Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

hasonlóbb lesz, s az élet utolsó pillanatában nyugodtan, biztosan lép át Jézus segítségével az örökélet nagyszerűségébe ! Tehát minden embernek magának kell arra törekednie, hogy ne veszítse el az összeköttetést a mindenség fölött uralkodó legfőbb lénnyel. Bár kétségtelen, hogy minden lélek többé-kevésbbé törekszik arra, hogy harmóniába jusson Istenével, de bizonyos az is, hogy ebben a törekvésben a legtöbb emberi lelket támogatni, segíteni kell. Ezt cselekszi az egyház az Isten igéjének hirdetésével, az iskolákban a vallástanítással; ezt teszik azok az evangéliomi egyesületek, melyek vallásos összejöveteleket rendeznek. Egyrészt az egyház, másrészt egyesek, társulatok és szövetségek igyekeznek az evangéliom örök igazságait megismertetni s annak életadó magvait elhinteni. Ezt latin szóval missziónak nevezzük, s ez annyit jelent, hogy küldetés, a mi Jézus azon mondásán alapszik: „elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket". Isten minden embert küld erre a tanításra és munkára, s minden embernek kötelessége is, tehetségéhez képest, ezen általános küldetés alapján, „Krisztusért és az Egyházért" munkát vállalni. Az is bizonyos, hogy a legkisebb gyermek is képes ilyen munkát végezni. Az egyház saját területén folytatott minden ilyen keresztyéni munkát belmissziónak nevezzük; az evangéliomnak a pogány népek közötti terjesztését pedig kidmissziónak. A belmissziói munka legnehezebb, de leggyönyörködtetőbb és legáldásosabb területe a város, vagyis a városi misszió. ' , Vigyáznunk kell azonban, hogy minden ilyen munkát összeegyeztessünk a nemzeti érzéssel. „A történelem azt bizonyítja, hogy az általános emberi is csak nemzeti érzéssel, a nemzet törekvéseivel összhangzásban érvényesülhet," (Apáthy István Magyar Társ. Tud. Szemle 1908. 1. sz. 23 1.) Ezért volt, van és lesz súlya mindig a kálvinista egyház törekvésének, mint egyházunk története mutatja, hogy mi minden időben szerettük nemcsak egyházunkat, hanem hazánkat is. A reformáczió idejétől kezdve immár négy századon át a kálvinista egyház mindig össze tudta egyeztetni a saját kívánságait a nemzetéivel. A magyar nemzet és a ref. egyház közös története foglalja el a legszebb, a legfényesebb lapokat. Ne féledjük ezeket az örökbecsű emlékeket és hagyományokat. Mutassa meg a kálvinista egyház, hogy tud és akar is — ma is — hazánknak is szolgálatokat tenni. Ily módon elfogadva a fővárosi misszió szükségét, röviden arra akarok rámutatni, miben áll ez, mit értünk el eddig, s mit kell tennünk? Míg Angliában és Skócziában, a fejlett egyházi életnél fogva, maguk az egyházak állanak első helyen ebben a munkában, Németországban az egyesületek, főleg a diakonissza intézmény útján értek el nagyszerű eredményeket. ! Magyarországon — mivel egyházunk nem államegyház — az egyháznak magának oly terhei vannak, hogy a misszió ügyére csak nagy általánosságban fordíthat gondot és főleg az ú. n. szórványokban. a hol a hívek falvakban elszórtan élnek, azután Horvátországban, Romániában s a nagyfokú kivándorlás folytán Amerikában igyekszik híveinket az egyházhoz csatolni, de a városi misszió terén annál kevesebbet tett. Ezt a társadalom vette kezébe. Maga a budapesti egyház hosszú időn át nehéz viszonyok között tengődött. Hívei nagy részét a vidékről idetelepülök sorából nyerte. A lélekszám emelkedésére nézve csak néhány adatot említünk fel: 1796-ban 1 keresztelés, 2 házasság s 2 halálozás történt, tehát alig lehetett több 175 léleknél. 1800 körül sem lehetett több 400 léleknél. Ma, egy század elteltével, 80,000-en vagyunk. Az anyagi, szellemi, erkölcsi hátramaradottság megszüntetését és enyhítését czélzó belmissziói munkásságnak, protestáns emberbaráti intézményeknek, a valláserkölcsi élet és az egyházias élet fejlesztésére irányuló intézményeknek az előjelei csak a XIX. század közepe felé, — a midőn a hívek száma (Budát nem számítva) 2592 volt— kezdenek mutatkozni. A skót ref. egyház által létrehozott vallásos estélyek kezdik meg a sorozatot 1842-ben. Már 1843-ban a skót misszió felállította az első vasárnapi iskolát. Ebből fejlődött fokozatosan a skót misszió mai Hold-utczai iskolája s az iskola révén a misszió áldásai emelkedése, az evangélizálás, bibliaterjesztés, szeretetvendégségek és vallásosestélyek tartása útján. 1870 ben már 12.185, 1880-ban 20,400, 1890-ben 36,112 ref. lelket számláltak össze Budapesten. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a meggyarapodott ekklézsia híveinek lelki szükségletei kielégítést nyerjenek. Az egyház — bár nagy anyagi gondokkal küzdött akkoriban — meg is kezdte a 90-es években a belmissziót. 1885-ben 11 ref. vasárnapi iskola jött létre, dr. Szabó Aladár vezetése mellett. Ugyancsak az ő kezdeményezésére 1887-ben vallásos tárgyú népszerű felolvasásokat tartottak a Baldácsy-teremben. Ezzel egyidejűleg a vasárnapi istentiszteleteket kezdték meg a skót misszió Hold-utczai épületében. 1890-ben pedig ugyancsak a skót misszió Erzsébetkörúti bérelt helyiségében. Majd 1897 karácsonyában osztotta ki boldog emlékű Szász Károly püspök a Rózsautczai bérelt imaházban az első úrvacsorát. A főváros nagyarányú fejlődésével felszaporodott híveknek a 90-es években immár 40,000-nyi számával azonban hova-tovább nehéz feladatok hárultak az egyházra, úgy hogy a belmissziói munkásságot mindinkább át kellett engednie a társadalomnak. Az egyháznak a vallástanitásról s újabb istentiszteleti helyről kellett gondoskodnia. így épült fel — az 1870-ben nagyobbrészt külföldi segítséggel létrejött német ref. templomon kívül — 1894-ben a zuglói, 1894—96-ban a budai, néhány évre a kőbányai templom; s Isten segítségével egy-két év alatt a VI—VII. ker. templomban is dicsérhetjük Istent. A vallástanítás, az egyház belmissziói munkájának másik ága, óriási lendületet vett. 57,770 koronát fordít