített vagyonelemek egyházi adóhátralék fejében sem vonhatók foglalás alá. Ennek a ténynek jogi megállapítása az, a mi engem nagy aggodalomba ejt, mert attól tartok, hogy ebből az intézkedésből nagy veszteség hárul a református gyülekezetekre, lelkészekre és tanítókra. * Az 1908. évi végrehajtási novella, a mely a létminimum érintetlen megóvását czélozza, — egyházi vonatkozásában közelről érdekel bennünket is. Miután szerkesztőségünket is kérdezték már ez irányban s Nógrádvármegye közigazgatási bizottsága jelentésében is reámutatott arra, hogy a végrehajtási novella rendelkezései az egyházi tartozások behajtása elé leküzdhetetlen nehézségeket gördít, — ebben az ügyben egyházi életünk jeles tagjához, Benedek Sándor közigazgatási bíróhoz fordultunk véleményért, a melyet ő e czikkben volt szives velünk közölni. Czikkére felhívjuk az egyház vezetőinek komoly figyelmét. Szerk. Vegyük csak közelebbről szemügyre a végrehajtási novellának egyes határozmányait. Ezek a határozmányok nagyban kiterjesztik a végrehajtás alól való mentesség kereteit. A rendes fizetésnek foglalás alól mentes részét 1600 K-ról 2000 K-ra, a nyugdíjaknál ugyanezt 1000 K-ról 1200 K-ra emelik föl. Hasonló fölemelés történik a napidíjaknál s a katonai házassági biztosíték kamatainál. A köztisztviselők özvegyeinek nyugdíja, kegydíja, végkielégítése vagy nyugdíj megváltása, úgyszintén a gyermekek nevelesi járulékai egyáltalában nem foglalhatók le. E mellett azokon az ingóságokon kívül, a melyek a régi törvény szerint sem esnek végrehajtás alá, még egész halom ingóság nem foglalható le. Nevezetesen : 1. a házi ájtatosságra közvetlenül szánt tárgyak, az imakönyvek; az istenitiszteletre szánt helyiségekhez tartozó szerelvények akkor is, ha magántulajdont képeznek; a sírok és sírboltok felszerelése, valamint a temetéshez közvetlenül szükséges tárgyak; 2. a magánintézethez vagy üzlethez tartozó pecsétnyomók, bélyegzők, irományok, feljegyzési, üzleti ós egyéb könyvek; 3. a világi vagy az egyházi hivatás teljesítéséhez, szükséges egyenruha s illetve ruházat; 4. a csendőrséghez, valamint egyéb hatósági őrszemélyzethez tartozó egyének fegyverei, felszerelése, szerszámai, műszerei, kocsijai és lovai, a mennyiben a szolgálathoz tartoznak; 5. tisztviselőknek, köz-, vagy magánhivatalnokoknak, lelkészeknek, tanárok- és tanítóknak, közjegyzőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, íróknak, művészeknek s általában tudományos vagy művészi hivatás közben működő személyeknek, valamint szülésznőknek hivatásuk gyakorlásához szükséges könyvei, iratai, mintái, műszerei és segédeszközei; 6. a gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai és gyógyszerkészlete, a menüdben az üzem folytatásához szükségesek ; 7. kórházak s a gyógyintézetek felszerelése, a mennyiben az ott elhelyezett betegek részére szükséges; 8. a háztartáshoz szükséges házi és konyhabútorok, evőeszközök, kályhák, tűzhelyek s a ruházkodáshoz szükséges tárgyak; 9. a betegség vagy testi fogyatkozás okából szükséges gyógy- és egyéb szerek és segédeszközök; 10. a kisiparosok, kézművesek ós napszámosok keresetének folytatásához szükséges szerszámok, eszközök, műszerek és állatok, valamint a kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészlete 150 K érték erejéig ; 11. egyhavi időtartamra szükséges élelmi, tüzelő és világítószerek, ezek hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzésükhöz szükséges összeg; 12. az egynegyed évi házbér fedezésére szükséges készpénz; 13. a mentes háziállatok és peclig az egy tehén vagy négy juh, vagy négy kecske részére szükséges