Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-09 / 19. szám

a vitás adóügyi kérdések felerészben református, felerészben pedig ág. hitv. ev. vallású tagokból álló választott bíróság által való elintézését. Ez a bizottság nemcsak ad hoc erre az esetre alakulna, hanem minden, a két testvéregyház között felmerülő vitás adóügyi kérdést állandóan intézné. Antal Gábor kéri a konventet, hogy fogadja el Tisza indítványát. Hasonló értelemben szólal föl György Endre és Czike Lajos is. Az előadói zárszó és Tisza István zárószava után a konvent nagy többsége elfogadta Tisza István indítványát. A maga részéről a választott bíróság tagjaiul választja Antal Gábort, dr. Nagy Dezső konventi ügyészt és dr. Baksa konventi előadót. A délutáni záróülésen Kolosi a jogügyi bizottság jelentését terjeszti elő folytatólagosan. Először is a protestáns közös bizottság felterjesztését a kultuszminiszterhez az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában és ugyancsak annak a jegyzőkönyvét a Ne temere tárgyában. Az elsőben sürgeti a közös bizottság meghallgatásával készítendő, megígért törvényjavaslat elkészítését; a másodikban kéri a dekrétumot felfüggesztő pápai levél hivatalos szövegét. Aztán a jánosii másodtanítói állás szervezésére ós a szelistyei iskola ügyében kelt közokt. min. leiratok kapcsán a tiszáninneni, illetőleg a dunamelléki kerületek felterjesztését tárgyalta a konvent. Nem lát sérelmet. Nem tesz sérelmi felterjesztést a minisztériumhoz. A baróti vallássérelem tárgyában érkezett kult. min. leiratot, mely a sérelem fenn nem forgását igazolja, tudomásul veszi. A Prot. Theologus Szövetség alapszabályai helybenhagyása ügyének érdemleges elintézése előtt az alapszabályokat az egyetemes tanügyi bizottsághoz véleményadás végett átteszi. A jegyzőkönyv hitelesítése, Baksay püspöknek az elnökség iránt a konvent nevében való köszönetnyilvánítása s a székházat Isten oltalmába ajánló szavai után Antal Gábor püspök imádságával és báró Bánffy zárószaival a konvent háromnapos tavaszi ülése véget ért. Sok fontos ügyet tárgyalt ez a tavaszi konvent. De ha Sok mindent elintézett is, mégsem hallgathatjuk el, úgy vele, mint általában egyházhatósági gyűléseinkkel szemben, azt az óhajtásunkat, hogy szeretnénk, ha az új, modern tanácskozó terein zöld asztalára, a modern idők követelményeinek megfelelőleg, az adminisztrativ ügyek mellett nagyobb számban és nagyobb érdeklődés mellett kerülnének azok a kérdések is, a melyek az egyház belső életére vonatkoznak, s azok az ügyek, a melyeknek alapos megtárgyalását s a reájok vonatkozó egyetemes útmutatást legelső sorban az egyetemes konventtől várnánk. Ez idő szerint még a konvent az egyháztársadalmi tevékenység iránt nagyon mérsékelt érdeklődést tanúsít. A diakonissza-ügyben való halasztó állásfoglalása is ezt igazolja. A Kálvin-ünnep ügyében is nagyobb tevékenységet fejthetett volna ki. S végül sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a liturgia-ügy, az ágendás könyv pályázata nagyon szegényesen áll — gyakorlati egyházirodalmi tevékenységben egyébként nem szegény lelkipásztori karunk nem nagy dicséretére. A theol. tanterv reformja megint elodázódott, olyan hibák miatt, a melyeket könnyen el lehetett volna kerülni. Pedig égetően fontos a lelkipásztorképzés reformja. A székház elrejtett volta miatt való panaszunkat ós a Kálvineum eszméjének elejtése miatt való szomorúságunkat sem igen tudjuk elhallgatni. Tudósító. —— o —A felsőszabolesi református egyházmegye közgyűlése. Az esperesi meghívóban április hó 19., 20., 21. napjai voltak jelezve; azonban 21-én nem volt megtartható a bírósági ülés, a mennyiben a kiküldött vizsgálat nem végezhette dolgát. Mert hát, t. i. hogy a paragrafus igazsága folytán, negyedik éve húzódik nálunk egy szerencsétlen lelkész-fegyelmi ügy és mehet a másik négy évig, vagy míg az illető lelkész bele nem bolondul, az illető egyház meg bele nem bomol, — de a paragrafusnak eleget kell tenni! Ez a világ bölcsesége, mely után egyházunk is igazodik. De illő dolog elől kezdeni. Szokás szerint, 19-én bizalmas előkészítő értekezlet készítette elő a közgyűlési dolgokat. Az értekezleten is, a közgyűlésen is az egyházmegye kettéválasztása volt a tengely. Alapos előkészület után kitudódott, hogy a 92 egyházból álló egyházmegye egyházai, három híján, egyhangúan óhajtják a kettéválasztást. Képtelenség a mai viszonyok közt, 92 egyházat gyümölcsöző módon kormányozni. Ma az esperesi irodából kell kiindulni a legtöbb egyházépítő kezdeményezésnek, aztán ellenőrző munkának, irányításnak, lelkesítésnek. A ki komolyan veszi e dolgokat, az előtt nem szükséges indokolni, miért óhajtják és munkálják már több, mint félszázad ota, egyházmegyénk jobbjai a megosztást. Ma már megért gyümölcs, önként leesik fájáról. A kerületen is így gondolkodnak s ez okból is van reményünk, hogy ú mezőben, új ugart törünk jövő gyűlésünkön. A kettéválasztási előmunkálatok minden tekintetben megállapították a szükséges átmeneti teendőket s a gyűlés azokat tudomásul vette s a kerülethez, memorandumszerűen felterjesztetnek. Van nekünk egy leányinternátusunk Nyíregyházán, ez közös marad. Van egy lelkészi gyámintézetünk, lezárva 1896 évvel. Ez is közös marad, míg tagjai kihalnak, azután megmaradt vagyona az internátusra száll. Könyvtárunk, levéltárunk megoszlik méltányosan és helyzetszerűen. Szóval: jóakarattal mindent el lehet igazítani. S mert esperesünk, csak ideiglenesen viszi a folyó ügyeket, a költözködés jegyében mozog minden dolgunk, még az is, hogy Nyíregyháza szék- és fővárosunkban, hol kellő hivatalos ós dísztermek állanak rendelkezésre, most egy népiskolai termecskébe szorultunk. Az esperesi időszaki jelentés egyszerű dolgokat hozott köztudomásra. Nyomban ifjú népiskolai tanerők eskütétele következett, szíves üdvözlettel fogadva hivatalosok és nem hivatalosok részéről. Iskoláink miatt nagyon szorongat a mai állami hatóság. Iskolai autonómiáról még beszólni is nevetséges, játszanak velünk a hatalmasok, mint macska szokott az egérrel. Maga a főispán gróf úr, mint egyik kis falusi gyülekezetünk főgondnoka, szinte keserű humorral adta elő a maguk iskolája dolgát, hogy mi mindent kíván a hatóság tőlük, méretekben, fölszerelésekben,