Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

egy néhány polgári iskola igazgatóját felfüggesztette, illetve áthelyezte s egy néhány tanár ellen megindította a fegyelmi vizsgálatot. Bizony szégyenletes, hogy ilyen dolgok általában, főként pedig a főváros iskoláiban megtörténhetnek. Irodalmi estély. A budapesti ref. főgimnázium „Arany János" önképzőköre f. hó 12-én este igen szépen sikerült irodalmi estélyt rendezett az önképzőkör Szász Károly alapja javára. A megjelent díszes közönséget Samu János tanárelnök üdvözölte s felmutatta a kör czéljait. Dr. Varga Bálint tanár a „Gudrun" eposból mutatott be részleteket, s érdekes és vonzó előadásával teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét. Dr. Miklós Elemér, az intézet volt növendéke, saját szerzeményű költeményeit olvasta- fel. Bulin Jenő joghallgató, a kör mult évi elnöke, Rudnyánszky Gyula „A nagymama kedvencze" czímű költeményét szavalta el, s jóízű humoros előadásával derült hangulatban tartotta a közönséget. Az intézet növendékei közül Szilágyi Dezső „Orbán lelke" czímű elbeszélését, Gunszt Pál pedig „Kiirucz költészet" czímű értekezését olvasta fel. A dr Prónay Antal piarista tanár által írt „Rákóczi zászlója" czímű melodráma előadásában Tamás Gyula tűnt ki értelmes szavalatával. A. melodrámát Juhász Zoltán, Losonczy Gyula és Szöllösy Zoltán kísérték hegedűn, gordonkán és zongorán. Beethoven V szimfóniáját Erőss Ferencz és JRegéczi Nagy Lajos játszott ik zongorán, szép sikert aratva. Beriot A-moll hegedűversenyét Moór Oszkár adta elő kitűnő technikával. A zongora-kiséretet Bán Sándor látta el. A műsort Mozart G-moll zongoranégyesével fejezték be, melynél a közreműködők szép összjátékukkal tűntek ki. A közönség a műsor minden egyes számát zajosan megtapsolta s melegen üdvözölte Samu János tanárelnököt, kinek vezetése alatt az ifjak az irodalom mellett a zene ápolására is nagy gondot fordítanak. Az állami tanítok mozgalma. Az állami tanítók orsz. egyesületének elnöksége egy felhívást küldött be hozzánk, a melyben a kartársakhoz intézetten megdöbbenéssel konstatálja, hogy bár a kultuszminiszter a nála járt küldöttségnek megígérte, hogy a lakáspénz felemelését illetőleg az 1909. évi költségvetés keretében megtesz annyit, a mennyit az ország anyagi helyzete megenged, mégis az a hivatalos válasz érkezett az egyesület memorandumára, hogy a lakáspénzek emelésére a minisztérium nem hajlandó, mert hiszen a tanítói fizetések legközelebb rendeziettek, és ha az állam megadná tanítóinak az állami tisztviselőket megillető lakáspénzt, akkor az feltótlenül maga után vonná a nem állami tanítók lakáspénzének emelését, a mi viszont az iskolafentartókra vetne elviselhetetlen újabb terheket. A körlevél tehát arra hívja fel az állami tanítókat, hogy érdekeik biztosítására nyerjék meg kerületük országgyűlési képviselőit, s mindenképen törekedjenek arra, hogy jogaik még a mostani órában biztosíttassanak. (iY ÁSZROVAT. Köszönetnyilvánítás. Hálával mondok köszönetet mindazoknak, kik részvétük kifejezésével enyhíteni próbálták azt a mérhetetlen nagyságú bánatot, mely kimondhatatlanul szeretett, drága, jó uram elmúlásával reám borult. Ihász Lajos özvegye sz. Jókay Etelka. Zvarinyi János, a késmárki evang. liczeum nyugalomba vonult tanára, a ki 33 évig szolgálta a protestáns tanügyet és 9 éven át volt a liczeum igazgatója, • f. hó 11-én, 60 éves korában elhunyt. A gyászesetről a liczeum pártfogósága és tanári testülete külön gyászjelentést adott. Medve Pál, abaujszántói ref. lelkész, 54 éves korában, f. hó 8-án elhunyt. Fiizi Sándor, az ó-tordai ref. gyülekezet lelkipásztora, életének 67-dik esztendejében, f. hó 5-én elhunyt. Nemes, ideális lelkű ember volt, a kit híveinek és a társadalomnak őszinte szeretete és tisztelete ölelt körül. Legyen áldott emlékezetük! Szerkesztői üzenetek. Zs. B. Zombor. Megkaptam; de ebbe a számba nem tudtam behozni a sürgős közlemények mellett. N. F. Veresegyháza. Bejött, de ebbe a számba már nem fért be. Mihelyt lehet: adom. A karácsonyi jókívánságot hasonlóval viszonzom ! J. A. Pálfa, A czikkben említett dologban most folynak az előkészületek. Hogy ezeket meg ne zavarjuk, jobbnak láttam a czikkét egyelőre félretenni. S. E. Sámod. A reflexió beérkezett •; de részint az aktuálisok miatt, részint a karácsony békességére való tekintetből, a jövő számra hagytam. Szíves üdvözlet! Olvasóinknak boldog ünnepeket kívánunk ! S kérjük, hogy boldogságukban ne feledkezzenek meg e lap javának mnnkálásáról sem! KÜLÖNFÉLÉK. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk igog-iki, 52-ik év évfolyamára meghirdetjük az előfizetést. Előfizetési felhívásunkkal bizalommal fordulunk a protestáns közönséghez. Bizalmunkra feljogosít lelkünk amaz öntudata, hogy kötelességeinket híven igyekeztünk teljesíteni, egyházunk belső építésében, jogaink, igazaink védelmezésében, a bennünket fenyegető veszedelmek felmutatásában és a protestantizmus tömörítésére irányuló munkában. A veszedelmek nemcsak nem multak még el, hanem inkább tornyosulnak egyházunk és hazánk egén. S ezekkel szemben még mindig nem vagyunk sem elég éberek, sem elég szervezettek, sem elég elhatározottak. Nagyon sok még a teendő, benn és künn egyaránt. De éppen ezért úgy ítéljük, hogy nemcsak arra van szükség, hogy a sajtó vezetői a legéberebb szemekkel őrködjenek s híradásaikkal, fejtegetéseikkel felmutassák a veszedelmeket és az azokkal szemben szükséges teendőket; de szükség volna arra is, hogy a protestáns nagyközönség e kritikus időben fokozottabb mértékben sietne a sajtó szellemi és anyagi támogatására. Nem volna szabad ma közönyösnek maradnia egyetlen lelkésznek, egyetlen tanítónak, egyetlen tanárnak, egyetlen, az egyházi, iskolai, társadalmi és politikai közélet terén szereplő protestáns embernek sem. S a protestáns sajtónak nem volna szabad sok százak és ezrek asztaláról hiányoznia és a szellemi és anyagi támogatás hiányában erőtelenül vergődnie. Erőteljes, hatalmas sajtót kellene teremtenünk nekünk is, mint a hogy megteremtik azt ellenfeleink. Bizalommal fordulunk tehát ebből a szempontból is a protestáns közönséghez. Szeretnénk nem hátra, hanem előre menni ezzel, a félszázadnál már idősebb lappal is. Szeretnénk gazdagabbá, változatosabbá, erősebbé tenni. Mindez azonban csak úgy lehetséges,