Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

csak nagy erővel zúgnak ezekben a szobáknak csúfolt odúkban. Volt olyan hely, a hol megkérdezték: mivel tartoznak a látogatásért; másutt felajánltak 1—2 koronát ; általában pedig igen nagy örömmel s szeretettel fogadtak. Ha valahol azután valami összejövetelt rendeztem, a meglátogatottak nagy része nemcsak eljött, de még ismerősei vagy rokonai közül is hozott néhányat. Munkás összejöveteleken, amelyek este tartatnak, föltűnt, hogy milyen sok kis gyermek van jelen ; pedig ez érthető, mert az anyák otthon nem tudják kire hagyni, ők meg szeretnének jelen lenni, hát minden gyermeküket elhozzák. Egyik helyen megkérdeztem : szoktak-e templomba járni? Nem szoktunk bizony — felelték — nagyon el vagyunk mink kérem foglalva. Hanem tiszteletes Úr, ez már szép prédikáczió volt, a mit most nálunk mondott. Én ? — kérdeztem csodálkozva. Igen — felelte a férfi — hogy nem vetette meg a szegénységünket! Sok igazságra taníthat meg ennek az egyszerű .embernek kedves beszédje;

mert bizonyos, hogy társadalmi tevékenységünk alapja a hívekkel való személyes érintkezésben áll. Akármilyen nagy mozgalmat nézünk, akármilyen újabb alakulást, annak indítói először egy kis csapatot gyűjtenek magok köré, azt az eszméért való harczra fellelkesítik; ezzel a csapattal indulnak harczba, küzdelembe, s a kis csapat áttüzesített lelkű tagjai indulnak azután az egyesekhez, azokat az ügynek megnyerni. A mai embert sokfelől ostromolják, mézédes szavakkal hívogatják ide-oda ; ígérnek neki boldogságot, felkeresik otthonában, szólnak hozzá egyletekben, irányítják újságokban. A társadalom élete, annak minden rétegében hullámzásban, van s nagyon kell vigyáznunk, hogy ez a hullámzás meg ne rongálja a magyar protestantizmus erősségeit. Hamis messiások korát éljük; hamis messiásoknak tapsol a világ! A mi társadalmi tevékenységünk, azt gondolom, az új életre ébredő nagyon erőteljes, nagyon hatalmas és nagyon öntudatos cura pastoralisból kell hogy meginduljon. Ma jobban, mint valaha, bizonyságtevökre van szükségünk; és hiába próbálunk szónokolni tömegek lelkéhez, zenghetünk éneket a szeretet hatalmáról, de míg az egyes ember azt nem érzi, hogy a szeretet elvitt az ő szegényes hajlékába bennünket, — míg az egyes embert meg nem ragadtuk, munkára nem lelkesítettük, addig igazi éri elemben vett társadalmi tevékenységet nem tudunk az egész magyar protestántizmus területén teljesíteni. Az erőteljes cura pastoralis legjobb meggyőződésem szerint nemcsak az egyháznak, de a magyar nemzetnek is tett hatalmas szolgálatot! A társadalmi tevékenységre vonatkozólag gyakran halljuk az ellenvetéseket, hogy más a nagyvárosnak, más a kisfalunak élete ; nem lehet mindenütt egyletezni, a viszonyok azt sok helyen nem engedik meg; a beimisszió szép-szép, de más a gyakorlati élet; más az elmélet. Azonban, tegyük fel a kérdést: mit tettünk a magyar protestáns ifjúságért? mit tetttünk, hogy a nők Isten országa munkásai legyenek? mit tettünk a protmunkásokért? a diakonissza intézmény felvirágoztatásáért? vagy hogy népünk evangéliomi irányú könyvecskéket, lapokat olvasson ? mit tettünk szegényeinkért, betegeinkért? ott voltunk-e csakugyan a bölcsőtől a koporsóig ? Azt gondolom, hogyha más is a város és más a falu, mások lehetnek a viszonyok, különböző lehet a szegénység, gazdákból vagy nyomortól megtépdesett munkásokból állhat a gyülekezetek nagy része, de mindenütt csak érző emberek laknak, a kiknek szivük van, mely megérzi irántuk érzett szeretetünket, s nem riad vissza a munkától, ha szeretettel kérjük!! Ez a munkának kezdete. Nehéz, de gyönyörűséges. Böszörményi Jenő. (Folyt, köv.) EGYHÁZ, Lelkész választások. A fejérdi reform, gyülekezet Farkas Sándor sarmasági lelkészt, — a hódmezővásárhelyi evang. gyülekezet Plavecz Gyula vásárhely-pusztai lelkésztanítót;

— a mezöcsáti ref. gyülekezet ifj. Szabó József mezőnagymihályi segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészkinevezés. A balázsfalvai ref. körlelkészségbe Kenessey Béla erdélyi püspök Péter Antal mezőnagy csányi lelkészt nevezte ki. Antal Gábor püspök jubileuma. A dunántúli ref. egyházkerület püspöke : Antal Gábor, a jövő év tavaszán tölti be Isten kegyelméből lelkipásztori szolgálatának negyvenedik esztendejét. A komáromi gyülekezet, a mint a Dunántúli Protestáns Lap írja, nagyszabású ünnepségékkel kívánja megülni a nevezetes évfordulót és azokba be kívánja vonni a helybeli egyháztársadalmi egyesületeket, sőt a kerületet is. Egyházi aranykönyv. Szentgyörgyi György Gusztáv, eperjesi lakos, testvérének János Lajosnak emlékezetére 1000 korona alapítványt tett a margonyai evang. gyülekezet javára. A Ne temere ellen. Zólyom vármegye törvényhatósági bizottsága, legutóbb tartott közgyűlésében tiltakozott a Ne temere dekrétum ellen és feliratot intézett az országgyűléshez, azzal a kéréssel, hogy utasítsa a kormányt a dekrétum visszavonatása iránt való interveniálásra. A megyék közül még eddig csak az egy Zólyommegye foglalt állást a Ne temere ellen. A többi megyék még hallgatnak mélyen. Hajh ! pedig csak egy jó fél századdal ezelőtt éppen a megyék voltak azok, a melyek a leghatározottabban állást foglaltak az ultramontán törekvések ellen s követelték a vegyesházasságok ügyének békességet teremtő rendezését 1 Azóta, úgy látszik, nagyot fordult a világ! Az alsó szabolcs-liajduvidéki ref. egyházmegye okt. 20-án tartotta meg közgyűlését. Baltazár Dezső esperes megnyitó beszédében reámutatott az emelkedőben levő klerikális reakczióra, az az ellen való védekezés halaszthatatlan voltára, s ezzel kapcsolatban melegen figyelmébe ajánlotta a gyűlésnek az Országos Vallásegyenlőségi Szövetség támogatását. Sajnálattal konstatálta, hogy az egyházi adócsökkentése rendelkezésre álló államsegéllyel nem valósítható meg, az egyházi törvény által megállapított mértékben; tehát a tényleges szükségletek új, pontos felszámítására és azoknak megfelelő