Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
Az utolsó czikkek a ma is virágzó genfi kollégium alapítása történetét s mai életét tárják elénk. Megismerkedünk a száz év eiőti és a mai promocziókkal is. A napokban jelent meg végül a lélekemelő ünnepségek lefolyását híven elénk táró harmadik és legterjedelmesebb füzet (100 képpel). Napról-napra leírja a feledhetetlen ünnepségeket és jól sikerült képekkel eleveníti föl előttünk azok emlékezetét. Az elhangzott kiemelkedőbb beszédeket is közli kivonatosan. Az egyház-, a kollégium-, a reformácziói emlékmű ünnepségéről; a genfi tavon való sétahajózásról, az egyetemi ünnepségekről, a nagy történeti fölvonulásról részletes tudósítást adtunk lapunk olvasóinak. Ezt teszi ez a füzet is csak — természetesen — sokkal terjedelmesebben. Ezért nem vázoljuk a czikkek tartalmát. Nem is ezek a fők ebben a szép füzetben, hanem a beszédes képek. Nem kevesebb mint 100 kép beszél a mindannyiunkra nézve feledhetetlen napokról! Ezeknek a jól sikerült képeknek a beszédét megérti a francziául nem értő is. S valami még kedvesebbé teszi előttünk ezeket a képeket. Mintha magyar-barát fényképészek vették volna föl, mintha magyar-barát kiadó adta volna ki, itt is, ott is magyar csoportok képére akadunk. íme a genfiek mégis észrevették, mégis honorálták, hogy, mi magyarok voltunk az idegenek közt a legnagyobb számban ! Ott látjuk megérkezésünket, a Salle des Rois-ból kijövő magyar csoport képét, a Kálvin templomában tartott magyar istentiszteletünk után fölvett két csoportképet. A reformácziói emlékmű első kövének képe előtt több jó ismerésünk néz ránk mosolyogva. Ott van a Klapka-emléktábla megkoszorúzása alkalmával fölvett kép, a füzet végén a Kálvin háza ^lőtt álló magyarok képe. Ott látjuk kiváló művészünk, Horvai János arczképét, nagy hatást keltett második pályázatát, végül az első füzetből „sajnálatraméltó tévedésből kimaradt" első pályázatát, melynek bronzmására gyűjtést indítottak Genfben. A többi képek igen szépen elevenítik föl emlékezetünkben a zászlódíszbe öltözött „hegyen épített várost", az impozáns gyűléseket, társasebédeket, a Szt. Péter templombeli közös úrvacsorázást, a kollégium hatalmas méretű ünnepségeit a Plain palais mezőn, a reformácziói enilekmű alapkő-iinnepségét, a Lémon-tavi kirándulást, az egyetemi fölvonulást, a Victoria-Hallban tartott doktorrá avató díszgyűlést, a nagy történeti menetet 12 képben. Az ünnepségek leírása (a 153. I. két hasábján) megemlékezik a mi magyar istentiszteletünkről, franczia nyelvű ülésünkről, az azt követő Salle Centrale-beli estélyről, a Klapka-emléktábla megkoszorúzásáról. A füzet végén ismét ráakadunk genfi barátunknak, Claparéde Sándornak a kezenyomára. Leírja azt a beszélgetést, a melyben Horvai János gyermekkori küzdelmes éveit elbeszéli. A magyarok eme lelkes barátja még egyébre is gondol. A magyarok genfi útjáról franczia nyelvű kisebb lbumot szándékozik kiadni Ebben benn lesznek majd az Auditoire-ban tartott emlékezetes ülésen elhangzott franczia felolvasások is. A genfi utat előkészítő magyar bizottság pedig — a mennyiben megfelelő érdeklődést tapasztal — magyar nyelvű emlékkönyvben kívánja összegyűjteni a genfi út emlékeit. E sorok írója Claparéde Sándor szíves közbenjárásával már tárgyalt is a jubileumi emlékfüzetek kiadójával egyes képek kliséinek átengedése tárgyában. Addig is, míg magyar emlékkönyvben mutathatjuk be a feledhetetlen ünnepségek képeinek egy részét, fölhívjuk — kiváltképen franczia nyelven értő — olvasóink figyelmét ezekre a jubileumi füzetekre. A füzetek külön is beszerezhetők: az első ós második 1 franc 50 cm-ért a harmadik pedig 2 francért (Libraire Atar, Corraterie, 12, Genéve.) Dr. K. I. BELFÖLD. A magyar református egyház „fölfedezése" Genfben. Válasz II. Kiss Kálmán czikkére. t ,! . • ; . f . • • : " Lapunk 30-ik számában H. Kiss Kálmán, nagykőrösi tanítóképzőintézeti igazgatótól a magyarságnak a genfi Kálvin-jubileum alkalmával való fölfedezéséről szóló keserű hangú czikkét közölt. A czikkben többnemű félreértés van, a melyeket — a dolog természeténél fogva — a szerkesztői megjegyzés sem oszlathatott el. Épen azért kötelességünknek éreztük a félreértéseknek s az azokból származott méltatlankodásnak a tények tisztázásával való eloszlatását. Kötelességünknek annál inkább, mert nemcsak magyarok és református keresztyének vagyunk, hanem részt vettünk az egész világünnepségen, részletes tudósítást közöltünk róla lapunkban és az ünnep után, huzamosabb itteni tartózkodásunk ideje alatt, alkalmunk volt Genf városának és a genfi kantonnak az életével közelebbről megismerkednünk. Az említett czikk első, félreértésen alapuló állítása az, hogy a magyarokat most fedezték föl Genfben. A magyar napilapoknak többé-kevésbbé pontatlan tudósítása és azon alapuló czikkei okozták talán e tévedést. Egyházi lapjainkban s közelebbről a mi lapunkban erről szó sem volt. A magyarságnak a szó tulajdonkópeni értelmében való fölfedezéséről az egész ünnepség alatt nem beszélt senki. Nem is beszélhetett, mert hiszen Genfben és Svájczban általában ismerik Magyarországot. Közintézményeik bizonyságot tesznek erről. A politikai élet terén megvan a rendes nemzetközi összeköttetés a svájczi köztársaság és Ausztria-Magyarország között. A magyar-osztrák konzul a magyar estélyen és a genfi magyar diákok „Hungária" egyesületének a jubileumi ünnnepségek alatt, július 8-án a Parc des Eáx Vives-ben tartott közebédjén is résztvett. Magyar nyelven éltette Magyarországot A politikai napilapokban rendesen olvashatunk Magyarországról.