Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István.. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Panaszkodás. Koch. — Z. — Vezérczikk: Küzdelem az „egyke" ellen. H. I. — Tárcza: Post tenebras lux. Dr. Tari Imre. — Könyvismertetés: Genfi jubileumi emlékfüzetek. Dr. K. 1. — Belföld: A magyar református egyház „fölfedeztetése" Genfben. Veress .Jenő. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Panaszkodás. „Miért panaszkodik az élő ember ? Panaszkodjék ki-ki bűnei miatt!" (Sir. 3.a

a

). Panaszok és panaszkudók ! Ezek töltik be a világot. Gazdag és szegény, tudós és tudatlan, pór és nemes egyformán telve van panasszal, jajszóval, keserűséggel. Egyik betegség terhe alatt nyög, másikat szerencsétlen élete, boldogtalansága gyötri. Testvér testvér ellen, asszony férje ellen, szülő gyermeke ellen fakad panaszra. Az élet ezernyi nehézsége, a testi és lelki élet megszámlálhatatlan bajai, időjárás, társadalmi nyomorúság, az anyagi és szellemi élet tömérdek visszássága, a melyek nemzetet, társadalmat, családot és egyént gyakran egyforma erővel nyomnak, mind-mind panaszra nyitják ajkunkat. S ha végig tekintünk az életen, bizony úgy látjuk, hogy többet panaszkodunk, mint örülünk, s a szomorúság könyei sűrűbben hullanak szemünkből, mint az öröm könycseppjei. S ha ezt a folytonos panaszkodást talán megrovásképen emlegetjük, rögtön felénk fordulnak a panaszkodók, mondván: „De vájjon nincs-e okunk a keserűségre? Níncs-e részünk naponként annyi nyomorúságban, bajban és szenvedésben, hogy azokból néha egy is elég arra, hogy évekig ne jöjjön ajkunkra más, mint panasznak hangja, s mosolygás helyett könyek csillogjanak szemeinkben ? Valóban könyveket kellene tele írnunk, ha meg akarnók írni csak kis részét is azoknak a nyomorúságoknak, melyek csak egy nap alatt is sújtják az emberek millióit!..." És mi, a kik úgy érezzük, hogy bár hitünk lángja talán gyenge fénnyel ég, de e fény világa mellett ezeket az összetört lelkeket mégis oda kell vezetnünk a vigasztalás és gyógyulás egyedüli forrásához; panaszkodásuk meghallgatása után így szólunk hozzájuk: „Testvéreink! Cak azt kérdezzük tőletek, hisztek-e az Istenben ? Hisztek-e benne úgy, mint mennyei Atyátok-ban? Hiszitek-e igazán, teljes lélekkel azt, hogy azoknak, a kik Ot szeretik, mindezek — tehát az élet nehézségei és keserűségei is, mindaz, a mit másoktól kell méltatlanul elszenvednünk — egyaránt javokra vannak? Hiszitek-e, úgy, mint a zsidókhoz írt levél írója is hisszi, hogy Isten a mi javunkra dorgál bennünket, és hogy ez a dorgálás mindazáltal végtére az igazságnak csendes gyümölcsét adja azoknak, a kik abban gyakorlották magokat? (Zsid. 12.n). Ha igen, ha mindezt hiszitek, akkor némuljon el ajkaitokon a panasz, s vegyétek el mindazt, a mit az Isten mért reátok. Vegyétek fel a keresztet, s hordozzátok, alázatos megadással az Isten akaratán való tökéletes megnyugvással, mert az ő útjai, ha néha kikutathatatlanok is előttünk: de igazak, s még a gyötrettetéseken keresztül is igazságosak. Ne panaszkodjunk tehát! ... De nekem úgy tetszik, mintha nekünk mindemellett mégis panaszkodnunk kellene egy dolog miatt... Panaszkodunk, keseregnünk bűneink miatt! Ez a leghatalmasabb, legkegyetlenebb ellenségünk, minden nyomorúságnak, minden szomorúságnak okozója, könyeinknek hullatója, szenvedéseink szülője, teremtője, sokszorozója, s testilelki békességes életünk megrontója! Ezért kell nekünk is a Jeremiás lelkével szólani önmagunkhoz : Ne panaszkodjék senki az Istennek rendelései, az élet csalódásai és nyomorúságai miatt. Panaszkodjék csak a bűnei miatt. De vájjon miféle panaszra gondolt Jeremiás? Higyjük-e azt, hogy a rossz felett való sóhaj-