Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-20 / 25. szám

konstituczió életbeléptetésével kapcsolatban a lelkészkedő papságnak adott instrukcziójára. A nyilt és titkos klerikális körökben nagy konsternácziót, a liberális körökben pedig élénk tetszést keltett beszéd így hangzott: Fötiszteletű közgyűlés! Egy tárgya van a püspöki jelentésnek, a melyhez szives engedélyük mellett hozzá kell fűznöm megjegyzéseimet. A Ne temere dekrétum hatályának megszüntetésére vonatkozó pápai konstitucziót ertem. A midőn utóbbi közgyűlésünket tartottuk, az egész magyar közvéleményt a Ne temere dekrétum izgatta. Azok közé tartoztam én is, a kik teljesen át voltak hatva a (1 krétum aggályos és veszélyes voltának tudatától; de egyúttal éppen a mi közgyűlésünkön használtam fel az alkalmat annak kijelentésére, hogy e kérdésben várakozó álláspontot kell elfoglalnunk, mert a felekezeti béke szempontjából teljes megnyugvást hozó igazi megoldás csak a dekrétum visszavonása lehet, ezt pedig csak maga a római szentszék teheti meg. A helyzet kulcsa Kómában volt tehát, s én kifejeztem azon reményemet, hogy mint a múltban voltak, lesznek a jelenben is hazafias és bölcs mérséklettel áthatott tagjai a r. hath. klérusnak, a kik ezen megoldás érdekében vetendik latba egész befolyásukat. Meggyőződésem az volt, hogy ezek feladatát nem szabad nehezítenünk ; hogy tartózkodnunk kell minden harczias lépéstől mindaddig, míg ezen reményünk meghiúsulásáról meg nem győződünk ; s hogy csak abban a nem remélt esetben kell, de akkor aztán határozottabban és erélyesebben felvennünk a küzdelmet, ha — a mitől Isten óvjon — a Ne temere visszavonására vonatkozó reményünk illúziónak bizonyulna. Ez volt álláspontom a mult év őszének izgalmas légkörében Ez álláspontomat tette magáévá az egyházkerület is, és ma benső örömmel és megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy az események ennek az előtudatában higgadt álláspontnak adtak igazat. Ha nem felel is meg mindenben a „Provicla konstituczió" a Lambruschini-féle instrukeziónak, az eltérések életbevágó fontossággal nem bírnak. A szentszék megtette azt, a mit az adott viszonyok között megtehetett, és ezzel mindazok elismerését érdemelte ki, a kik ebben a szegény, annyifelé tépett országban a felekezeti küzdelmet felidézni nem kívánják. Megilleti ez az elismerésa magyar r. katholikus klérus ezirányu fáradozását is. Jól esnék ezt kimondanom, ha a szentszék intézkedésére irányuló sikeres közbenjárásuk fölött érzett örömömet meg nem zavarná annak az instrukeziónak hangja és tartalma, a mellyel a r. kath. püspöki kar a szentszék ez intézkedését kisérte. Eléggé ismeretes vagyok mindazok előtt, a kik az egyházi élet terén való működésemet figyelmükre méltatták, arról, hogy vészharangot meghúzni, harczi riadót megfújni nem szokásom. De éppen azért kétszeres kötelességemnek tartom, hogy ezen instrukezió sérelmes kijelentéseire aggódó lélekkel rámutassak. Ez utasítás arra hívja fel a r. kath. lelkészeket, hogy híveiket, a mennyire csak lehet, visszarettentsék a vegyesházasságoktól s az ilyen házasságokat minden alkalmas eszközzel megakadályozni igyekezzenek. Ha a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállani egyáltalán nem akarna, akkor minden erővel azon legyenek, hogy a r. kath. fél mindkétnemű gyermekeinek a r. kath. vallásban való neveltetésről gondoskodjék. Fötiszteletű közgyűlés! Abban a mit eddig megismertettem, nem tartalmaz semmi újat az utasítás. Tudjuk, hogy a r. kath. egyház a vegyesházasságokat nem pártolja s azoknak egyházi megáldásban való részesítését reánézve kedvező reverzális adásától teszi függővé. Ez tény, a melynek megváltoztatását nem remélhetjük, a mely ellen védekeznünk kell a magunk részéről, a jogosult védelem megfelelő eszközeivel, s a melyre vonatkozólag legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy éppen a jelen pillanatot, éppen az erős izgalmak lecsendesitésére hivatott bölcs pápai döntés kibocsátásának pillanatát tartotta a r. kath. klérus alkalmasnak arra, hogy ezt minden eddiginél élesebb és aggresszivebb formában hozza köztudomásra. De novumot tartalmaz az utasítás abban, a mi ezután következik. Engedjék meg, hogy szószerint idézzem: „A mi pedig azokat illeti, a kik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyesházasságot, különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodástokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek. Azokat a katholikusokat, a kik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek, hogy bűnbánatra indíttatva, a magukra és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek, főként pedig, hogy gyermekeiknek kath. neveltetéséről lehetőleg gondoskodjanak Mert bár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek kath. neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja. A mennyiben pedig az ilyen katholikusok bűnüket meg nem bánnák és azokat, a miket az egyház, a mikor a vegyesházasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnának hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magukat a feloldozásra." Mit mond a magyar törvény, fötiszteletű közgyűlés ? A magyar törvény megengedi reverzálisok kötését a házasság pillanatáig; de azt a jogállapotot, a melyet a kiadott reverzális, vagy reverzális nem létében a törvény a házasság pillanatáig megalkotott, többé megváltoztatni nem engedi. Teszi ezt a családok békéjének jól felfogott nagy érdekében, mert útját akarja vágni annak, hogy a különböző vallásfelekezetű házasfelek papjai a születendő vagy már született gyermek vallása feletti torzsalkodással feldúlják a házasfelek lelki békéjét, megmetélyezzék azok családi életét. Es az a körülmény, hogy e rendelkezést büntető szankczióval nem köti a törvény össze