Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-27 / 26. szám

jelentéktelen dolog ugyan, de mégis a támadással szemben föl kell említenem, hogy a kálvinista Bethlen-kör f. é. április 1-én tartott estélyen az én feleségem, mint háziasszony vett részt, a velejáró kötelezettséggel, — a Zoványiék nálunk történt szereplésének csekély viszonzásául És ezt az eljárást nálunk senkisem helytelenítette. Senki sem botránkozott meg azon, hogy egy unitárius nő a kálvinista körbe megy háziasszonynak. Honnan van, mi lehet az oka a felfogás- és eljárásban mutatkozó eme nagy különbségnek? Nézetem szerint ennek oka egyfelől abban keresendő, hogy mi a Jézus utasítását, tanítását nemcsak megértettük, de követjük is: „szeressed..."!, másfelől pedig abban, hogy az amolyan eljárásért felvilágosult, józan gondolkozású ember sohasem minket ítél el. Vajha mindenki megértené a Vallásegyenlőségi Szövetség valódi czélját. Vajha belátnák a nem r. katholikus keresztény felekezetek mindannyian, hogy inkább összetartásra volna szükség, nem széthúzásra, torzsalkodásra és felekezeti türelmetlenségre, — mert különben a r. katholikusok nagy tömege ránk nehezedik és elnyom. Olyan hamar elfeledtük a Ne temerét? Örök igazság rejlik az egy szál vessző és az összekötött vesszőcsomó példázatában, csak ínég kellene érteni. Az audiatur et altéra pars elve alapján kérem Nagytiszteletű szerkesztő urat, szíveskedjék közleményemnek becses lapjában helyt adni. Themistoclessel szólok: Üss, de hallgass meg! Kiváló tisztelettel Faluvégi Aron, a Bp. D. F. E. alelnöke. Válasz a glossára. A Dávid Ferencz-Egylet alapszabályaiból adott alakuló gyűlés-izű tájékoztatót és a haladásról tartott népszerű előadást hálásan köszönöm. Az elsőt a két iusztrummal ezelőtt át nem élvezhetett alakuló gyűlés visszhangja gyanánt tekintem, a másodikat pedig boldog diákkorom kedves emlékei közé. A dolog lényegére nézve pedig válaszom a következő. Az evangéliumi protestáns keresztyénségnek az unitárius keresztyénséggel való szövetkezésére vonatkozó kijelentésemet hiányosan idézi a glossza-író. „Én lehetségesnek tartom azt, hogy az unitáriusokkal bizonyos általános protestáns és keresztyén szövetségben egyetértsünk, de erkölcsileg összeférhetetlennek ítélem a ref. s általában ev. prot. theol. professzoroknak unitárius egyesületben való rendszeres vendégszereplését." Ez volt az én nyilatkozatom. A „rendszeres" jelzőt hangsúlyoztam s épen azért annak kihagyása aligha jóhiszeműségből történt. A glossza-író ellenmondást lát a nyilatkozat két fele között, Pedig nincsen 1 Egészen más az egyházak között létesült szövetkezés és a két vallásfelekezet tagjai között létesülő társadalmi szövetség, mint az egyesület meghívása s az egyén magánelhatározása folytán előálló vendégszereplés. A szövetségben minden felekezet tagja otthon van, míg a másik esetben hívott vagy hívatlan vendég. Hogy pedig a vendéghívás és vendégszereplés mikor és hogyan történjék, az nem a véleményszabadság, hanem az erkölcsi belátás alá tartozik. Ebben az esetben a Zoványi és Rohoska professzorok meghívása és vendégszereplése nem jól volt megválasztva. Az idő, a hely, a személyek megválasztása egyenesen kihívja a bírálatot. Ez a bírálat pedig megállapítja az erkölcsi összeférhetetlenséget. A Kálvin-vita szeles idejében, a Kálvin-ellenes unitárius egyletben, a Kálvin-ellenes Zoványi professzor s vele szoros összeköttetésben levő kartársa vendégszereplését sem a Dávid Ferencz-Egylet, sem a professzor urak nem helyesen rendezték. A véleményszabadság közös birtokunk, de annak vannak erkölcsi határai és erkölcsi következményei. Erre vonatkozik a Zoványi Jenőnek adott feleletemben (24. sz.) ez a kérdés: „. . . szükséges, hasznos és ildomos volt-e ez a vendégszereplés ?" Megtoldhatom még azzal, hogy ilyen volt-e a vendégszerepeltetés? Az idő, a hely, a személyek választása önkéntelenül az üzleti élelmesség, a reklám gondolatát idézi föl. A Kálvin igazságtalan ütése nem képezheti a protestáns testvériség feltételét! A dunántúli ref. püspöki jubileumon és a genéve-i Kálvin-jubileumon való testvéri részvételt örömmel ós tisztelettel fogadjuk s hasonlóval viszonozzuk. A Bethlen Gábor-körben való szövetséges életet természetesnek tartjuk, mert az nem kálvinista, se nem református, hanem közös protestáns jellegű intézmény. Sem szélmalomharczot, sem XVI. századbeli hitvitát nem akarunk folytatni. Az embertestvéri szeretetet sem tagadjuk meg, sem szóban, sem írásban, sem cselekedetben. A keresztyénség örök értékeinek addig a mértékéig értünk egyet s munkálkodunk együtt unitárius atyánkfiaival, a míg az a Jézus Krisztus és a mi reformált protestáns keresztyénségünkkel megegyezik. Azontúl pedig külön folytatjuk a pozitív evangéliumi építést és a keresztyén szellemben való haladást! Olossator. KÜLFÖLD. Holland egyházi szemle. (Folytatás és vége.) Dr. Kuyper Ábrahám állásfoglalásának mintegy magyarázatául a következőkben néhány részletet közölni fogunk egy beszédéből, melynek ugyan a nemsokára bekövetkező választások alkalmából politikai czélja volt, de azért a beszéd második részében alkalmat talált Kuyper arra is, hogy Kálvinról is megemlékezzék. Az aktuális politikai viszonyok ós kérdések ismertetése után, mintegy lelkesítő szózat gyanánt, áttér Kuyper a holland kálvinizmus jellemzésére. Rámutat egyszerűen Hollandia történelmére. Három korszakban virágzott Hollandiában a kálvinizmus, s annak emelkedésével avagy hanyatlásával erősödött vagy* gyengült a holland nép hatalma is. Nagy és virágzó volt a kálvinizmus 1550—1650-ig, hanyatló félben 1650—1750-ig; ezután 100 évig úgy látszott, mintha teljesen elenyészett volna, s 1850-ben megint új erővel kelt életre. Mert valóban csak tetszhalál volt az! A holland egyszerű