Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-23 / 21. szám

tetszenek, visszautasítani. Ha elfogadta, ha tiszteletben tartotta egy századig, mivel lehet menteni, ha ekkor megszegte? Semmivel, épen semmivel. És épen egy erkölcsi testület! Ki tegyen akkor alapítványt, ha tudja, hogy feltételeit az utódok meg nem tartják ?! Kiben bízzunk, ha egy erkölcsi testületben is csalatkozunk ? Hát autonómia ide, autonómia oda, de ha a felügyelő egyházi testület megnyugtató, világosságot nem tud deríteni : nem irtózom tőle, ha az állam legfőbb felügyelő jogánál fogva számon kéri az alapítók feltételeinek épségben tartását s azt legalább jövőre biztosítja. Ez többet ér a közönség megnyugtatására, mint a leleplező tanárok száműzetése.* Agodi. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. (Folyt, és vége.) Visszatérve most már a Free Church Councilra, egyes, előre kijelölt előadók dolgozatai és előterjesztései alapján tárgyalta a gyűlés azokat az elveket, a melyeket az egyházaknak a theologiai mozgalmakkal, valamint a felszínen levő politikai és szoeziális kérdésekkel szemben való magatartásukra nézve alkalmazniok kell. Selbie, az independens oxfordi Mansfield College igazgatója, a nagyhírű Fairbairn utóda, „A theologiai nyugtalanság — tlieological vurest — a szervezett egyházak körében" czímű felolvasásában mutatott reá arra, hogy az egyháznak nem új, hanem élő theologiára van szüksége, vagyis olyanra, a mely a mai keresztyénség gondolatának és tapasztalatának kifejezője. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a „világ" oly ellenséges magatartást tanúsít az egyházzal szemben, midőn ez is annyira szét van szaggatva és mikor az egyes felekezetek egymás ellen is sokszor oly méltatlan fegyverekkel küzdenek. Az egyházaknak, krisztusi lélekben egyesülve, együttesen kellene küzdeniük a nagy közös ellenség: a mértéktelenség és a bűn erősségei ellen; az egyházaknak a gyakorlati életben kellene megvalósitaniok a lélek amaz egységét,melyért oly sokszor imádkoznak! * A nélkül, hogy a sárospataki főiskola vagyonkezelése kérdésében pro vagy kontra állást kívánnánk foglalni, a széljegyzetek írójának meglehetősen erős bírálatára csak azt jegyezzük meg, hogy mi nem látjuk olyan sötét színben a dolgot. Megengedjük, hogy a főiskola autonómiájának teljesen csorbítatlanul fentarthatása végett bizonyos alapítványok élőbb megnyittattak és használatba vétettek, mint a hogy az alapítványtevők akarták; de azért azt hisszük, hogy mind maga a főiskola, mind a kerület gondoskodni fog, állami beavatkozás nélkül is arról, hogy az alapítók intencziói teljes mértékben megvalósuljanak. Azt azonban teljesen aláírjuk mi is, hogy az alapítványok kezelésében és felhasználásában a legtisztább, az alapítvány-tevők intenczióinak megfelelő eljárásra van szükség mert e nélkül teljesen kiapadhat az egyház és az iskola iránt való áldozatkészségnek már ma is gyengén csörgedező forrása ! Szerk. Peake tanár ily czímű felolvasást tartott: „Az evangélium helye a mai préclikáczióban", a melyben felhozta, hogy nincs igazi evangéliumi tartalom az olyan prédikáczióban, a melyben a ker. hitigazságok csak mint száraz kategóriák jelennek meg és a melyből a lélek benső átéléséből fakadó titokzatos lelki tartalom hiányzik. Az evangélium által ihletett lelki élet gazdagságának kell megnyilatkoznia az evangéliumi prédikációban, mert e nélkül a gyülekezetben sem ébreszthetünk mélyebb lelki életet és erkölcsi felelősségérzetet. A beszédnek mélyebben a bibliában és a gyülekezet életében kell gyökereznie. Ajánlja a fiatal lelkipásztoroknak, hogy azokat a régibb beszédeiket, a melyek már őket magukat is hidegen hagyják, feltétlenül égessék el, valamint azt is, hogy beszédeik alapja mindig korrekt evangéliumi tan legyen. Mayer és Horné lelkészek ama vád ellen védekeztek, a mely szerint a szabad egyházak és különösen a free church council, jogosulatlan térre lépnek, midőn politikai kérdések megvitatását is felveszik tárgysorozatukba. Az utóbbi mondta, hogy Kálvin elve is az volt: hogy a legjobbak kormányozzák a világot, A mit Kálvin Genfért, Savanarola Florenczért, Cromwell Angliáért, Brewster Új-Angliáért tett, azt kell cselekedniük a kálvinisla szabad egyházaknak Angliáért. Az egyházaknak fel kell emelniök szavukat ott, a hol jog, a méltányosság, a nemzeti igazságosság kérdéseiről van szó. Garvie tanár és Lidgett lelkész az egyházaknak a szoeziális mozgalmakkal szemben való magatartásáról szóltak. Az egyháznak kötelessége, hogy az emberek lelki jólétét munkálják; az államé pedig az, hogy a társadalmi és anyagi jólétet biztosító intézmények megalkotásáról gondoskodjék. De van a kettő között összeköttetés. Az egyház által hirdetett elveknek a szoeziális cselekvések, törvényalkotások terén kell megvalósulniok, mert viszont a szocziálpolitikai törekvések és intézmények jósága az egyház által hirdetett és vallott szellemi ideálok érvényesülésétől függ. Az egyházak akként működnek a szocziálpolitikai téren, hogy keresztyén irányzatot adnak az egész közéletnek; ébren tartják az emberek lelkében a keresztvén ideálokat; hangsúlyozzák azt, hogy minden emberi lélek értékes a Teremtő előtt, és hirdetik, hogy minden szolgálat értékére nézve egyenlő a mi Urunk Ítélete szerint. Az egyháznak czélja tehát az, hogy krisztianizálja a szoeziális politikát és ébren tartsa a keresztyén szoeziális lelkiismeretet. Bátran elmondhatjuk, hogy az angol egyházak, kivétel nélkül, minden rendelkezésükre álló eszközt megragadnak, hogy a belmisszió különböző munkáinak gyakorlása által egyeseket éf-a nagy tömegeket megnyerjék és megtartsák a nagy ellentétes és előre törő áramlatok közepette a keresztyénségnek Az úgynevezett „institutional church£

'-ök czélja az, hogy a gyülekezetek körében a nyilvános istentisztelet czéljára szentelt helyiséggel kapcsolatban olyan más helyiségek, intézmények és körök is álljanak rendelkezésre, a melyek