Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

Vilmos „Moderne Theol. des altén Glaubens" és „Die Forderung einer mod. pos. Th " cz. műveit is (1907. 3. f. 198—200- 1.). Továbbá aligha ismeri az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung 1905. évfolyamában Kaftan Tódor és Grützmacher vitáját, Betli Károly bécsi professzor „Die Moderne und die Principien der Theologie" cz. müvét, és Seebergnek az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung 1907. 22., 23. számaiban adott helyeslő vála-zát. Aligha látta Bethnek a „Glauben und Wissen" cz. eddig Dennert, a folyó év elejétől Dennert és Grützmacher szerkesztésében megjelenő jeles apologetikai folyóirat 1908. 1. és 2. füzetében megjelent értekezését (Moderne-positive Theologie 1:5—17. és 11:44—56. 1). Sőt talán még abban is kételkednünk kell, hogy szerző dr. Schwarz Károly, —- Kovács Albert „Adalékok a legújabb theologia történetéhez", Szlávik Mátyás dr. „A legújabb theol. történetéből" (1887.) és Balogh Ferencz: Dogmatörténelmi mozzanatok a 18. és 19. században (2. kiadás 1906.) stb. magyar műveit ismerné, mert ezek ismerete is nagyobb óvatosságra, kritikára és alaposságra ösztönözte és segítette volna. Meg aztán akármelyik ujabb német dogmatörténet (Harnack, Seeberg, Loofs) jó útmutató lett volna. így pedig az elhamarkodottság, egyenetlenség és felületesség jellemzik hirtelen készült művét. Még a sok helyen helytálló fejtegetéseket is elhomályosítja az egésznek ez a nagy árnyéka. Nyelvezete nehézkes, idegenszerű, körmondatokkal zsúfolt. Jóformán csak egy helyen könnyű és eleven, a modern fogalmának a fejtegetésénél (22—25. 1.), ott is részben a tudományos színvonal rovására. Még a mi nem magas színvonalú theologiai irodalmunkban sem számíthat e kis mövecske elismerésre. Az igazi tudományos theologiai kritika ítélőszéke előtt pedig aligha tudna megállani. Veress Jenö. BEI,FÖLD. A gödi széljegyzeteihez. Érdeklődéssel olvastam e lap 21-ik számában A gödi széljegyzeteit. A Zoványi-ügv re vonatkozó megjegyzéseire egy pár megjegyzést is szerelnék tenni. Nem kijavítani akarom egyik-másik állítását. Én folytatni óhajtom a dolgot ott, a hol Agodi abbahagyta. A véleményszabadság joga, élőszóban és írásban, elvitathatatlanul megilleti Zoványit épen úgy, mint mindenkit, mint közelebbről minden protestáns tanárt. Azonban vannak erkölcsi határai a véleményszabadságnak is. És én azt hiszem, hogy ezt a határt a Kálvin-ügyben is, de meg azután is átlépte Zoványi Jenő. A mult év deczemberében egyik ismerősöm figyelmeztetett a napilapoknak arra a híradására, hogy Zoványi az unitáriusok ..Dávid Ferencz-Egylet"-ében 12-én felolvasást tart „A reformáczió egyháza" czímen. Különösnek tűnt fel előttem, hogy mikor a Zoványi negatív irányú Kálvin-kritikája nyomán az egész magyar ref. egyház, a protestantizmus, s részben napi és időszaki sajtónk ós közéletünk is bizonyos nyugtalanságban volt, akkor az unitárius körbe megy egy ref. theol tanár. Ha rendes kürülmények között teszi, kevésbbé tűnt volna föl. Mint a hogy azelőtt több evangélikus és református tanár és pap tartott felolvasást a Dávid Ferencz-Egyletben. Ehhez is szó férne ugyan, de most hagyjuk ! Elég az hozzá, hogy a viták és harezok szeles idejében, az ügy elintézetlen állapotában ment el Zoványi abba az unitárius egyesületbe, a mely Kanyaró Ferenczhez hasonló módon gondolkodik Kálvin Jánosról. Elmentem a felolvasásra. A. féligazságoknak és nyilvánvaló tévedéseknek az a vegyüléke, mely a felolvasás nagy részét alkotta, bántólag hatott reám. A társadalmilag és jogilag szervezett látható egyházzal szemben a láthatatlan egyházat minősítette a reformáczio egyházának, a melybe számította — stílszerűen — magát és a melyből — stílszerűen — kiközösítette Kálvint. Ennek az elmondása végett kellett hát az unitárius egyletbe menni, hogy Kálvint s a szervezett ref. egyházat üthesse? Rossz szolgálatot tett a ref. egyháznak és a tudományos igazságnak egyaránt. Jó szolgálatot legfennebb az unitárizmusnak tett, a mennyiben reklámot csinált annak. Vagy talán épen erre kérték föl ? De elmúlt ez is. El is hallgattuk. De Zoványi és az övéi nem hallgattak el. Ezelőtt egy hónappal olvastam, hogy ugyancsak az unitárius Dávicl Ferencz-Egyletben felolvasást tartott április 24-én egy másik sárospataki ref. theol. tanár „Theologia és szocziologia" czímen. Nem tudom, hogy mi volt a felolvasása tartalma, de a hely, az irányzat sejtetik, hogy csak az unitáriusok szája ize szerint való lehetett. Református egyházunknak s az evangéliumi keresztyénségnek aligha voltak javára. Mindenesetre szeretném s azt hiszem, velem együtt mások is szeretnék, ha mind Zoványi, mind a másik tanár úr a nyilvánosság bírálata alá bocsátanák ezeket a dolgozatokat. Akkor tudományos kritikát is mondhatnának róla protestáns lapjaink is. így csak a dolog erkölcsi oldalához szólhatunk hozzá. Nem gondolja a Nt. Szerkesztő úr, hogy mégis különös, hogy épen a Kálvin-jubileum évében, a Kálvinkritika körül támadt nyugtalanság idején, unitárius egyesületben tart felolvasást két sárospataki kálvinista theol. tanár ?! Hát a sárospataki tanárok csak a Dávid Ferencz-Egyletben mondhatják el fontos mondanivalóikat ? Hát a Sárospatakon tartott ismeretterjesztő előadások sorozatában, vagy másutt nem találtak alkalmat annak az elmondására, a mi szivükön feküdt? Én azt hiszem, hogy mégis akadt volna hely a magyar református egyházban is, a hol lelkűkből kikívánkozó meggyőződésüket elmondhatták volna. Csak nem jutottunk még odáig, hogy a mi embereink csak idegenben, az unitárius vallásbölcseleti társaságban mondhassák el komoly véleményüket ?! Én lehetségesnek tartom azt, hogy az unitáriusokkal