Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-14 / 7. szám

masak. Némelyik nem is elég illő a templom méltósá­gához. Különösen kitűnik a beszédek közül ••„•A. gazdag és Lázár" czímű, a mely valóban mintaszerű. Ez egyszerű, de jellemző bibliai történetet a modern korba helyezi s a gazdagot szembeállítja a szegénnyel. Többek közt ezt mondja: „A vagyonkiílönbség a gyűlölet forrásából a szeretet forrásává lehet — a mai gazdasági és társa­dalmi rendben is —- ha mind a szegény, mind a gazdag­helyes világításban szemléli a maga sorsát és a maga hivatását Isten akarata szerint igyekszik betölteni". Ez valóban nemes gondolkodásról tanúskodik s olyan em­berre vall, a ki még a legellentétesebb helyzetekben is meg tudja találni azt az útat, a melyet követve a vallás magasztos eszméinek eleget tesz. Ha mindenkor így prédikálna Jánosi Zoltán, akkor őt, egy modern gondol­kozású, de lelkében alázatos s mélyhitű lelkipásztor mintaképe gyanánt állíthatnók fel. Az egész beszéden mérsékelt hang vonul, végig, mindamellett erővel teljes, hangulatos és megindító. Nem így többi beszédeiben, Ezek nagyon is telve vannak politikai vonatkozásokkal, s bizony élesen és hevesen^, tör ki egy-egy f , helyen, ( i a mi már nem való a templomba,.,,Néha válogatás, nélkül vet oda egy szót^ mint gazember, pokolpereputtya, czédqság, rima stb. Gon­dolatait egyszer-másszor csak úgy nyersen veti papírra, a hogy azok agyában megszülettek. Általában sokkal sikerültebb beszédek lennének, ha a szerző mérsékelte volna magát s nagyobb méltósággal fejezte volna ki némely helyen gondolatait. Egyébként stylusa erővel teljes, élénk és változatos kifejezésekben gazdag. Imádságain meglátszik, hogy szerzőjük költői tehetség. Minden egyes beszédének ele­jére és végére ugyanis egy, a tartalomhoz illeszkedő imádságot is csatolt, s ezek külalakjai iambicus. A kötetet, a tett kifogások daczára is, ajánljuk a lelkészek figyelmébe. Útmutatást nyerhetnek belőle arra nézve, hogy a kor problémái, ellentétei nem rekeszt­hetők ki a templomi tanításból sem. De- egyszersmind arra nézve is, hogy ezek tárgyalásánál mily nagy vigyá­zatra van szükség és mif kell kerülnie a keresztyén igehirdetőnek. A kötetet a Hegedűs és Sándor czég adta ki, kiadványai ismert formájában, a melynek kiállítása csinos, könyvtárszerű, s legfeljebb a kötésben hagy fenn némi kivánni valót. BELFÖLD. Hogyan vegyünk részt a genfi ünnepségeken? Lapunk mult számában hírt adtunk arról a szives szeretetről, mellyel genfi hitrokonaink minkéi, magyar­országi testvéreiket, a júliusi ünnepségekre várnak. A magyar kálvinista egyház a kontinens legnépesebb ref. egyháza. Már ez a körülmény is elkötelez bennünket arra, hogy a világ protestánsainak nagy találkozóján mi is illő számmal és méltóképpen vegyünk részt. A konvent bizottsági, legutóbb tartott ülésén tár­gyalt a részvétel módozatairól. Ámde nemcsak egyházunk nagyjainak, hanem kicsinyeinek, nemcsak egyházi, de világi tagjainak is képviseltetniük kell magukat ezen a világraszóló ünnepségeken. Ennek az utóbbinak bíztató jelét látjuk abban, hogy az egyházunk lelkészi ós világi tagjait Kálvin nevében egyesítő Szövetség vállalkozik a genfi út szervezésére ós vezetésére. A magyar reformátusoknak az ünnepségeken való részvétele módozatairól a Kálvin Szövetség legközelebb tartandó választmányi ülése fog tanácskozni. E sorok írója az alábbi tervezetet terjeszti a Szövetség elé : Á genfi útat odafelé Felsőolaszországon, visszafelé gedig Németországon át, körutazás alakjában tehetnők meg. A körutazáson a Genfbe menők közül természetesen csak az arra vállalkozók vennének részt. A kik a kör­utazás fáradalmaitól tartanak, vagy elfoglaltságuk nem engedne nékik "huzamosabb időt, azok a másik csapattal Bécsen, Innsbruckon és Zürichen át egyenesein menné­nek Genfbe. ' Az utazás az otttartózkodással együtt, körutazás mellett 10—12 napra, az egyenesen Genfbe menőknél pedig 6—8 napra terjedne. A július 10-iki nagy ünnepélyen lelkészeink palás­tosan, tilági résztvevőink pedig lehetőleg magyar ruhá­ban jelennének meg. Lelkészeink egyike az ünnepség keretében rövid franczia beszédben a magyar kálvinista egyház hódolatát nyilvánítaná a nagy reformátor szelle­mének, második hazája fiainak pedig magyarországi hit­rokonaik testvéri üdvözletét tolmácsolná. A genfi egyház konzisztóriumát hivatalosan föl­kérnők, hogy az ünnepséget követő nap (július 11., vasárnap) délutánjának valamelyik órájára engedjék át magyar istentisztelet tartására azt a templomot, melyben negyedfélszáz esztendővel ezelőtt Kálvin prédikált. Abból a szószékből, melyről évok hosszú során át oly ihletett lélekkel hirdette a megtisztított keresztyén tudományt, hangozzék most először magyar ima, magyar predikáczió! Az imára, valamint a predikáczióra egy-egy püspököt kérnénk föl. Az orgonán egyik művész lelkészünk játsz­hatnék ; ima és predikáczió közt pedig valamelyik kiváló hangú papunk pl. a gályarabok énekének néhány stró­fáját énekelhetné szólóban. Az ünnepséget követő második, harmadik nap esté­ly én .— a mi, genfi jóakarónk: Claparéde Sándor úr kilátásba helyezett ^szives támogatásával megszerzendő nagy teremben 7 magyar tárgyú vallásos estélyi tar­tanánk, franczia nyelvű előadással, szavalattal, énekkel. E sorok írója is készséggel vállalkozik arra, hogy a magyar protestáns egyház többszázados küzdelmeiről franczia nyelvű előadást tartson. Egyik-másik régibb magyar énekünket, akár francziára fordítva, akár magyarul,

Next

/
Oldalképek
Tartalom