Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 26. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K, TABTALOM. Az Élet Könyvéből : A teremtett világ vár. Peabody — V. J. — Vezérczikk : A genli út. B, Pap István. — Iskolaügy : A felekezeti tanítóképzők államsegélye tárgyában kiadott Szabályzat az egyházi törvény 'világításában. Patonay Dezső. — Tárcza: A történelmi Jézus. Sebestyén Jenő. — Belföld: Glossatornak — glossa. Faluvégi Áron. — Válasz a glossára. Glossator. — Külföld : Holland egyházi szemle. Sebestyén Jenő. — Nekrolog : Vargha László. Egyházi krónikás. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A teremtett világ- vár. „. . . A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." (Róm. 8.] b .) Ezt a verset úgy tekinthetjük, mint Pálnak a fejlődés tanára vonatkozó kijelentését. Természetesen nem kívánhatjuk tőle a modern fejlődési tan tiszta felfogását és előadását. A mi világképünk nagyon eltér a Pálétól. Ezenkívül meg Pál ebben a versben különösen az ő kicsiny római gyülekezetére gondol. Ezt figyelmezteti kötelességére, a mit úgy nevez: a lélek törvénye a Jézus Krisztusban. De mégis egy nagy bölcselő vagy még inkább egy próféta lelkével magasan fölemelkedik az egyestől az egyetemes elvig és míg római atyjafiainak tanácsokat ad, látj a a világ folyását is. Azt mondja: „Az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög, mind idáig''. (22. v.). A jövendő élet terhét hordozza. Várakozó teremtettséL • r ofetikus világ. Az Isten által kitűzött czél í tö> jkszik. Egész haladásában egy nagy tervet jelent ki. Spencer Herbert helyett írhatta volna Pál: „A felfedezett erő fejlődésével a természetben kijelentett czélra törekszik". Pál Tennyson helyett énekelhette volna: „Messze távol az isteni czéltól, mely felé az egész világ halad". De hát micsoda czélra tekint reménykedve a teremtett világ? Az egész teremtett világ várja az Isten fiainak megjelenését, mondj a az apostol. És hol vannak az Isten fiai? Egy másik versben azt mondja nekünk: „Á kiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai" (14. v.). Tehát Isten gyermekei egyszerűen azok az emberek, a kiket Isten Lelke vezérel. Ezeket várja az egész teremtett világ. Ezek nélkül az egyetemes fejlődés folyamata megakad. Ez a fejlődés természeti törvények szerint indul meg, de tervei bizonyos ponton személyesekké, emberiekké és szellemiekké válnak. Ezeknek a további lépéseknek a megtevéséhez szükséges az emberi segítség. Isten maga nem fejlesztheti ki az ember lényében levő lehetőségeket, ha maga az ember nem segít Neki abban. Végső czélját nem törvényeivel, hanem gyermekeivel éri el. Azaz a teremtett világ olyan embert vár, a ki értékét tökéletesíti. Az Isten műve az 0 gyermekei kezébe van letéve. Ez a felvett szöveg tanítása. A tengeren van egy hajó, a mely szeretne czélhoz érni, révbe jutni. Kedvező szél fúj, útra hívogat. És mégis Isten legkedvezőbb szele sem tudja a hajót mozgásba hozni, ha az ember nem teszi meg kötelességét. A hajó várja a kapitányt és várja, míg a vitorlákat kibontják. S csak ha Isten és az ember együttmunkálkodnak, akkor jön eleven mozgásba s csak akkor tudja megtenni útját a bárka, a mely azelőtt magányosan és élettelenül hevert a tengeren. És így van ez Isten teremtett világának minden magasabb czéljával is, azt mondj a az apostol. Isten tervét az ember munkája valósítja meg. Isten a legjobban igazgathat mindent és mégis nyög, mégis vívódik úgyszólván az egész világ, mint a hajó, mely a tengeren vesztegel mindaddig, a míg valaki a vitorlákat kibontja és kifeszíti a szél felfogására. A hajó türelmesen vár addig, míg a kapitány parancsol, Ebből a nagy tételből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy szükség van az emberre Isten müve végrehajtása czéljából. Igazán csak ez a felfogás teszi az életet jelentőssé és érdekessé. Ha az ember úgy tekinti életét, a mint van, be
