Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

A házi keresztyén kegyesség ápolására kiváló irodalmi művek, imádságos, elmélkedéses és énekeskönyvek jelentek s jelennek meg külföldön is, nálunk is. Kiválóan érdekes és becses lenne a magyar protestáns keresztyénség ilyen irányú irodaimi munkásságának rendszeres történelmi ismertetése és megismerése. Nekünk ez alkalommal le kell mondanunk még arról is, hogy az idevágó irodalom vázlatos ismertetésével alapozzuk meg az előttünk levő műről szóló bírálat unkát. Csupán az ilyen irányú egyházirodalmi munkásság irányairól teszünk említést. Vannak imádságos könyveink általában minden keresztyén és külön műveltebbek számára. Továbbá nők részére való imádságos könyveink és pedig egyszerűbb és műveltebb nők számára külön, valamint leányok számára is. Aztán vannak imádságokat és elmélkedéseket tartalmazó művek általában minden rendű keresztyének, nők és a serdülő férfi- és női ifjúság használatára. De egyházi beszédek vagy homiliák a protestáns keresztyén közönség számára jóformán nincsenek. Nálunk az egyházi beszédtárak csaknem kizárólag lelkipásztorok számára készülnek. Mi állandóan ostromoljuk ezt az idült betegséget és bűnt s rámutatunk gyógyítása módjára. Annál jólesőbb örömmel üdvözöljük a Raffay „Házi oltár"-át, mely nem lelkipásztoroknak, hanem magánosok és iskolák, tehát az egyetemes papság házi buzgólkodására készült. Mint szerző a könyve végére illesztett megjegyzéseiben mondja, családi körben és családi kör számára készültek ezek a rövid evangéliumi elmélkedések. Szerző — tudomásunk szerint — balatoni és tátrai nyaralása alkalmával házát nemcsak családjának, hanem a fürdő protestáns vendégeinek is templomává tette. Pozsonyi theologíai tanársága idején a tanítóképző prot. növendékei számára házi áhítatot tartott és a pozsonyi evangélikus egyházban a minden vasárnapi, magyar nyelvű istentisztelet állandósításán buzgólkodott. Ilyen irányú munkásságából születtek ezek az elmélkedések. Előttünk kiváló becsülésre méltó a theol. tudomány terén munkálkodó professzornak a gyakorlati keresztyén kegyesség munkáiban való fáradozása. Protestáns családoknak, nem protestáns iskolai intézeteknek, leányegyházakban és szórványokban lakó híveinknek, valóban nagy szükségük van egy ilyen irányú könyv szellemi barátságára és segítségére. Ezek az összegyűjtött elmélkedések nem a perikopák alapján készült kettős bevezetésit egyházi beszédek, hanem a perikópa-rendszer, illetőleg az egyházi évbeosztás által irányított, minden vasárnapra való rövid homiliák vagy evangéliumi elmélkedések. A szerző sok helyen megtartja a perikopa-textust, másutt meg annak egy-két versét teszi elmélkedés tárgyává, több helyütt pedig szabadon választ textust, csupán az egyházi év megfelelő szakasza határozza meg az elmélkedés specziális tárgyát. A beszédek nem tudós, nem is egészen népszerű elmélkedések, hanem művelt népszerű szelleműek. Táplálják az egyszerűbb ember lelkét is, de le tudják kötni és termékenyítik a művelt keresztyén ember lelkét is. A szerző pozitív protestáns keresztyén theologiai álláspontját észre lehet venni, az elmélkedések mögött. De hitvallásos különállás könyvében sehol nem érezhető. A theologiai álláspont sem éleződik ki sehol. Mindenütt a Jézus Krisztus istenfiúi személyiségét keresi, állítja elénk s igyekszik kialakítani bennünk. Ezt mint könyve főértékét kell kiemelnünk. A másik értékes vonása pedig az, hogv korunk mozgató eszméire és irányzataira nagyon sok helyen utal. Különösen a szocziálizmust, az általános önző életirányzatot ós a műveltség által való dekrisztianizácziót vonja elmélkedése körébe és bírálja meg az evangélium szellemében. A szocziálizmus tárgyalásánál azt az egyoldalúságot észleltük, hogy a vele szemben álló tudós és tudatlan önzés, jelen-bálványozás, újítástól és áldozattól való félelein, úgy a kiváltságosok, mint a polgárság részéről, nincs eléggé kidomborítva s evangéliumi elbírálásban részesítve. Az előttünk álló könyv az egyházi év adventtől pünköstíg terjedő ünnepes felére való 36 elmélkedést foglal magában. Ezek közül 4 adventi (Az* Úr jön!, Jézus visszatérése, Jézus a Krisztus, Keresztelő János); 2 karácsonyi (A karácsony öröme és kötelezése, A pásztorok); 2 évvógi (Az Úr velünk van!, Válás a múlttól); 1 újévi (A boldogság titka); 1 vízkereszt napjára (A keresztség); 8 az ú. n. farsangi időre és pedig 5 vízkereszt után való, aztán 1—1 hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapra (A kegyelem kötelezése, Józanul bölcselkedjünk, A munka, A tengeren, Krisztus nyomában, A napszámosok, A négyféle föld, Jézus utolsó útja); 5 böjti (Az igazi böjt, A kísértés, A kísértés eredete, Az igazság és hamisság sorsa, Pilátus); 1 virágvasárnapi (Az Úr bevonulása); 1 nagypénteki (Krisztus keresztje); 2 húsvéti (Feltámadás és élet, A vándorúton); 6 húsvét után való (A hivők békessége és hivatása, A jó pásztor, Az igaz keresztyén, Az Úr helyettese, Az Úr bíztatása, Honnét-hová ?) ; 1 áldozócsütörtöki (Jézus felmagasztaltatása) és 2 pünkösti (Kétféle lélek, Isten lelkének áldása.). Egyik-másik beszéd tárgyát helyesebb lett volna speczializálni, pl. a „Keresztelő János'-, „A munka", „A tengeren" czíműeket. Minket leginkább megragadott a „Krisztus keresztje" ós a ,.Honnan-hová ?" czímű elmélkedés. Nyelvezete tiszta, világos, biblikus és rithmikus, irodalmi, illetőleg sok helyen szónoki nyelv. Csak elvétve fordul elő egy-két magyartalanság. A könyv nyomása tiszta, csinos, sajtóhiba alig ván benne. Rafj'ay Sándor volt pozsonyi theol. tanár, jelenleg budapesti ev. lelkész, tudományos theologiai irodalmunk kiváló munkása, ezzel a derék művével gyakorlati egyházirodalmunkban is tisztességet szerzett magának és szolgálatot tett evangéliumi protestáns egyházunknak. Hogy valóban elvégezhesse szolgálatát az életben is, munkáját örömmel és szeretettel ajánljuk mind evangélikus, mind református