Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-10 / 19. szám

Ki nem emlékeznék itt vissza Bocskay Istvánra? Nyugalmát, szerencséjét, életét áldozta fel a protestantizmus megmentésére. Küzdelmeinek egyes mozzanatait, mint ismereteseket, mellőzhetjük, csak a koporsójánál elmondott halotti beszédekből akarunk egypár jellemző gondolatot idézni: „Mózes volt ő, ki kivezette a népét a szolgaság földéből; a haza atyja, jóságos fejedelem". „Elvesztettük Erdély fenséges fejedelmét, Istvánt, mindenkor és minden idő hasonlíthatatlan hősét". Valóban, a mi volt Gusztáv Adolf Németországnak, az volt Bocskay Magyarországnak és egyházunknak. A wesztfáli és a bécsi békekötés egyaránt a hitszabadság diadalai. Bocskay világi vezérünknek sok követője volt. Mátyás foherczeg határozottan a protestánsokkal és azok szabad törekvéseivel rokonszenvezett. Az ő meghívására bizodalommal jelentek meg az 1608. évi január 2-ára Pozsonyba egybehívott országgyűlésre. Reményökben nem csalatkoztak. A bécsi békekötés jezsuitikus záradéka töröltetett és a protestáns vallásszabadság minden városra, falura, határhelyre kiterjesztetett; a protestánsok feljogosíttattak szuperintendensek választására és a XXVII. törvényczikkben kimondatott, hogy a jezsuiták ingatlan vagyonnal Magyarországon ne bírjanak. Hogy mily erős lábon állott a protestáns vallásszabadság ügye, abból is kitetszik, hogy Forgács érsek tiltakozásának általában semmi hatása sem volt. 1606 körül az ország magas méltóságait protestáns világi urak töltötték be. 1554-től 1560-ig Nádasdy Tamás volt az ország nádora, a ki Melanchtonnal gyakran levelezett s fiát és egyedüli örökösét: Nádasdy Ferenczet az evangélikus vallásban neveltette. A protestáns érzelmű Mátyás foherczeg Pozsonyban, 1608-ik évi nov. 19-én nagy ünnepélyességgel Magyarország királyává koronáztatott; két nappal előbb pedig a hithű Illésházy István, Liptó és Trencsén megyék főispánja lett az ország nádora. Mily jól eshetett a protestánsoknak az események ily kedvező fordulata! Illésházy hűségesen támogatta a protestantizmus ügyét. Trencsénbe meghívta a Wittenbergben tanult Sutorius Jeremiást iskolaigazgatónak ; a banoviczi gimnázium igazgatójává pedig a meisseni tanárt: Ursinus Ilyést tette s ő maga gondoskodott annak fizetéséről. Szegény tanulók számára szabad asztalt alapított s ezt az alapítványt özvegye, Pálfy Katalin, az 1609. szept. 1-én kiállított okmány szerint, tetemesen gyarapította. A nemesek a protestáns míveltség szövétnekei voltak. Márkusfalván a Máriássyak, Görgőn és Topporczon a Görgeyek külön nemesi iskolát tartottak fönn a saját költségükön, s ezekben az iskolákban nem csak a családbeliek, hanem a környékbeli protestánsok gyermekei is oly alapos oktatást nyertek, hogy tanítói és lelkészi hivatalokra is képesíttettek. Ez iskolák között a legjelesebb a nagyőri intézet volt, a melyet Gradeczi Horváth Gergely 1584-ben alapított s a melyben bölcsészeti és theologiai tudományok is taníttattak. Horváth maga is tanított, a növendékek ellátásáról gondoskodott, híres könyvtárt alapított, s tanítókat és papokat nevelt a fiatal egyháznak. Ez a nagyőri iskola, a melyben a leghíresebb német tanárok is tanítottak, egész 1711-ig, a szatmári békéig fennállott és a protestantizmus egyik legerősebb oszlopa volt. Méltóképen csatlakozik az eddig említettekhezThurzó Elek. Mint az ország helytartójának, nagy befolyása volt az udvarnál. II. Lajos özvegyét, Máriát ő nyerte meg a reformácziónak. A budai tanárokat: Vinsheimot, Gryneust, valamint a városi papot, Cordatust ő irányította a reformáczió útján. Nyitra, Trencsén, Árva, Zólyom és Szepesmegyékben ő volt támasza, vezére a reformáczió híveinek. Még halálában is jót tett a protestánsokkal. Végrendeletében 10,000 forintot hagyott a lőcsei ev. egyháznak, mely összeg ma 100,000 frtnál többet tenne ki. A kamatokból részesültek a lelkészek, a kitűnő tanulók, a férjhez ment szegény hajadonok és hat koldus. És mit csinált ebből a végrendeletből a r. katholikus történetírás? Azt magyarázták ki belőle s palam et publice hirdették, hogy Thurzó Elek róm. katholikus volt, mert végrendeletileg a klastromokat segélyezte. De a végrendelet egyetlen szóval sem említi a klastromokat. A kinek kedve ós alkalma van, elolvashatja a végrendeletet a Wagner-féle Analecta Scepusia czímű könyv I. részében, a 68. lapon. A reformáczió százados örömünnepe 1617-ben sok alkalmat adott a protestantizmus várának erősbítésére. Világi főuraink ekkor is megbizonyították bőkezűségüket. Lőcsén Thurzó Szaniszló az istentisztelet után az egész tanácsot meghívta vendégéül. Külön ünnepélyt is rendezett a család ősi várában, Bicsén, hol az ország mágnásai is összegyűltek és ragyogó fényt vetettek a százados reformáczió emlékünnepére. A jelenlevők közül felemlítendők : Perényi Ferencz, György és Gábor, Pakóczy György ós Zsigmond, Zrinyi György és Miklós, Nádasdy Pál, Róvay Péter, Illésházy Gáspár, Szécsy Tamás és György, Prépostváry Zsigmond, Litzsch János és István. Bocskay Miklós, Bánffy Ferencz, Zólyomi Dávid és többen. Az ország más felsőbb hivatalai is protestánsok kezében voltak, kik a maguk körében örömest vállalkoztak vezérszerepre a protestáns egyházban. Alnádorok voltak Révay Ferencz thuróczi gróf 1543—1553, Mérey Mihály de Mere 1563—1572, Zobor Imre de Zobor Sz. Mihály, a nagy jogtudós és veje: Thurzó György 1572— 1582. Királyi birók tisztét viselték (judices curiae regiae) Bethlenfalvi Thurzó Elek, Nádasdy Tamás, Perényi Gábor, fia Perényi Péternek, kinek oly sok érdeme van a protestantizmus elterjesztése körül; ecsedi Báthory Miklós 1568—1585, ecsedi Báthory István 1587—1605. A horvát bán Ungnad Kristóf vala 1578—1584. Ungnad János az új szövetséget horvát nyelvre is lefordította és kiadattak Erdély fejedelmi székén ültek Perényi Péter és Dobó István de Ruszka. Királyi tavernikus volt Nádasdy Tamás 1540 óta. Sőt 1570 körül a főispánok is a buzgó protestánsok sorából kerültek ki. Szükségtelennek tartom körülményesebben és bővebben leírni azt, hogy mit szenvedtek, tettek és küz-