Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

akar a róm. kath. népszövetség? S hogy a mit akar, azt a liberális szervezetlenség mellett el is éri, arra nézve is közöltük már példaképen a taápi községi képviselőválasztás eredményét, a mely szerint a túlnyomóan református vallású községben nyolcz róm. katholikussal szemben csak egy református ember jutott be a képviselőtestületbe. Ujabban a Muraközből jelez hasonló győzelmet az „Alkotmány". Iria ugyanis, hogy az egyik főszolgabíró elhalálozása folytán megüresedett megyebizottsági két jelölt volt. Az egyik Purics Menyhért hodosáni községi paraszt biró, a másik dr Sághváry Jenő perlaki főszolgabíró. Sághváry Jenő azonban abban az eredendő bűnben leiedzett, hogy lutheránus. A róni kath. népszövetség tehát összefogott ellene és az intelligens — az Alkotmány szerint: „zsidó és liberális urak" — késő erőlködése ellenére is, 76 szótöbbséggel diadalra vitte a pápista parasztbirót a lutheránus főszolgabíróval szemben. „A nép között óriási a lelkesedés. íme a Katholikus Népszövetség gyümölcse!" így tör ki a tudósítóból az elragadtatás És még hozzáteszi azt is, hogy „a hodosáni választás csak kezdete a Kath. Népszövetség működésének". De nemcsak a nem róm. katholikusok tervszerű és czéltudatos leszorítása az egyetlen czélja a róm. kath. népszövetségnek. A czélok közt „a róm. kath. öntudat fejlesztése" örve alatt ott van a klerikálizmusnak nem tetsző állami törvények ellen való küzdelem is. Ismeretes a Koczurek-íigy, a kúriának ebben hozott döntő ítélete, s a néppárti képviselők megtorlatlanul maradt kiáltványa. S hogy mi ennek az édes gyümölcse ? világot vet arra az a klerikális, örvendező híradás, hogy a kiskanizsai róm. kath. jegyesek megfogadták, hogy házasságkötésük alkalmával nem fogják aláírni a polgári anyakönyvet, s már három-négy pár és annak tanúi helyt is álltak fogadásuknak. — Hogy mire fog így jutni a protestantizmus és mire jut az ország, gondolkozzanak rajta mindazok, a kik adnak még valamit a protestantizmusra és e haza békességére! Róm. kath. elégedetlenség a kongnia javaslattal szemben. Az 1898. XIV. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslat pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmával már hallatszottak hangok, a melyek azt mutatták, hogy a klerikálisok szívesen fogadják ugyan a kongrua rendezésére az állampénztár egymillió háromszázezer koronás hozzájárulását, de nem az ezzel járó állami ellenőrzést, s hogy akczió fog megindulni az ezt magában foglaló § ellen. Ez az akczió, úgy látjuk, már meg is indult és hangot adott magáról az Alkotmány decz. 24-diki számának vezérczikkében. Ebben a körmönfont czikkben egy gör. kath. lelkész adja tudtára a világnak, hogy a kongrua-javaslat 4. §-a „a hazai gör. kath. egyháznak minden öntudatos tagját a legmélyebb aggodalomba ejtette", mert az az egyházat „egyszer s mindenkorra vak szolgájává teszi a kultuszminiszter akaratának, és lehetetlenné teszi azt is, hogy ez az egyház nehéz időkben a nemzeti ellenállásnak bármily csekély szolgálatot tehessen". S miért ez a nagy aggodalom a gör. kath. egyház „hazafias" köreiben? Azért, mert a javaslatot nemcsak hogy érvényben hagyja az 1898. XIV. t.-cz. 7. és 9. §-át, hanem még azzal is megbővíti, hogy megvonható a kongrua abban az esetben is, ha az illető lelkész az állam törvényei vagy a kormány törvényes rendeletei által reá rótt kötelességeket nem teljesiti; ha pedig ez a tény felsőbb egyházhatósági rendeleten alapul s ezt a rendelkezést a miniszter felszólítására sem változtatja meg az egyházi főhatóság, akkor ennek kikerülésével utalványoztatik a kongrua az illetékes lelkészeknek. S a javaslat ezen rendelkezésével szemben, a mely pedig minden, törvényt tisztelő magyar ember előtt egészen természetes, sőt nem is olyan szigorú, mint a milyennek lennie kellene, a „hazafiság" szempontjából vannak a gör. kath. egyháznak „legmélyebb aggodalmai". De hogy meddig terjed ez a nagy „hazafiság" és pedig nemcsak a görögszertartású, hanem általában minden r. kath. papban, ékesen demontstrálódik a czikk további fejtegetéseiben, a mikor leplezetlenül kijelenti, hogy ha az ország törvényhozása oly törvényeket alkotna, a melyeknek a r kath. pap nem engedelmeskedhetik papi esküje megszegése nélkül, akkor azoknak nem is fog engedelmeskedni, s a püspököknek is jogukban áll, hogy megtiltsák papjaiknak, hogy a miniszter „törvényes" rendeletének engedelmeskedjenek, ha ezek a rendeletek a r. kath. hitelvekbe vagy az egyházjogba ütköznek. Ebből a „hazafias" fejtegetésből megértheti tehát mindenki, hogy a r. kath egyház papsága csak addig érzi magát az államban, a míg az kedve szerint való törvényeket alkot és hasonló rendeleteket bocsát ki; de azonnal az államon kívül és a fölé helyezkedik, mihelyt circulusai csak a legkisebb mértékben is érintetnek ! Jó lesz tehát ébereknek lenniök az illetékes faktoroknak a klerikális, makinácziókkal szemben! Vallásos összejövetelek. A budapesti evangéliomi egyesületek egymással szövetkezve tartották meg jan. 4-től 9-ig az Evangelical Alliance által kezdeményezett, esztendő elejei vallásos össze löveteleket. Mindennap este 7 órakor, a ref. főgimnáziumban tartattak az összejövetelek, énekkel, imadsággal és vallásos tárgyú előadásokkal. Jan. 4-én a hálaadás és a megalázkodás, 5-én az egyház egyetemessége és az egyház feje, 6-án az államnak és a társadalomnak a mértékletlenség, tisztátalanság és játékszenvedély leküzdés körül való kötelességei, továbbá a vallásszabadság és a protestáns igazság terjedése, 7-én a külmisszió és a biblia terjesztése, 8-án az ifjúság lelki gondozása, 9-én a belmisszió képezték az előadások tárgyait. Mint előadók B. Pap István, Izsák Ferencz, Petri Elek, Takaró Géza, Csűrös István, dr. Iíováts J. István, Forgács Gyula, ifj; Vidor János, Böszörményi Jenő és dr. Szabó Aladár működtek közre. Az összejövetelek bevezetőjéül jan. 3-án délután 6 órakor Tóth József vallástanár, befejezőjéül pedig jan. 10-én délelőtt 10 órakor B. Pap István theol. akad. igazgató tartott alkalmi egyházi beszédet. Úgy az istentiszteleteken, mint az összejöveteleken minden alkalommal nagy és buzgó közönség vett részt, jeléül annak, hogy ezek az év elejei vallásos estélyek mind kedvesebbé válnak a budapesti protestáns közönség előtt. Espere»helyettesités. A zalai evang. egyházmegyében, az esperesi állás betöltéséig, az esperesi teendőket Magyary Miklós kapolcsi lelkész, egyházmegyei főjegyző fogja ellátni. A ref. egyetemes konvent bizottságai közül három is ülésezett f. hó 14—15-én Budapesten. Tanácskozásaik tárgyairól s részben eredményeiről értesülést nyertünk ugyan, de csak lapunk zárása pillanataiban. Ez alkalommal tehát csak annak jelzésére szorítkozhatunk, hogy az adóügyi bizottság 77 egyház adócsökkentési segélykérvényét elintézte. A segélyben részesült gyülekezetek kimutatását jövő heti számunkban közöljük. A másik bizottság a Kálvin-jubileum megülése ügyében tanácskozott s tervezetet készített úgy a genfi ünnepélyeken való képviseltetést, mint az itthon való ünneplést illetőleg. A harmadik bizottság az ORLE. alapszabalyainak gordiusi csomóját igyekezett megoldani. Az egyesület választmánya f. hó 15-én délelőtt tartott ülésében e kérdést illetőleg egy deklarácziót tett s azt beterjesztette a kon-