Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
felekezeti harczból nem a küzdő felek, hanem csak a nemzet ellenségei húznának hasznot; s hogy Magyarországon nem a felekezetek egymás ellen való harczára, hanem azoknak szoros szövetségére volna szükség, hogy a vallásellenes áramlatokkal szemben, kezet kézbe téve, vállat vállhoz vetve, megállani tudjanak. Színigazságok ezek, a melyet Jelkökre kellene venniök mindazoknak, a kiken a felekezeti békesség megóvásának nagy felelőssége nyugszik. A tények azonban sajnálatosan ellene mondanak a dr. Darányi Ignácz főgondnok úr által hirdetett igazságoknak ! 0 maga is, minden békességre igyekezése és minden optimizmusa daczára is kénytelen elismerni, hogy „a kor irányában vannak áramlatok, a melyek egyházunk fejlődésének nem kedveznek a ; hogy a róm. katholikus egyháznak olyan előkelő helyzete és tekintélye mellett, a milyennel még tisztán róm. kath. országokban sem rendelkezik, „egyházunknál a külső hatás eszközei vajmi kevesek" ; hogy „egy anyagias korban az emelkedő igények mellett szerény eszközeink a küzdelmet megnehezítik" ; hogy Magyarországon más felekezetek létezése a róm. katholikus egyház régi helyzetét és tekintélyét „nem alterálta" ; s végül, hogy a Ne temere, ha a házasság állami érvényét nem semmisíti is meg, de a legérzékenyebben belenyúl a vegyesházasok családi életébe és a vegyesházasságokat, mint a felekezeti békesség biztosítékait, alapjokban rendíti meg. Nem terjeszkedve ki most egyéb, a felekezeti békességet veszélyeztető jelenségekre, a melyekről a főgondnoki megnyitó nem szólott, csak a felemlített körülmények is nem elegendők-e arra, hogy hatvan esztendővel a törvényesen bevett vallásfelekezetek tökéletes egyenjogúságát és viszonosságát kimondó törvény megalkottatása után, a magyar protestántizmus felemelje szavát és egyfelől stirgetőleg kérje jogai biztosítását, másfelől tiltakozzék minden olyan, az utóbbi időben feltünedező törekvések ellen, a melyek az egyenlőség és viszonosság törvényén rést üthetnének s ez által a felette kívánatos felekezeti békességet felforgathatnák ? Dr. Darányi Ignácz főgondnok úr reménységgel tekint a jövőbe. Bízík abban, hogy a magyar nemzet nem zárkózhatik el attól, hogy egyházunk megerősítése szempontjából a sötét századok mulasztásait helyreütni és kiegyenlíteni iparkodik ; ha pedig a lelkiismereti szabadságot és azzal együtt egyházunkat komoly veszély fenyegetné, ott állanának mellettünk e hazának összes felvilágosodott polgárai. Adja Isten, hogy az előbbit minél előbb megérjük. S ne adja Isten, hogy az utóbbit meg kelljen próbálnunk; ne különösen ma, a mikor azokat a felvilágosodott embereket, a kikben támogatókat nyerhetnénk, nem látjuk sehol, még azoknak körében sem, akik pedig annak a nagy 48-nak czímét hordozzák a zászlajukon ! Különben, a legközelebbi idő bizonyságot fog tenni a mellett, hogy a magyar nemzet kormánya és törvényhozása mennyiben fogja helyreütni és kiegyenlíteni a sötét századok mulasztásai, s mennyiben fogja követni a tökéletes jogegyenlőségnek és viszonosságnak törvénybe írt elveit. Adná isten, hogy azoknak lenne igazuk, a kik jó reménységgel vannak és a békességet keresik! Október 31-én. Leszállt a fátyolos este s az élet szemét lágyan betakarta. Elgondolkodom . . . Jer szent könyv . . . jer csodás történet . . . mutass útat. Luther jelenik meg előttem, a mint 391 évvel ezelőtt megfogalmazta a híres 95 tételt. Egy lélek se sejti, hogy október 31-ike lesz az emberiség újabb történetének kiinduló pontja, határmesgye a szellem és erkölcs nagy birodalmában. Még maga Luther se sejti. Csak a világkormányzó isteni lélek látja a jövő vetését és aratását ... a ki küldi a vetőket és aratókat. Egy egyszerű, szegénységet fogadott barát, ki rejtett czellájában ráakad egy lelánczolt bibliára s annak szent tüzétől tüzet fog a lelke! S minő tudás! . . . minő erő ! . . . minő lélek ! . . . Még ma is, ha olvassuk lelke megnyilatkozását, mintha clelejáram zúgna át szívünkön, leikünkön. „A keresztyén ember szabadságáról", „Az egyház babiloni fogságáról", „A német nemzet keresztyén nemességéhez" cz. munkái, egy új ker. vallásos élet funi damentomai. Minő tiszta fő, meleg szív, törhetlen erély ! Az ember legbecsesebb kincse: lelki szabadsága, isten fiúsága. Ezt a kincset hozta Krisztusunk az égből s ennek természetére, használatára tanított a maga életével. Minden embernek része van e drága kincsben. Es nemcsak joga, hanem elsőrendű kötelessége ez isteni talentumot kamatoztatni. „A lélek mindent vizsgál, az Isten mélységeit is !" „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes!" Számtalan helyen olvassuk e figyelmeztetést Krisztusunktól, az apostoloktól. S mivé lett e jog és szent kötelesség az egyház papjai, pápái kezén ! ? Hogy megsemmisítették, hogy elrabolták! Hogy lettek a keresztyének millióiból istenfiak helyett, szolgaság gyermekei! Hogyan lett a benső vallásos életből külső testmozgás, üres czeremónia! Hogyan lett sivárrá istenországának szép, kies mezeje! Hogyan lett üressé a papok szíve, lelke ! . . . Vagy ha telve volt. nem istenfélelemmel, emberszeretettel volt telve, hanem földi vágyakkal, kincsszomjjal, gyűlölettel, embertelenséggel!... Isten közbeszólt s új idő következett.
