Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

kifogásolták szocziáldemokratikus irányát. Tisztázzuk a kérdést! Protestáns keresztyén igehirdetésünknek három tényezője van: az örök evangéliom, a lelkipásztor személyes keresztyén élete és a gyülekezet ielki minősége. Mind a három, de különösen az utóbbi megköveteli, hogy a modern kulturélet problémáit, különösen műveltebb gyülekezeteinkben, az igehirdetés keretében is alkalmas módon tárgyaljuk. Igehirdetésünk eredménytelenségének — a sok között — az egyik fő oka, hogy az evangéliumban szegény; a másik pedig az, hogy a való élettel kevéssé függ össze. Éppen azért szükségesnek tartjuk, hogy erőteljesebb evangéliomi keresztyénséget hirdessenek lelkipásztoraink" és pedig személyes keresztyén életük eleven erejével. Másfelől meg azt. hogy a modern kulturélet főkérdéseit keresztyén szellemben tárgyaljuk templomi szószékeinken is. Valamennyi kérdés között legfontosabb pedig: a szocziális kérdés Ezt is, sőt leginkább ezt kell tárgyalnunk tehát igehirdetésünkben. Tehát szocziális irányú ige-hirdetésre van szükségünk! Nem azt értjük ez alatt, hogy tudományos társadalomtani előadást tartsunk, vagy hogy éppen marxizmust, történelmi materiálizmust, kolletivizmust, vagy kommunismust hirdessünk a protestáns keresztyén szószékről. Még kevésbbé gondoljuk azt, hogy szocziálpolitikai, vagy éppen szocziáldemokrata pártpolitikai eszméket és elveket prédikáljunk. Nem is szólván arról, hogy anarchizmust vagy nihilizmust vigyünk a keresztyén igehirdetésbe. Hanem azt értjük azalatt, hogy a szocziális kérdést: a mai társadalmi rend társadalmi reform vagy társadalmi forradalom által való átalakulásának és javításának világot mozgató nagy kérdését a Krisztus evangélioinának, a protestáns keresztyénségnek megvilágításában és szellemében rendszeresen tárgyaljuk igehirdetésünkben. Nem annak egyik másik részletkérdését, hanem a nagy kérdés-tömeg egész rendszerét. Nem a tudomány elvont nyelvén, nem is a pártpolitika, vagy tömegforrongás nyelvén, hanem egyfelől művelt, népszerű modorban, másfelől pedig a keresztyén predikáczió nemes, kegyes és biblikus nyelvén. Jánosi Zoltán nagyfontosságú és értékes vállalkozását becsüljük, de nem értünk egyet vele t bb tekintetben, az előbb elmondottakból kifolyólag. Nem pedig azért, mert mind az átdolgozott, mind az eredeti, de különösen ez utóbbi beszédeiben sokszor szocziológiai és szocziáldemokrata pártpolitikai irányú az igehirdetése es a krisztusi szellem háttérbe szorul, sőt egyik-másik erőteljes keresztyén szellemű beszédében is túlzásokba viszi társadalmi reformátori heve és felkorbácsolt indulata. A keresztyén prédikátornak pedig a személlyes istengyermeki üdvéletre és az isteni társadami élet. a tökéletes istenországa felé kell vezetnie a Krisztus egyházának tagjait, és pedig aképpen, hogy az istenfiúság nemes összhangja és a tökéletes eszmény elérésébe vetett reménye éppen megmaradjon. Éppen azért Jánosi igehirdetésében nem annyira az útat, hanem az irányt, nem annyira az eszközöket, mint a czélt helyeseljük. Es sürgetjük az egész protestáns egyházban a szocziális irányú igehirdetést, a modern kulturkérdéseknek s különösen a szocziális kérdésnek tiszta krisztusi szellemben való tárgyalását. Szolgáljunk egyszerre és összhangzatosan az Úrnak és a kornak. A kor megért. Az Úr megáld. Felépíti bennünk, általunk és közöttünk az omladozó magyar Siont, az egyéni és társadalmi üdv örök országát! Veress Jenő. TÁRCZA. A Servet-pör aktái. VIII. Servet hetedik kihallgatása. (.A pör 15. sz. aktája. Genfi levéltár. — Megjelent Trechselnél 315. /., v. ö. Rilliet 69. és k. I.) 1553. augusztus 31-én. Nemes Perrin, Chapeaurouge, Darlod, Défosses. Tissot, vizsgálóbíró. Hotellier, Du Mollard, Chicquaud, Corna, Lambert, Rigód. Vachat, Verna, Perna, Lup. Tissot. Servet-t előállították, ki letette a szokásos esküt, liogy 60 naptallór terhe alatt az igazságot mondja és hajlandó vallani. Azután előhívták a viennei királyi palota kapitányát, hogy tegyen eleget a tanács mai ítéletének. Azután megkérdezték Servet-t, vájjon nem ismeri-e a kapitányt? Azt feleli, igen ; látta Vienne-ben és fölügyelőnek vagy börtönőrnek nevezték. Megkérdezték, nem volt-e ennek a fölügyelete alatt? Azt feleli: igen, két napig; a vienne-i helyettes helytartó helyezte oda keddtől péntek reggelig. A kapitány azt mondta, csakugyan az, a ki az ő foglya volt. Megkérdezték Servet-t, milyen kedvezményben részesítette a börtönőr? Azt feleli, nem tett neki seAimit; csak a helyettes helytartó parancsolta neki, hogy engedje őt bármerre menni; szolgája hozzá ment hálni, hogy kiszolgálja és mindenki meglátogathatta. Megkérdezték, hány órakor és hogyan szökött meg ? Azt feleli, reggel kilencz óra tájt a czellákon keresztül; a czellák kulcsát elhozta a börtönőrtől, a ki odaadta neki, mert a helyettes helytartó megparancsolta, hogy jól