Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-02 / 5. szám

ban is az Isten kegyelme s a Jézus Krisztus evangélioma hozta létre a nagyszerű eredményeket, nem pedig az a körülmény, hogy az illető munkások németek vagy angolok voltak, mint a hogy hazánkban újra meg újra hangoztatták. Oh bizony Németországban is, Angliában is voltak száraz, meddő korok, pedig a németek akkor is csak németek s az angolok akkor is csak angolok voltak. És a magyarok felett is erős és hatalmas Úr az Isten. A magyarokért is ontotta drága vérét az Idvezítő, s a magyarok közül is sokakat vezérelt élő hitre az Úr Lelke! A mi bajainknak nem az az oka, hogy magyarok vagyunk, hanem az, hogy az isteni erőforrásokat nem használják vagy nem jól használják a legtöbben. De íme újra felhangzik a szó: Térjetek meg ! Keressék fel azért az elhanyagolt isteni erőforrásokat mindazok, a kik azt eddig nem tették. Ne csak olvassák, de tanulmányozzák is a szentírást! Ne csak hallgassanak imádságokat, de valóban szárnyaljanak Jézus nevében, Istenhez! Merítsenek az Isten kegyelméből és szerezzenek az Úr Lelke által élő hitet a Jézus Krisztusban. A kit az Úr Jézussal élő hit kapcsol egybe, annak az élete, gondolata, vágya megújul! Annak a lelkét -nem hagyja nyugodtan, hogy még vannak bűnben és nyomorban élő lelkek! Az nemcsak maga törekszik a bűn kerülésére, de másokat is igyekszik abból kivezérelni, az életet szebbé, jobbá tenni. Minél többet merítünk az isteni erőforrásokból, annál tartalmasabb, melegebb, vonzóbb és változatosabb lesz protestáns keresztyén egyházi életünk s annál több és annál dicsőbb diadalt fognak aratni a bűn, a szeretetlenség, a vak hit és hitetlenség felett. RÉGISÉG. A Ráday-levéltárból. Balog Jánosnak, a Monostorij Prédikátornak, Tekéntetes Horányi Antal ür által 29TM, Junij 1766. lött méltatlan meg maskoltatásának le irása, ézen aláb következendő punctumok szerént. 13* Hogy tudniillik Anno 1766. Die 294 Junij Vasárnapon délben, Tettes Horányi Antal Uram, egy Pictorral Budárúl föl jött ide Monostorra, holott ebédelvén, jól ivott az már itteii lévő Franciscanus Baráttal, P. Sámuellel, , kinek itten létét, senki az Jobbágyok közül nem tudta, hanem a Kiss Bíró, az is úgy tudta meg, hogy / valamely más dologért fordúlt meg az Uraság Házánál, az pedig meg jelentette a feő Bírónak, és az is jelen vólt ottan. Másként is kevés ember volt* az Faluban, mert á' Szentendrei '.'Révből- a Váczi Révben, a mint itt váczi Vásárkor szokás, kocsikkal fuvaroztak. Mintegy egy óra után két fertálylyal, küldi haraggal, nagy káromkodással T. Horányi Antal Uram a Kis Birót, hogy hivja eleiben a Prédikátort, ki is szomorúan jővén, találya a P(raediká)tort az eő Tanúló Házában az mindgyárást bé állandó Catechizatiojárol való elmélkedésében : Mondgya Kis Biró: A Tekéntetes Ur parancsollya, mindgyárt jöjjön Kegyelmed. Felel a Prédikátor : Most lehetettlen; had adgyam meg először az Istenét, az után igenis el mégyek. Az alatt a harangozásnak ideje el jővén, a Prédikátor harangoztatott, és bé ment a Templomban maga hivatala szerént lévő kötelességének folytatására. Nem tudgya, hogy az alatt micsoda Egeket irtóztató, s földet dögleltető káromkodások töltötték bé az egész Úttzát az sokszor emiitett Úr által. Küldi viszontag a Kiss Birót kéttzer is egymás után, a ki már nem találta Házánál a Prédikátort, a Templomban pedig első jövetelében hogy az Isteni Tiszteletet meg ne háboricsa, bé nem jött. Az után küldi Hajdúját, a ki egyszersmind harangozója ; mikor megtudta az emberektül, hogy már a Prédikátor a Templomban vagyon, illyen üzenettel: jöjjön mindgyárt, ha pedig nem jő, húzd ki. Vagy pedig ott mindgyárt vasban veretem, és vasban hozatom ide. Ezeket a követ meg mondgya a Templomban. Mellyekre felel a Prédikátor: Addig nem megyek, még az Istenét meg nem adom. A követ mondgya: vasban viszlek el. A Prédikátor felel: nem, hanem ha F. Királyné Asszonyunk eő fölsége hírével lészen. Szintén akkor éneklettük a 34-dik Sóltárnak 2-dik versét. Az alat az uttzán nagy lárma lévén, a Templomban jövő emberek közül némellyek hozzá mentenek enyhíteni. De semmit sem használt, mint a dolognak ki menetele meg mutatta. Itt meg jegyzésre való, hogy mikor az emberek mondották: A Templomban van már a Prédikátor, a Barát így felelt: Nem Templom, hanem Istállótokban van. 2^. Kénszeritette a kvártélyon lévő katonákat is (a kik az Tettes Ur lármázására ki állottak), hogy a Prédikátort a Templombúi húzzák ki, de eők csak mosolygották, és csak nem kezeken fogva húzva vonszollotta. Az szomorú üzenet után ismét jő a Kiss Biró a Templomba, ki is könyv hullatással mondgya a Prédikátornak, oda vagyunk. Eő pedig a Templom búi ki sem ment, hanem szokot helyére le ült. Az Prédikátor pedig négy verseknek el éneklése után fel ment a Prédikálló székben; és el mondván sűrű könyv hullatási között a jelen lévő kevés néppel a Bibliának végére nyomtattatott imádságot, bérekesztette az Isteni Tiszteletet. 4^. Ki jővén a Templombúi, megállának a hót vagy nyóltz Férfiak, kik a Templomban voltak, kiknek mondgya a Prédikátor: Fiaim, el mennyek-é? Azok felelik : el mennyünk mindnyájan a kik vagyunk. Az Asszonyok pedig sírva.és jajgatással kérték hogy ne mennyen; de mindazonáltal a Prédikátor minden gonoszoknak el szenyvédését föl tévén, el mégyen. És Tettes Uram eleiben jutván, — irtózz jó lélek 1 — mennyi szörnyű hunczfut, gaz, atta-teremtette káromlásokkal terheltetett szegénynek a füle. Tartott ez az éktelen mocsok mint egy fél óráig. Mely rosz beszédek úgy egyben vóltanak zavarodva, hogy azokra mig ki nem okádta mérgét egé-