Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LA t Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Láptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 0 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Keménykedtünk. Ford. Couve — K1

. 1. — Vezérczikk: Kegyelet ós hiúság. Dr. Bernát István. Iskolaügy : A budapesti ref. tiúintemátus. — Tárcza : A történelmi Jézus. Sebestyén Jenő. — Könyvismertetés : Raffay Sándor: Házi Oltár. Veress Jenő. — Belföld: Az egyetemes konvent ülése. Az Orsz. Evang. Tanáregyesület gyűlése. — Misszióügy: A boszniai protestánsok. — Külföld: Uti emlékek Dániából. Sz. L. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. „Reménykedtünk." Abban reménykedtünk, hogy ő az, a ki meg fog ja váltani az Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. (Luk. 24.21.) Kleofás és társa abban a beszélgetésben, mely húsvét napján, az emmausi úton közelebb vitte őket Jézushoz, ismeretlen útitársuk előtt kétségtelenül kifejezték azokat az érzelmeket, a melyek péntek este óta a tanítványok szívét áthatották. Ezek ebben az egyetlen-egy szóban foglalhatók össze: „ Reménykedtünk". Végtelen csalódást éreztek szívükben. Némely órában reménységüknek egész forgataga támadt. Úgyszólván az utolsó perczig hittek valaminő átalakulásban, valami hatalom megnyilvánulásában. Szívesen kiáltottak volna ők is a Megfeszítettre: „Szállj le a keresztről!" — De nem szállott le .. . Nem tisztán, nem is túlnyomólag önző reményről van itt szó. Nem csupán önmagukért számítottak Reá, hanem líráéiért! Személyes elfogultság is vegyült talán nemes nagyravágyásukba, mely hazájukat és vallásukat tartotta szem előtt? Lehetséges. De Jézus ar. ő szemükben Izrael szabadítója volt. Szent az a remény, a mit a sírra tettek: „Reménykedtünk". Többé nem reménykednek ! Kleofás és barátja ezt gondolják, ezt mondják, épen abban az órában, a mikor a halott élve megy el mellettük. Ez a csalódásuk, a mint hamarosan kiviláglik. Sok keresztyénnek — sok nagypénteki vagy nagyszombati keresztyénnek, ki még nem húsvéti keresztyén — él az ajkán ez a panasz: „Reménykedtünk/". Sajnálkozásból élnek vagy abba halnak bele. Keseregnek, leroskadnak szertefoszló és elhervadó képzelődések terhe alatt. Hittek — de nem hisznek már többé, a boldogságban. Szabadulást vártak, de nem érkezett meg. Kedves lényre számítottak, iiogy szeretettel kigondolt terveiket megvalósítsák — és a tökéletlen lény megbotlott igyekezetében vagy a halandó idő előtt esett el. Sugárzó jövőt láttak félig-meddig s íme, egyszerre a sötét éjszakában érezték magukat. „Miért vagytok olyan szomorúak?" - - „Mert reménykedtünk és nem reménykedünk többé". S újra mondják: „Dőrén reménykedtünk, csalódtunk ?" igen is, meg nem is, testvéreim, a szerint, a mint a világot vagy a keresztet nézitek. Igen, csalódtatok, a mikor — talán jóhiszemüleg — minden reménységteket valamely perezre alapítottátok vagy arra, hogy mit hoz valamelyik nap. Csalódtatok, a mikor azoktól vártátok a szabadítást és örömet, a kik megígérhették, de — nem adhatták meg. A sír, hová reményeitek szálltak, nem ú j sír: a tieitek előtt sok mást beletemettek már. Ez a sírhalom nem adja vissza halottait. Nem, nem csalódtatok, a mikor reménykedtetek, — ha Benne reménykedtetek, s ha minden egyéb jogos, szent reménységetek ennek a legfőbb Jobb és megbízhatóbb magvakat olcsóbban senki sem ad, mint FÁBIÁN BÉLA magkeresfeedése, Budapest, Üiíőí-tít II. ssám. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.