Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

területet szántunk fel és vetünk be termőniaggal, s ha nincs eszközünk és emberünk ahhoz, hogy a termést learassák és betakarítsák, akkor kárba vesz a vetőmag is, meg a termés is. A fogásra való hal és az aratásra való gabona bizony sok, de kevés az ember, ki a munkát továbbfolytassa. Hogy olyan országos szövetség, mint a milyet a Nemzeti bizottság tervez az ifjúsági keresztyén egyesületek között, valóban áldásosán működhessék, ahhoz két dolog szükséges. Először is az, hogy necsak az utazó titkár, hanem a szövetség minden vezető tagja és az alkotó egyesületek vezetői szívvel-lélekkel megértsék, hogy e szövetség létrehozása által nagy folyamatnak kell megindulnia, melynek méreteit nem a mi erőink szabják meg, hanem a lehető legnagvobb méreteket kell megjelölnünk jó reménységgel s annak megfelelő erőket kell összegyűjtenünk. Ifjúsági Egyesületeket összetartani és erősíteni nagy feladat! Ez a szövetség nem olyan erős lesz, mint a tagjait alkotó egyesületek legerősebbje, hanem olyan erős, mint a leggyöngébb egyesület. Minden lánc/, olyan erős, mint a láncz szemei között a leggyengébb. A ki ismeri keresztyén ifjúsági egyesületeink állapotát, méltán kérdezheti, hogy a szövetség miképpen gondolja lehetőnek „igazán" erősíteni ezt a sok gyenge szervezetet? Hol vannak hozzá az eszközök, a munkások ? ! Nem az a fontos tehát, hogy szövetséget alkossunk, hanem sokkal fontosabb, hogy előbb a meglevőknek engedjünk időt az erősödésre, s midőn már biztosítva van annyi erő, hogy ily országos szövetség feladatait anyagilag és szellemileg képesek lesznek fenntartani, akkor kell szövetségbe tömöríteni őket. Mennyi munkát fog bírni a szövetség? Csak annyit, mint a szövetséget alkotó egyesületek. És ezek mit bírnak? Talán ők tartják az utazó titkárt? Még csak ezt sem. Melyik egyesület bírt eddigelé számba vehető érdeklődést ébreszteni 'maga iránt? Melyik az, mely anyagilag oly jól áll, hogy jelentékeny segítséget tud majd nyújtani a központi organumnak ? Es a központi szövetség kikre számit? Ha tudja, hogy az egyesületek gyöngék, talán bőkezű pártfogókat remél? Jómódú j emberek vannak! De hol vannak azok, kik ezeknek nemcsak szivét, de zsebét is meg tudják nyitni és buzgó adakozásra indítani őket az ifjúsági egyesületek érdekében? Az a néhány, ki már évek óta áldoz ez ügyért, nem az-é, a ki mindenféle ügyért áldoz? Ha mindezt megfontoljuk, bizony jogosan feltehetjük a kérdést, hogy az országos szövetség barátai tulajdonképpen mire számítanak, mire építenek, midőn ily nagy vállalkozásba óhajtanak fogni? S kitől várják a munka folytatását ? Vagy talán nem is kell munka, csak szövetség? A másik dolog, mely ily országos szövetség életének nélkülözhetetlen kelléke, az elsőből következik, s abban áll, hogy a forma és szervezet ne előzze meg a tartalmát, a lényeget a belmíssziói tevékenységben. A fentebbiekre azt mondhatná valaki, hogy a szövetséget éppen azért kell szerveznünk, hogy azután az említett kellékeket így könnyen megszerezhessük. Ha lesz országos szövetség, az majd végzi dolgát. Megalakult a Belmissziói-Egylet országos méretű keretekkel. Mit használt ? Hol és miként kezdett vagy segített belmissziói munkát ? Megalakult a keresztyén diákok szövetsége is ezelőtt négy évvel. Ki tud róla valamit? S most megalakul majd az Ifjúsági Keresztyén Egyesületek országos szövetsége. Milyen reményekkel ? Ha a keretet pénzzel, részvényekkel, kellene kitölteni, talán sikerülne! De mikor Krisztusban hívő, bátor ifjakról van szó és egy seregről, mely e hívő, józan, tiszta, jellemes ifjúság mögött állana buzdítással, tanácscsal, adományokkal ! Ilyen ifjakat s ilyen pártfogókat szerezni nagy feladat. Oly nagy feladat, hogy ezt elébe kell helyezni az országos szövetség szervezésének 1 Ha majd lesz legalább tíz ifjúsági egyesület, melynek tagjai megértik, hogy nemcsak egyesülésről, nemes szórakozásokról, hasznos időtöltésről, hanem nemes harczról, sötét bűnök ellen való erélyes küzdelemről; nemcsak védelemről, hanem támadásról, komoly munkáról van szó; ha majd lesznek az egyház tagjai között százan és százan, kik nemcsak érdeklődnek az ifjúság lelki gondozása iránt, hanem ők maguk is élik az evangéliomot és tudják, hogy protestáns egyházaink és hazánk jövője attól függ, hogy evangelizáljuk-e a jelen ifjúságát avagy nem, akkor lesz majd ideje annak, hogy szövetséget alkossanak hazánk ifjúsági keresztyén egyesületei! Sötéten látom a dolgokat? Szégyenitsen meg engem a márcziusi országos gyűlés! Tegyenek bizonyságot a fővárosba jövő egyesületi küldöttek, hogy ők olyan ifjakat képviselnek, kik Isten igéjét nemcsak ismerik, hanem öntudatosan igyekeznek is azzal élni! Álljanak elő áldozatkész tehetős egyháztagok és mutassák meg Sarasin Warnery és Feruiaud urak szeme láttára, hogy magyarországon is tudnak ezreket áldozni az ifjúság evangelizálására! Studens. KÜLFÖLD Külföldi szemle. A testvérgyülekezet külmissziója. Régen ismeretes némely szektaprot. vallásfelekezetek buzgósága a külmisszió terén, az egyéni személyes vallásos keresztyénség ápolásában és fejlesztésében. A'ok élén áll Zinzendorf óta a testvérgyülekezet, a melynek mult évi külmissziói munkássága tiszteletet érdemel. 143 nagyobb, 122 kisebb állomáson s közel 700 prédikáló helyen működött 164 felavatott, 42 még nem ordinált misszionárius s 200 misszionárius nő, vagyis összesen 407 missziói erő-Növelte e számot 95 bennszülött munkás s .1934 segéd. A 14 missziói kerületben 30 ezer gyermeket 837 tanerő oktat. Továbbá 1258 tanerő 20,500 gyermeket oktat a