Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-08 / 10. szám

egy Jézus-kaliberű ember valósággal létezett-e? Azt állítja u. i., hogy ha a Lukács szavahihetőségét Jézus életére, különösen a kiválasztott gyógyítási esetekre vonatkozólag igazolta, akkor a Lukács által rajzolt Jézus lehetőségét is igazolta. Lukács pragmatizmusa előtte kétségtelen, hiszen a történetíró pozitiv irányú orvos, ki az előszóbeli vallomása szerint alaposan utána járt a dolgoknak és szem és fültanuk összehordott adataiból építette fel művét. Wajdits bizalmát előlegezi a szentlélek „fixa ideája" által félre nem vezetett orvoskartársnak. Látnivaló, hogy ez nem tudományos bibliai irodalomtörténeti álláspont. Csak a megbízhatóságot erősítő egy-két fontos mozzanatból és tényezőből alkotja meg bibliakritikáját. A bibliakritika ma nem Lukácsnak adja az evangéliomi történetírók közt az elsőséget és nem mondja Wajditssal, hogy csak Lukács a történetíró, míg a másik három csak szemtanú, kik kriptomnesiájukból írták munkájukat, melyek itt-ott kiegészítik a Lukács adatait. A Szentlélek által való befolyásolást ugyan nehézményezi Wajdits Lukácsnál, de nem tartja elégségesnek arra, hogy kételkedjünk az író szavahihetőségében. Műve vizsgálatából ki fog tűnni Lukács szavahihetősége. Álláspontjának és programmjának e megjelölése után a Brit és külföldi bibliatársulat által kiadott magyar szövegű biblia szerint sorra veszi a kiválasztott gyógyítási történeteket, azokkal az esetekkel együtt, melyek ezekkel rokonsági viszonyban vannak. A Keresztelő János születésével kapcsolatos történetnél orvosilag bizonyítja, hogy egy teljes életen át meddő éltes asszony, mint Erzsébet, gyermeket szülhet. Egy bekövetkezendő fogantatás, sőt a születendő gyermek neme is megjósolható a szomnambulizmus állapotában. Zakariás jelenete Gábriel angyallal nem puszta halluczináczió vagy vizió, nem csupa autoszuggesztió, hanem az emberi szellemnél magasabb princzipium szuggerálta Zakariást vagy álmában, vagy a normális ébrenlétnek az ideális ébrenlétnél jóval alacsonyabb, sok „Uidattalan"-t rejtő állapotában. Nem az okkultizmusban ú. n. materializáczió, egy magasabb szellem megtestesülése forog fenn itt, de magasabb régióból való emberfeletti erő munkája. Zakariás némaságát a posthipnotikus állapotból magyarázza. Aztán Mária szeplőtlen fogantatásával foglalkozik. A római rabszolga követ-sziilt nejének egy klasszikus író által feljegyzett esetére hivatkozik. A nőgyógyászat kazuisztikájában hasonló példa nincs. Az alsóbbrendű állatok hermafroditizmusa és a több méh és lepkefajnál előforduló parthenogenezis (szűzen-sziilés) nincs ellene a szeplőtlen fogantatásnak, s talán a jövendő tudománya igazolni fogja-e, Lukács szavahihetőségére elfogadható esetet, abban bizakodik Wajdits. A magzat-repeséssel kapcsolatosan a Szentlélek kérdésével foglalkozik, melyet testi érzékkel nem érzékelhető, emberfeletti módon intelligens erőnek tart, mely az ember akarata mellé- járulhat, mint deus es machina és az intellektuson át az érzékek segítségével szerezhető ismerettel ellentétben, hirtelen, Ötletszerűleg fellépő tudást közöl. Zakariás ós Mária ennek hatását tapasztalták, valamint a mai fejlettebb médiumok, a „trance beszélők" is. Jézus születésekor a pásztorok látomása a távolbalátásból magyarázható. A megkísértés esete talán csak álomkép volt. Különben e kérdés tárgyalásától felmenti magát Wajdits, az elbeszélés határozatlanságára hivatkozva. A názáreti zsinagógai jelenetben — mint már előzőleg is többször tette s később is többször teszi — ízléstelenül és tiszteletlenül beszél Jézus nagyzás" hóbortjáról, megzavart fejéről. Csodás hire csak a nép ajkán támadt. Vakmerő szónoknak is nevezi. A meglincselés előtt nem tette magát láthatatlanná, csak a normálison felül álló ügyességével és lélekjelenlétével „általment" az éleseszű, fürge fiatalember a tömegen. Különben Lukács is csak mint kalandot beszéli el e jelenetet s nem mint csodálatost. Rettenetes alacsony elmagyarázása ez a dolognak. A kapernaumi gyógyításokon — mivel közelebbi adatok nincsenek — egyszerűen túlteszi magát Wajdits. Felveszi aztán, hogy a közvetlenül következő gyógyítási esetekhez hasonlók voltak. Ezek közül Simon Péter napának gyógyítását és az ördögűzést egyfelől autoszuggesztióból, másfelől a gyakorlott hipnotizőr szuggesztív therapiai eljárásából magyarázza és meggyanúsítja* Lukácsot, hogy csak a sikeres gyógyításokat jegyezte föl. A gazdag halfogás Jézus nagyobb természetrajzi ismeretéből fejthető meg, a melyet, mint az előbbi pszichotherapiai ismeretét is, a Szentlélektől nyerte. A polimorfikus poklosságot, a leprát ismertetve, az ó-testamentomi törvényalkotók diagnosztikai tévedését hangsúlyozza s azt mondja, hogy Jézus esetében nem a gyógyíthatatlan lepráról, hanem valami hasonló gyógyítható betegségről lehet csak beszélni, mit a hatalmas szuggesztőr meggyógyíthatott azonnal. A gutaütött ember nem szervi, hanem csak hisztériás bénaságban szenvedhetett, a mit a megtestesülés előtt való ideán, vagy szellemi princípiumon rágódó bűntudatból származtat. „A bűntől rágott idea megtestesülése csak beteg test lehet." A bűnbocsátás és gyógyítás aequivalens dolgok. A bűnbocsátás a bűnt, a betegség okát megszünteti s így gyógyulást eredményez. Ez a hipnotikus gyógyítások nyitja. A hipnotizőr is így tudtán kivül bűnt bocsát meg (?). A posthipnotikus gyógyítás csak ideiglenes s így a fentebbi állítást csupán a hipnotikus gyógyításra vonatkoztatja. Ha szervi bénaságot gyógyított Jézus, ez azt bizonyítaná, hogy neki hatalmában állott az emberi lélek rozsdamarását, a bűntől való parcziális megszálltságát kiigazítani. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1903. évi kolozsvári gyűlésükön tudták meg — úgymond — azt, a mit Jézus már tudott, hogy „A mik vagyunk lelkileg, azok vagyunk testileg". Érdekes, jelentős, de merész nyilatkozat, s ha a fiziologiai lélektan álláspontjára helyez-