Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

Ugyanis akadtak mindjárt kezdetben olyanok, kik Servet kivégeztetését rosszalták és azért első sorban Kálvint vádolták. Ezekre a vádakra feleletül adta ki Kálvin a kivégeztetést követő évben — a városi tanács jóváhagyásával és lelkésztársai aláírásával is ellátva — „A szentháromság régi hitének védelme a spanyol Ser­vet Mihály borzasztó tévedéseivel szemben ..(Defensio orthodoxae fidei de sacra trinitate contra prodigiosos errores Michaelis Serveti Hispani.. .) czímű munkáját, az ügyre vonatkozó főbb iratokkal együtt. Erre utal Melanchton levele is. Ebből legjobban kitűnik, hogy minő része volt Kálvinnak az egész pörben. Mi hármasban vállalkoztunk arra, hogy Zoványi Jenő támadásaira tudományos válaszul a Servet-ügyre vonatkozó iratokat és aktákat lefordítjuk magyar nyelvre. Az anyag törzsét Kálvin eme munkájának, a Defensio orthodoxae fidei de sacra trinitaté-nak a fordítása képezi. Ezt a részt Páger Imre dr. vállalta magára. Servetnek Kálvinhoz írt harmincz levelét (Michaelis Ser veti epistolae triginta ad Jo. Calvinum) Veress Jenő fordítja. A vienne-i és a genfi pörnek ó-franczia, ó-német és részben latin nyelvű aktáit (Actes du procés de Michel Servet) e sorok írója fordítja. Ugyancsak e sorok írója fogja a nagy anyag ered­ményeit összegezni és az egész kérdést megfelelő kor-és jogtörténeti keretbe illeszteni. A XX. század szemé­vel nem nézhetjük ugyanis azt, a mi a XVI. század derekán történt. Azt sem szabad felednünk, hogy Genf akkori alkotmánya a szó legszorosabb értelmében az ó-szövetségi theokratikus állam képét tárja elénk, melyben Isten az uralkodó s így az ellene elkövetett vétség fel­ségsértés, hazaárulás számba megy A ki az isteni rend ellen tör, azt az állami élet fölforgatója gyanánt sújtják, így az egyházi jellegű vétség politikaivá válik. Ezért ítélkezett Servet fölött is a városi tanács. S ha a kis kantonnak magának nem lett volna ereje a szenthárom­ságellenes tanokat visszaszorítani, úgy a többi kantonok vagy a szomszédos államok éppúgy tönkretették volna Genfet, mint ugyancsak akkortájt Münster városát. Úgy tervezzük, hogy a kb. 4—500 oldalnyi ter­jedelmű munka a jubileumi ünnepségekre elkészül. Addig is, míg az egész anyagot közzétehetjük, mutatóba az akták néhány fontosabbikát és Servet egy-két levelét közöljük e lapban. Távol áll tőlünk, mintha Servet halálra ítéltetését akarnók védelmezni. Más idők, más eszmék voltak azok, mint a maiak. Genf városa maga feje /.te ezt ki a leg­szebben, a mikor Servet Mihály emlékének engesztelő oszlopot állított a kivégeztetés helyén, a Champel-téren. A genfiek érezték, hogy a XIX. század szelleme köte­lességükké teszi apáik szigorú ítéletéért, a tévedései és minden gyarlóságai mellett is nagynak mondható Servet Mihály emlékezetét kiengesztelni. Nem Kálvin, hanem apáik ítéletét igyekeztek tehát jóvátenni! Mi is csak az ellen a téves fölfogás ellen szállunk síkra, mely egy korszak érthető, de szerintünk se helyeselhető föl­fogásának az ódiumát egy férfira akarja hárítani s azt reformátori nagyságának rovására írni. Nem a mult szellemét védelmezzük tehát, hanem az igazságot keressük. De nem előítéletekkel, hanem egye­dül az igazság szeretetétől indíttatva. Az igazságot keres­sük, de nem azért, hogy sebezzünk, hanem azért, hogy világítsunk véle! Keressük ott, a hol egyedül kereshető: az eredeti forrásoknál. Messze kell érte mennünk, nehéz fáradsággal hordhatjuk össze. De meg kell tennünk: adósságot rovunk le véle. A nagy reformátor megbántott emlékezetének tartozunk vele! Annak, a kiről mi, s méltán elvárhatjuk, Zoványi Jenő se szégyenli magát kálvinistának nevezni! Végezetül még egyet. Azzal, hogy Zoványi Jenő állításainak tudományos czáfolatába bocsátkozunk, el­ismerjük, hogy kétségtelenül joga volt Kálvint kritiká­jának bonczoló kése alá vetni. Ezt a jogot nékünk, protestánsoknak se tőle, se mástól elvitatnunk nem lehet ! De hangsúlyozzuk azt is, hogy ez a föltétlen szabadság a véle élőkre, az élők és holtak fölött ítélkezőkre egy nagy erkölcsi kötelezettséget is ró: mérlegelniök kell, vájjon nem forog-e fönn erkölcsi inkompatibilitás ítéletük és azon hely közt, honnan azt kimondják?! Ezt azonban nem feszegetjük, mert e fölött — véleményünk szerint — csak egy bíró itélkezhetik: a lelkiismeret! Dr. Kováts J. István. KÖN Y VISMEIITETÉS. Református keresztyén vallástan. Hiterősitésre előké­szítő káté. A dunántúli református egyházk. pályázatán jutalmat nyert pályamű. A dunántúli református egyházkerület 235—1900. sz. határozatával használatra engedélyezve. Irta: Fülöp József, körmendi református lelkész. Negyedik átdolgozott kiadás. 1908. Ára : 40 fillér. Gyermekek számára írni nehéz, nagyon nehéz. Ide nem elég az író lelkében élő ismeretek halmaza, hanem fő, hogy a halmazból ki tudja válogatni a legszüksége­sebbeket, s azokat olyan formában, olyan szavakkal adja elő, hogy a gyermek azokat felfogja, megértse. Különösen számolnia kell e követelményekkel annak, a ki vallástani könyvet akar adni a gyermekek kezébe. Az utóbbi években mind erősebben és erősebben nyilvánult az a törekvés, hogy avult vallástani könyveink helyett új, a kor szellemének ós nyelvezetének és meg­felelő könyveket kapjanak gyermekeink, növendékeink. Egyházmegyék, kerületek és konvent pályadíjakat tűztek ki, hogy az anyagi jutalom és erkölcsi siker által írásra hívják az arra hivatottakat. Az általam ismert könyvek egy jó részénél azonban azt tapasztalom, hogy szerzőik nem hivatottak arra, hogy gyermekek számára írjanak. A legtöbb, különösen a hit- és erkölcstan oly nehéz, hogy azt 12- 14 éves gyermek képtelen megérteni. Hogy aztán az ilyen könyvekből nem vallásos szellemet, ha­nem épp ellenkezőt merít a gyermek, azt hiszem, feles­leges bővebben magyaráznom. A vallástól és egyháztól #

Next

/
Oldalképek
Tartalom