Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

a konventi ülések folyamán beterjesztené véleményes jelentését. Br. Bánffy Dezsőnek az volt a véleménye, hogy mintán az egyesület nem a konventhez terjesztette fel megerősítés végett alapszabályait, s a konvent a felől sincs tisztában, hogy az egyesület hajlandó-e egészen az egyház keretén belül szervezkedni: az alapszabályok egyszerűen küldessenek vissza az egyesület elnökségéhez. Nagy Károly szerencsésnek ítéli, hogy az alapszabályok megerősítését a kormányhatóság a konvent hatáskörébe utalta. Hozzájárul a bizottság kiküldéséhez is. Reá matat azonban arra a különös jelenségre, hogy az alapszabályok nem a belügyminiszter által, a kihez felterjesztettek, hanem a kultuszminiszter által, a kihez nem terjesztettek, tétettek át a konventhez. Továbbá arra az ellenmondásra, a mely a kormányhatóságnak a leiratban kifejezett álláspontja és tényleges gyakorlata között fennforog Míg ugyanis az ORLE. alapszabályait a belügyminiszter a kultuszminiszterhez, ez pedig a konventhez tette át, azzal az indokolással, hogy miután a lelkészek, mint belhivatalnokok, úgy hivatalos, mint társadalmi és egyéni működésükben az autonóm egyházi hatóságok ellenőrzési és fegyelmezési joga alatt állanak: így egyesületük megerősítésének ügye is az autonóm legfőbb közigazgatási hatóság elbírálása alá tartozik, addig a belügyminiszter, a konvent minden megkérdezése nélkül, megerősítette a ref. énekvezéreknek a konventre, tudomásul vétel végett felterjesztett alapszabályait. Ha tehát az ORLE. alapszabályai bizottsághoz utasíttatnak véleményezés végett, akkor ugyanide utasíttassanak az énekvezérek alapszabályai is. Gróf Tisza István szintén konstatálta a kormányhatóság eljárásában nyilatkozó ellenmondást. Az állam elismerési ós megerősítési joga szerinte, ki kell hogy terjedjen minden néven nevezendő egyesülésre. S azt az álláspontot, hogy az egyházi belkörű egyesülések alapszabályai nem igénylik a kormányhatósági jóváhagyást, helytelennek ítéli; mert ezen álláspont mellett a legveszedelmesebb felekezeti és nemzetiségi egyházi belkörű egyesületek jöhetnének létre. Nézete szerint minden egyesület alapszabályait a kormányhatóságnak kellene megerősíteni, úgy azonban, hogyha egyházi vagy iskolai vonatkozású egyesületről van szó, arra vonatkozólag az illetékes egyházi és iskolai legfőbb hatóságok véleménye bekéressék. A bizottságnak az előadói javaslat szerint való kiküldéséhez hozzájárul. Nagyon fontosnak tartja azonban az egyesülési jog megóvását; és felkérendőnek tartja a kormányt arra, hogy az egyházi és iskolai vonatkozású egyesületek alapszabályait illetőleg hallgassa meg az illetékes főhatóságokat. Radácsi Györgynek és Ragályi Bélának br. Bánffy véleményét, Révész Kálmánnak az előadó javaslatot támogató felszólalásai után, György Endre gr. Dégenfeld javaslatát pártolta, s egyszersmind reá mutatott azokra a veszedelmekre, a melyeket az ORLE. alapszabályainak a konvent elé utalása maga után vonhat. Ha ugyanis a konvent csak az alatt a feltétel alatt lenne hajlandó az alapszabályok megerősítésére, hogy, a lelkészegyesület csupán szoros értelemben vett egyházi belkörű kérdéseket tárgyalhásson, akkor a megállapított alapszabályok egyes programmpontjait volna kénytelen törölni, s ezzel az egyesülési jogot korlátozná; ha pedig úgy erősítené meg az alapszabályokat, hogy az egyesület, a szoros értelemben vett belkörű egyházi kérdéseken kivül, egyház- és társadalompolitikai kérdéseket is tárgyalhat, mint a hogy akar tárgyalni, akkor esetleg megtörténhetik, hogy az egyesület állásfoglalása, ellentétben áll az alapszabályait megerősítő egyházi hatóság állásfoglalásával. Ha tehát a konvent az előadói javaslat értelmében való bizottságkiküldést határozná is el, feltétlenül szükségesnek ítélné, hogy ez a bizottság az egyesülettel való érintkezés és megállapodás alapján adna véleményt. Döntésre kerülvén a dolog, a konvent az előadói javaslatot fogadta el, a György Endre által óhajtóit pótlással. A konvent határozatát, az adott körülményeket figyelembe véve, meg tudjuk érteni. A magunk részéről azonban br. Bánffy véleményéhez csatlakoztunk volna; mert az alapszabályok nem az egyesület útján kerültek megerősítés végett a konventhez, s a felett határozni, hogy a kultuszminiszteri leirat értelmében hajlandó-e az egyesület megalakulni és működni, egyedül csak maga az egyesület illetékes. Bármint magyarázgassuk és szépítgessük azonban a dolgot, egy bizonyos. Az, hogy a mai kormány mingen olyan protestáns tömörülésnek, a mely egyházpolitikáját bírálhatná, vagy annak ellenzékét képezhetné, szántszándékkal akadályokat gördít az útjába. Az előbbi kormányoknak nem volt semmi skrupulusuk a ref. tanári és tanítóegyesületek alapszabályainak megerősítésénél. Nem volt a jelenlegi kormánynak sem, a mikor az evang. tanáregyesület és a ref. énekvezórek egyesületének alapszabályait megerő-ítette. Nem akkor sem, a mikor a róm. kath. népszövetség és a róna. kath. sajtószövetség és ki tudja még hány róm. kath. szövetség alapszabályait rövid időn belül helybenhagyta. De a mikor a ref. lelkészek egyesüléséről van szó, öt negyed esztendeig nem ad választ, s végül is az autonómia köpenyébe burkolódzik; az Országos Vallásegyenlőségi Szövetség alapszabályait illetőleg pedig elengedhetetlennek tartja a belügyi- és kultuszminisztériumok közös megállapodását! Ezek a jelenségek bizony nem igen győznek meg bennünket a minduntalan hangoztatott egyenlő elbánás valósága felől! Sőt ellenkezőleg! Referens. (Folyt, köv.)