Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám

tevése végett kell-e, hogy megtartsák a „Ne temere" dekrétumban előirt formát, oly értelemben, hogy a parókhus és legalább két tanú előtt kössék meg házasságukat ? És a mennyiben ez megkívántatik : VI. Vájjon, tekintettel a Német birodalom különleges viszonyaira, szükséges-e megfelelő módon felmentvényről gondoskodni ? E kérdésekre a főmagasságú atyák, 1908. febr. 1-én tartott ülésükben a következőleg feleltek: Ad IV. Csupán a „Provida" konstituczióra, nem pedig bármely más rendelkezésekre értendők. Facto verbo cum Ssmo; et ad mentem. Ad V. Igen. Ad VI. Nem ; tehát a „Ne temere" az irányadó. Továbbá a következő kérdésekre : II. Ugyanazon (Ne temere) dekrétum XI. fej. 2. §-ában az „akatholikusok" megnevezés alatt értendők-e a görög szertartású schizmatikusok és haeretikusok is? III. Vájjon a Németországra nézve kiadott Provida konstituczió kivétele csupán helyi vagy egyszersmind személyi értelemben magyarázandó-e ? A főmagasságú atyák (1908. márcz. 28-án) felelték: Ad II. Igen. Ad III. A kivétel csak a Németországon születettekre és ugyanott házasságot kötőkre vonatkozik. Facto verbo cum SSmo. Ezen előrebocsátott okmányokban lefektettettek a gyakorlatra vonatkozó utasitás alapjai és elvei, Ugyanis a katholikusoknak egymás közt, a tételes törvény szerint, az egyház által előbb a „Tametsi" dekrétumban (Conc. Trid. Sess. XXIV. c. 1. de ref. matrimonii, „forma tridentina"), azután pedig 1908-tól kezdve a „Ne temere" dekrétumban megállapított formák között kijelentett kölcsönös elhatározás mellett kötött házasságai érvényesek. A vegyesházasságok pedig (a melyek a fentebb említett kivétel mellett köttetnek) csupán a természetes formák közt kijelentett kölcsönös elhatározás mellett válnak érvényesekké, a nélkül, hogy az egyház e kölcsönös akaratnyilvánítás formáját előírná vagy meghatározná. Ezen alapelvhez tartván magunkat és emlékeztetvén benneteket az e tárgyban, 1895. aug 31-én a magyar püspöki kar által kibocsátott közös körlevélben (különösen pedig annak 11. pontjában) elmondottakra és előírtakra, a gyakorlati eljárást illetőleg a következő s általatok követendő intézkedéseket tesszük : I. A szent kongregáczió új határozata semmit sem változtat a katholikusoknak egymás közt kötött házasságai tekintetében. Ugyancsak semmit sem változtat az akatholikusoknak egymás közt kötött házasságai tekintetében sem, feltéve, hogy házasságuk megkötésekor az akatholikus házasfelek mindegyike valóban akatholikus volt a „Ne temere" dekrétum értelmében, azaz: ha nem a katholikus egyházban kereszteltetett, vagy valamikor a haererisből á kath. egyházba nem tért (XI. fej. 1. §.). A későbben kifejtendő értelemben vett akatholikusok házasságai tehát, a mint mondottuk is, érvényesek, még abban az esetben is, ha parókhus és két tanú jelenléte nélkül, sőt bármely klandesztin módon köttettek is meg. II. A vegyesházasságok, vagyis azok a házasságok, a melyek katholikusok és haeretikusok vagy schizmatikusok (még ha görög szertartásúak is) között Magyarországon bárhol köttetnek, ha nem a tridenti forma vagy a „Ne temere" által előírt forma szerint jöttek is létre: érvényeseknek tekintendők; azonban a legszigorúbban tilosak, úgy annyira, hogy ilyen házasságra lépni nem szabad, ha csak jogos és komoly kánoni okok nem forganak fenn és mindkét fél őszinte, érvényes és törvényes biztosítékot, az az reverzálist nem ad és ezenkívül a katholikus fél a vegyesházasság gátló akadálya alól felmentvényt nem szerez. III. Azok a házasulandók, a kik a biztosíték megadása mellett a vegyesházasság gátló akadálya alól felmentvényt nyertek, házasságuknak minden esetre az Egyház színe előtt, a parókhus és két vagy három tanú jelenlétében való megkötésére lelkiismeretileg köteleztetnek, úgy annyira, hogy súlyos vétket követnek el azok, a kik akatholikus lelkész, vagy csak a polgári hatóság előtt, vagy bármely más klandesztin módon kötnek házasságot. Hogy valaki a vegyesházasság gátló akadálya alól felmentvényt nyerhessen, annak az a feltétele, hogy a házasság az Egyház által előirt .formák között és az irott jog vagy a szokás alapján megtartandó ünnepélyességgel (azonban az alább említendő megszorítással) köttessék meg. Ha később kiderülne, hogy valamely házasság akként jött létre, hogy a házasságot megkötő pap (parókhus) nélkülözte az érvényes házasságkötéshez megkiyántatódó illetékességet, vagy a házasulandók elhatározására vonatkozó kérdés fel nem tétetett, vagy azok egyező nyilatkozata teljesen elmaradt, vagy a pap (parókhus) a konpulácziót hívás és felszólítás nélkül végezte, vagy az egyik, sőt mindkét tanú hiányzott, tehát ha a „Ne temere" dekrétumban előírt forma meg nem tartatott: a Németországban, s hasonlóképen Magyarországban, az itt született hívek között létrejött ilyen házasság semmiképen sem tekintendő a klandesztinitás okából érvénytelennek, mivel Németországon, s hasonlóképen Mag}T

arországon minden vegyesházasság kivétetett az érvényesség tekintetében a Provida konstituczió által a trid entinum és következőleg a „Ne temere" dekrétum által előirt forma szabványai alól. IV. A parókhus, valahányszor közreműködik az olyan házasulandók házasságkötésénél, a kik a biztosítékokat megadták és a felmentvényt megnyerték, kérdés útján mindenkor kérje ki és vegye ki a beleegyező nyilatkozatot, áldja meg a gyűrűket, áldja meg a jegyeseket és végre vegye ki tőlük az esküt, az egyházmegye rituáléjában előírt formában; szem előtt tartandók a törvényes szokások, de mindenkor mellőzendő a házasságkötési mise, valamint a házasságkötési misével kapcso-