Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

és méltányos igények kielégítésének megvalósítását sürgős kötelességének ismeri. * * * A mi a lelkészi fizetés rendezésének mértékét és módját illeti, arra vonatkozólag a Debreczeni Prot. Lap5 a nyert értesülések alapján azt írja, liogy a kultuszminiszter által beterjesztendő javaslat szerint a lelkészi fizetések 3600 koronáig egészíttetnének ki, olyformán, hogy a kiknek javadalma ezen alól van, 400—400 koronás ötödéves korpótlékot kapnának, mindaddig, a míg ellátásuk a 3600 koronát el nem éri. Ezen az összegen felül azonban senki sem nyerne fizetéskiegészítést vagy korpótlékot. Nem tudjuk, hogy így fog-e majd hangzani valóban a javaslat. De ha így hangzanék, nem volna igazságos. Ha a korpótlékok rendszere behozatik, annak előnyeiben minden lelkésznek részesülnie kell, tekintet nélkül arra, hogy alul van-e törzsfizetése a 3600 koronán, vagy ezen felül! .'8: •. ílfi n ~V .a*. . " 'íJ . ilif A felvidéki reformátusok érdekében. Magyar íef. egyházunk gyülekezetek szerinti területi elhelyezkedése az országban a legújabb időkig elég tömör képet mutatott. Néhány egyházmegye képez csak kivételt, mint p. 0. az őrségi és drégelypalánki. Az erdélyi részek, habár a szász és oláh beékelődések folytán tagozottak is, de vidékek, egyházmegyék szerint szintén csoportosak a gyülekezetek. A gyülekezeti és egyházmegyei elhelyezkedés határvonalain kívül azonban voltak tekintélyes nagyságú területek, a hol a kálvini reformáczió, talán nemzetiségi okok miatt, nem vert gyökeret, vagy pedig az ellenreformáczió dühöngései folytán semmisült meg. Sopron-, Moon-, Trencsén-, Túrócz- , Arva-;

Liptó-, Zólyom-, Szepes-, Sáros megyék területén gyülekezeteink egyáltalán nem, Zala-, Vas-, Pozsony-, Nyitra-, Bars-, Hont-, Nógrádmegyéknek pedig csak befelé eső részein voltak. Az utolsó 25 év alatt azonban megváltozott egy kissé az ország felekezeti térképe. Számos közhivatal szerveztetett, a kereskedelem, ipar, forgalom fejlődése meglepő arányokat öltött. Mindezen életfoglalkozási ágak nem százakat, hanem ezreket és tízezreket mozdítottak ki és hívtak el az ősi családi tűzhelytől és verettek távoli, egészen idegen vidékekre. Reformált híveinknek az értelmiségben s általában minden életfoglalkozási ágban szerencsés, előnyös arányszáma, életrevalósága, rátermettsége hozta magával, hogy fentebb említett idegen területekre mind nagyobb és nagyobb számban költöztek be, leszakadva gyülekezeteik kebléről. A mostoha anyagi helyzet miatt egyházhatóságaink nem igen gondolhattak arra, hogy az ily módon, szinte észrevétlenül benépesedő idegen vidékek lelki igényeiről mindenütt gondoskodjanak. Legtöbbnyire a határszéli gyülekezeteknek jutott a feladat, hogy a hozzájok beosztott szórványok folyton szaporodó híveire gondot viseljenek, létszámuk és körülményeik kedvező alakulása esetén külön tömörítsék, önállóságra segítsék. A ki valaha megkísérelte az ily lelki munkálkodást : az igen jól tudj a; a ki pedig már eredményt is tud felmutatni: annak el lehet hinni, hogy nehéz, fáradságos munka ez! Anyagi erőink csekélysége már mennyire megbénítja a jóakaratot, munkakedvet; az idegen vidékek kiismerése, azokon a szétszórt csontok kipuhatolása, összeszedegetése, életrekeltése mind egy-egy kemény sziklája vagy mély árka az akadályoknak. Az idegenbe vetődöttek között hányan vannak, kiket a nemzetiségileg és vallásilag idegen környezettől való félelem vagy a létérdek, a nehéz életviszonyok miatt az áldozathozataltól való tartózkodás arra is rávisz, hogy el ne árulja kilétét; viszont hányan elfásultak s a hitben meggyöngültek a külső vallásgyakorlat hosszabb szünetelése alatt, a kiktől azután lelkesedést, támogatást, az egyházépítő munkában részvételt hiába várunk, sőt ha arra némileg kényszeríteni akarjuk: a közönyösséget nagy hamar ellenszenv váltja fel. És ha semmit nem teszünk, akkor meg a ragadozó farkasok szabadon garázdálkodnak, mert az általános térítési mánia az ily helyeken ölt legőriiletesebb arányokat, úgy, hogy nemcsak a betevő falatot, de még a levegőt is elvennék azoktól, kik nem a római pápára esküsznek! Ezeknek előrebocsátását szükségesnek tartottam arra, hogy sikert biztosítsak egy oly akcziónak, melyet joggal mondhatok egyetemes egyházunk közérdekének. Az alig tíz évvel ezelőtt alakult nyitrai missziónak már helyi vonatkozásában is igen exponált pontjáról — otthonunkban még meg sem erősödvén — szemeinket a hegyekre, a felvidék idegen tájaira is rávetettük. Négy vármegye 12 ezer Q kilométernyi területén egybementek a szétszórt csontok, hús növekedék azokon és az Urnák lelke életet, vért öntött a tagokba! Feledve a fáradalmakat, nem dicsekedve a plántálás eddigi eredményével — mert az előmenetel az Úré — csak azt óhajtom és kérem, hogy lássák meg és hallják országszerte ! A ináramarosi havasoktól a Dráváig, Csallóköztől Háromszékig s Abauj-Gömörtől az Aldunáig terjedő vidékeknek igen számos pontjáról szakadt ide egy-egy idegszála egyetemes egyházunk gyülekezeteinek. Ennek jogezímén és indokán kéri és várja mindenünnen a segélvtnyujtó testvéri kezet. Bizalommal és szeretettel kérem lelkésztársaimat, tanárainkat, tanítóinkat, egyházaink belső embereit, különösebben pedig földi javakkal megáldott világi papjainkat, hogy méltassák figyelemre helyzetünket, támogatásukkal segítsék czélhoz törekvéseinket. Lelkésztársaim jóakaratától nagyon sok függ, s ilyen ügy iránt nem lesz nehéz az érdeklődést és áldozatkészséget felkelteni. A kibocsátott kérő szózat szövege alább olvasható. Nyitra, 1908 november 5. Sedivy László, íef. lelkész. * * *