Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

a tények logikája szerint való előzményekre, reá kell mutatnunk a következőkre. A jelenlegi kultuszminiszter léptette életbe a gyakorlati tanárképzésnek azt a helyes módját, hogy az állami stipendiumos tanárjelöltek egy-egy kiváló középiskolai tanár mellé osztassanak be, a gyakorlati tanítás elsajátíthatása végett. Miután középiskoláink tekintélyes perczen tjét képezik a magyar középiskoláknak, s rendelkeznek is kiváló tanárokkal: az egyenlőség és viszonosság elvéből kifolyólag joggal elvárhattuk volna, hogy a köz­oktatásügyi kormány a gyakorlati tanárképzés körében a protestáns középiskoláknak is meg fogja adni az őket megillető szerepet. Ilyen ki­tüntetésben azonban csak az állami és a kir. kath. intézetek részesültek, a protestáns iskolák közül azonban egyetlen egy sem. Ugyancsak a jelenlegi kultuszminiszter gon­doskodott arról, hogy kiválóbb középiskolai taná­rok állami ösztöndíjakkal külföldi tanulmányutakat tehessenek. Ennél a gondoskodásnál is elvárhattuk volna, hogy a közoktatásügyi kormány a protes­táns gimnáziumi tanárokra tekintettel legyen, annyival is inkább, mivel a vasúti és egyéb ked­vezmények hiánya a mi tanárainkra nézve nehe­zebbé teszi a tanulmányi utakra indulást, mint áz állami intézetek tanárainak. A róluk való gondos­kodás helyett azonban csak a felemelkedett pana­szokról hallhattunk, mert az állami ösztöndíjakat csak az állami intézetek tanárai nyerték és nyerik el. Ez a két tény protestáns középiskoláink s azok tanárainak mellőzését bizonyítja. S hogy nem esetlegesen vagy figyelmetlenség folytán, hanem szándékosan történik ez a mellőztetés, világosan kitűnik nemcsak abból, hogy a tankerüleli főigaz­gatói állásokra egymásután szerzetestanárok nevez­tetnek ki, hanem az állami középiskolák pályázati hirdetményeiben újabban állandóan megtalálható ama korlátozásokból is, a melyek egyenesen arra irányulnak, hogy a mi iskoláink tanárai a pályáz­hatásból kirekesztessenek. Már tavaly reámutattunka rra a sérelemre, hogy újabban az állami középiskolák tanári állásaira azzal a megszorítással szoktak meghirdettetni a pályázatok, hogy csupán „áthelyezésekről" lévén szo, csak az állami vagy kir. kath. középiskolák tanárai pályázhatnak. Reámutattunk arra is, hogy az állami középiskolák tanári székeire tömegesen a kir. kath. gimnáziumnak tanárai „helyeztetnek át" ilyen módon, a kiknek helyére, a dolog ter­mészete szerint, csak róm. kath. vallású tanárok kerülhetnek. A míg tehát prot. középiskoláink ta­nárai elől a közoktatásügyi kormány mesterségesen elzárja a boldogulhatás útját, addig másfelől czél­tudatosan törekszik az állami intézetek tanári tes­tületeinek római katholikusokkal és pedig exponált és congregationalista római katholikusokkal való eltöltésére. S ez előzmények után olvasva a legújabb szövegezésű pályázati hirdetményt, nem ítélhetjük azt sem másnak, mint egy újabb, prot. középisko­láink tanárait szándékosan és czéltudatosan mel­lőzni kívánó intézkedésnek. Ebben az újabb szövegezésű pályázatban nin­csenek ugyan felemlítve kifejezetten a kir. kath. iskolák tanárai, de azok között, a kik fizetésüket valamelyik állampénztár útján kapják, alkalmasint ők is értetnek, s a korlátozás újabb szövegezése valószínűleg csak arra való, hogy a tényekkel és czélokkal nem ismerős távol állók előtt a valódi szándék ellepleztessék. Ez ellen a rendszeressé vált mellőzés ellen a leghatározottabban fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Fel kell emelniök legelső sorban ma­guknak az érdekelt tanári testületeknek és egye­sületeknek; de fel kell emelniök az iskolai főható­ságoknak is, s oda kell hatniok, hogy a törvényben nem gyökerező és legfeljebb csak a klerikálizmus­nak kedvező korlátozások az állami pályázatokból kihagyassanak. Volenti non fit injuria. A hallgatás a bele­egyezés jele. Ezt mondja a példaszó. Alig hihetjük azonban, hogy protestáns iskoláink tanáraira és iskolai főhatóságainkra nézve csak Hékuba le­hetne, hogy nyitva van-e előttük az út az állami intézetekbe vagy pedig el van az zár^a különféle, mesterségesen emelt akadályok által. Ha nem Hekuba, akkor bizonyára megteszik a lépéseket az akadályok lerontására. Ha pedig csakugyan Heknba, — nem tehetünk róla. Mi megtettük kötelességünket, a mikor e sérelmekre reámutat­tunk és ellenök tiltakoztunk. H. I. ISKOLAÜGY. Református gimnáziumaink működése az 1907/8. iskolai évben. IV. A valláserkölcsi nevelés szálai — melynek ápolá­sára minden tudomány alkalmatos, minden tanár köte­lességszerűleg hivatott — mindenkor a szülői házból jutnak be legkönnyebben és legközvetlenebbül a gyer­meki lélekbe azok az erkölcsi táplálékok, melyek az erkölcsi individualitás kialakulását egy egész életre meg­határozzák. Az iskolai nevelés eredményét alapjában véve a szülői ház, a család segélyével lehet csak biz­tosítani. A tanárok minden igyekezete elégtelen, minden iskolai eszköz kevés, minden módszer eredménytelen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom