Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

köszöntésemet e város kulturális életének vezető körei, melyek az egyesületünkhöz intézett szíves meghívásukkal alkalmat nyújtottak arra, hogy nemzeti közoktatásügyünknek egyik munkás csapata itt, a természeti szépségekben gazdag Gömör-vármegye kies vidékén, e nagy történeti-nniltú város falai között, egy Tompa Mihály, Ferenczy István és a 18. század egyik legnagyobb hirű református tanárának, a „magyar Faust"-nak szülőföldjén egy virágzó protestáns főgimnázium körében adjon találkozót egymásnak. Jelen közgyűlésünknek ünnepi jelleget ad az a körülmény, hogy nagy reformátorunk, Kálvin János születésének négyszázados évfordulójába esvén, felolvasásaink során mi is áldó kegyelettel elevenítjük fel a reformáczió eme vezéralakjának, a hatalmas egyház- és iskolaszervező szellemnek emlékezetét s ezáltal közgyűlésünket azon ünnepélyek keretébe illesztjük be, melyekkel a magyar ref. egyház, a világ összes református egyházaival összhangzásban, a Kálvin születésének négyszázados emlékünnepét üli meg. Kálvin szigorú erkölcsi világnézetéből és puritán egyszerűségéből a magyar ref. iskola egészen a legújabb időkig igen sokat őrzött meg. Az a szigorú fegyelem, mely iskoláinkban csaknem a XIX. század közepéig uralkodott s mely a zenét, tánczot vagy világias öltözet viseletét is bűnül rótta fel az ifjúságnak, mind a Kálvin szellemi hagyatéka volt, mellyel ő az erkölcstelenségbe sülyedt Genfet az erkölcsi újjászületés ösvényére vezette. E nevelési szellemet, mint nyerseséget nem egyszer szemére is vetették a magyar kálvinista iskolának, de a falai közt edződött izmos jellemek annál többször váltak javára nemzeti közéletünknek. Ma pedig, mikor az erkölcsi nevelés hangsúlyozása — mint utóbb érinteni kivánom — mindinkább előtérbe lép, alig állíthatunk tanuló ifjúságunk elé magasztosabb erkölcsi mintaképet, mint a Kálvin törhetetlen jellemét, mellyel üldöztetésben és számkivetésben is rendületlenül megállott hitbeli meggyőződése mellett, hajthatatlan akaraterejét, mellyel Genf reformáczióját világtörténeti fontosságra emelte; heroikus bátorságát, mellyel a rázúdúló szenvedélyeknek ellenállott és nagyszerű önmegtagadását, mellyel magánérdekeit a közügynek, egészen a nélkülözésig alárendelte. Kálvin Genf egyházi reformáczióját a nemzeti élettel a legszorosabb kapcsolatba hozta s az általa szervezett egyházalkotmány e „keresztyén köztársaság"-nak egyúttal politikai szervezete is volt. Az egyházi és nemzeti életnek ez az összeforrott benső egysége a magyar ref. egyháznak — a hitágazatok mellett — a genfi apostoltól nyert, legszentebb öröksége. Ez a szellem emelte a kálvini hitújítást hazánkban a nép ajkán magyar vallássá, ez forrasztotta össze a vallásszabadságért vívott küzdelmeket nemzeti szabadságharczainkkal s ez tette ref. iskoláinkat a nemzeti szellem védváraivá, melyekben a magyar géniusz nemzetünk legnehezebb korszakaiban is otthonára talált. Es a ref. iskola Kálvin emlékét ma sem ünnepelheti méltóbban, mint azáltal, ha múltjához híven minél teljesebb mértékben igyekszik szolgálni és előbbre vinni nemzeti közműveltségünket. De Kálvin nemcsak Genf reformátora volt. Széleskörű összeköttetéseivel, buzdításaival és irányító hatásával — mint egykor Pál apostol hittérítő útjaival — csakhamar lelki rokonságba hozta a legkülönbözőbb népeket s a szellemi életnek olyan közösségét teremtette meg a művelt nemzetek között, mely az emberi műveltség egyetemességét is mélyítette. A magyar ref. iskola e törekvésekben is híven követte mesterét s azok az összeköttetések, melyeket Németország, Svájcz, Hollandia és Skóczia ref. egyetemeivel századokon át fentartott, nem egyszer termékenyítették meg hazai közoktatásunkat és vitték előbbre nemzeti közműveltségünket. A nyugoteurópai kultura körében fölmerült szellemi mozgalmak, pedagógiai törekvések és tanügyi reformok sokszor épen a protestáns iskolák külföldi kapcsolatai révén vertek gyökeret hazai talajunkban és sarjaztak fel nemzeti kultúránkban. Ezt a szellemi kapcsolatot fentartani ma is a legbölcsebb tanügyi politika s közoktatási kormányzatunk elsőrangú feladatai közé tartozik. Az eszmék világát nem lehet a nemzeti határok közé szorítani s a lelki műveltséget és erkölcsi világnézetet egyetemes érdekeinél fogva az emberi műveltség egyetemes alapjaira kell építeni. A magyar közoktatásügyi politika nem is zárkózott el a múltban az európai kultura szellemi közösségétől, a 18. századi ratio educationistól kezdve (mert hiszen azelőtt állami tanügyi politikáról szó sem lehet) egészen 1883-iki középiskolai törvényünkig a külföldi tanügyi viszonyok fejlődésével harmonikus törekvés nyilatkozik meg közoktatási szervezetünkben. Csak újabb időben ejtette meg kulturpolitikusainkat a nemzeti iskola eszméje, melynek örve alatt, figyelmen kívül hagyva a kulturállamok tanügyi berendezését s megszorítva filologiai oktatásunk körét, meglazították hazai közoktatásunknak a nyugateurópai tanrendszerrel való kapcsolatát s ezáltal akaratuk ellenére is nemzeti tudományosságunk elszegényítésén dolgoztak. Pedig a nemzeti iskola minden egyéni vonása mellett sem nélkülözheti az egyetemes műveltség alapjait. A német, franczia és angol iskola mind magán viseli az illető nemzetek típusát, de mindenik ugyanazon a tanulmányokon képezi ki a nemzet vezető intelligencziáját. Ám törekedjünk közoktatásunkat nemzeti tartalommal megtölteni, igyekezzünk a magyar faj sajátságainak kifejlesztése és érvényesítése útján iskoláinkat a nemzeti társadalom szükségleteivel összhangzásba hozni; de ezt ne az általános műveltség rovására tegyük — mintha a magyar ifjúságnak kevesebb tudományra volna szüksége mint a németnek vagy, francziának — különben a középeurópai népáradatban elszigetelten álló magyar fajunkat még e népek szellemi közösségéből is kizárjuk. Sőt a kulturális kapcsolatoknak s a műveltség egyetemes érdekeinek épen arra kell sarkalniok a kulturpolitikusokat, hogy azokat a nagy tanügyi kérdéseket, melyek az európai közvéleményt évtizedek óta foglalkoztatják, mint a középiskola általános reformja, tananyagának kiválasztása, abban az irodalmi és természettudományi tanulmányok aránya, a klasszikus nyelvek szerepe s a különböző középiskolai típusoknak a felsőbb tanulmányokra való jogosítása, — igyekezzenek nemzetközileg, a tanügyi kormányok közös egyetértésével megoldani. Dpczi Imre. (Vége köv.) BELFÖLD. Antal Gábor jubileuma. A negyven éves lelkészi jubileumát megült püspök érdemeiről lapunk vezető helyén már megemlékeztünk. Itt csak a f. hó 8-án megtartott jubileumi ünnepély lefolyásáról kívánunk beszámolni. Ezt a beszámolót nem szoríthatjuk egy rövidebb tudósítás keretébe és pedig nemcsak a jubiláns kiváló érdemeire való tekintetből; hanem azért sem, mert Antal