Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-28 / 13. szám

igazgatójának czímére) a tulajdonukban levő irodalmi műveket, történelmi emléktárgyakat, festményeket. templomok, iskolák, könyvtárak képeit — lehetőleg két példányban. Hadd legyenek a genfi múzeumba küldött tárgyak külföldi testvéreink szemében élő bizonyságai az immár közel három milliónyi magyar reformátusság hitbeli erejének. S hadd legyenek a budapesti kis múzeum tárgyai intő, buzdító és bátorító jelek a még mindig reánk váró nehéz küzdelmekben! Dr. Kováts István. Galilei, Szent Imre és Bethlen. Ezt a három nevet az egyetemi és főiskolai ifjúság három köre viseli. Az elsőt az ú. n. szabadgondolkodók, a másodikat a klerikálisok, a harmadikat a protestánsok írták egyesületi zászlójukra. A három név tehát az életben három irányzatot jelent, s így czikkünk élére ezt a czimet is írhattuk volna : szabadgondolkodás, klerikálizmus és protestántizmus. De szándékosan nem ezt írtuk, mert akkor a három életirányzat viszonyát kellene fejtegetnünk. Mi pedig ezt a kérdést csak a perspektíva teljességeért tesszük szóvá. Tulajdonképen csak az egyetemi és főiskolai ifjúság legutóbbi mozgalmát, annak elvi hátterét ós gyakorlati következményét akarjuk szóvá tenni. Különösen pedig a protestáns Bethlen Gáborkörnek abban való részvételét s annak megítélését akarjuk vizsgálat tárgyává tenni és tisztázni. Ezzel kapcsolatban álláspontunkat s munkálkodásunk és küzdelmünk irányát is megjelöljük. A három név közül az elsőt, a Galilei Galileo nevét, szerintünk, méltatlanul viseli a Galilei-Kör. A világhírű olasz egyetemi tanár és természettudós (1564—1642) egyfelől a komoly természettudomány, másfelől a róm. katholikus egyház embere. Annyira a római egyházé, hogy csillagászati tudományát, közelebbről a föld nap körül való forgása tanát, összhangba akarta hozni a r. kath. theológiával. Mikor pedig az inkviziczió perbe fogta, a hetven éves agg megtört és 1633. június 22-én esküvel elátkozta eretnekségét, visszavonta tudományos állításait és mint a római egyház tagja halt meg. A római egyház életében is, halálában is igazságtalanul bánt vele. Tudományát eretnekségnek nyilvánította, hatalmi és lelkiismereti kényszerrel annak visszavonására bírta. A fogságból elbocsátva, haláláig szigorú őrizet alatt tartotta. Utolsó kívánságát, hogy a firenzei (flórenczi) templomban temessék el, nem teljesítette. Nem engedte meg, hogy fölötte halotti beszédet tartsanak, sem azt, liogy emlékkövet állítsanak neki. Csak jóval később, midőn a Kopernikus világrendszere kétségtelen igazolást nyert, vonta vissza a Galilei műveire kimondott czenzurát. Hogy tana megtagadása után, lábával dobbantva, azt a közszájon forgó nagy kijelentést tette volna: „Eppur si muove!" (mégis mozog a föld!) — csak legenda. Mindezek bizonyítására nemcsak a római katholikus hitvédőkre hivatkozunk. Csak megemlítjük Brors Xavér Ferencz német jezsuita 1902-ben megjelent s 1903-ban, J. Kovács Lajos által magyar nyelvre átdolgozott betűsoros apologetikáját („A keresztény hitvédelem ABC-je" 145—149. 1.) es Szuszay Antal 1907-ben megjelent Apologetikáját (19. 1.). Dudek János apologetikája („A keresztény vallás "apologiája" 1893.) nem tárgyalja ezt a kérdést. Nem is protestáns polemikákra és apologetikákra támaszkodunk. A Hase polemikája alig érinti ezt az ügyet (Hase-Hegedűs J. „A protestáns polemika kézikönyve" 1874. II. kötet 379. 1.). Eröss Lajos apologetikája nem is érinti a Galilei-esetet. Hanem hivatkozunk a Pallas-Lexikon megfelelő czikkére (7. kötet 785—787. 1.) s még inkább Galilei egyik legújabb német életrajzára (Leonhard Stahl: „Galilei und das Universum" 1908., a „Kulturtrager" cz. népszerű nagy gyűjtemény 24. kötete. 30—52. 1. Ugyanennek 19. kötete: „Kopernikus und das neue Weltsystem.) Úgy látszik tehát, hogy a Galilei-kör a legenda Galilei-jét választotta zászlójává, mert Galilei történelmi alakja nem lehet az egyháztól s minden más befolyástól független tudomány és az ú. n. szabadgondolkodás nag}r

mestere, eszménye és jelképe. Inkább Giordano Brúnó nevét választhatta volna zászlója gyanánt Ennek a Galilei-Körnek február 28-án tartott gyűlésén dr. Harkányi Ede „Tudomány és katholiczizmus" czímen előadást tartott, mely azóta a Kör kiadásában nyomtatásban is megjelent. (30 l.) Ebben az értekezésében szerző azt akarja kimutatni, hogy: „A katholiczizmus hívei kezdetben a barbár emberek vak dühével gyűlölték a tudományt; a mindenható papi rend később hatalmi eszközökkel nyomta el azt; végül a küzködŐ egyház szükségből kisajátítja és saját czéljaira deformálja a tudományos igazságokat." (28, 29. 1.) Értekezésében a római katholiczizmus tudományüldöző magatartásának sok igaz történeti bizonyítékát sorolja fel; de ugyanakkor hibásan azonosítja a róm. katholiczizmust az egész keresztyénséggel, s magát a keresztyénséget s annak alapítóját, a Jézus Krisztust is durva rágalmakkal és otromba gyalázkodással illeti. Jézust „beteges, vízióktól gyötört, nyomorult zsidó férfiú "-nak nevezi. (11. 1.) A keresztyénséget a „nyomortól kiváltott bóditószernek ós narkotikumnak" tartja. (13., 14., 18. 1.) A katholiczizmust s vele együtt — a hibás azonosítás révén — a keresztyénséget is „korunk leghitetlenebb vallásának" mondja. (29. 1.) Midőn tehát sok — bár nem mind valódi és helyesen értett — hibáját tünteti fel a róm. kathöliczizmusnak, ugyanakkor a tiszta keresztyénség, közelebbről a protestáns keresztyénség ós -— a történelmi igazság ellen is vét. Dr. Kunfi Zsigmondnak ugyanebben a körben márczius 7-én „A valláserkölcsi középiskola kiépítése Magyarországon" czímen tartott előadása, mely fölött a