Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

kár: R. Kiss István dr.; titkár: Csokonai Vitéz Mihály; igazgatók: Benedek Vincze, Kirchner Elek és Zongor Béla; pénztáros : Tóth Kálmán ; ellenőrök: Vaskó László és Bogács Ferencz; háznagyok: Kiss József és Borsody János; gondnok: Tatár Endre; számvizsgálók: Alexy Géza, Brujmann Samu, Erőss Gyula, Jády Gyula, Krompacher József és Major János. Megalakították egyszersmind a liarminczhattagú választmányt és a százasbizottságot is. — A győri protestáns kört a legszívesebben üdvözöljük, mert megalakulása örvendetes jele a protestáns öntudat ébredezésének. Elvárjuk azonban az új körtől, hogy necsak kör, hanem protestáns kör is legyen, s hogy élete ne kaszinói semmittevésben vesszen el, hanem a protestáns hithűség, öntudat ápolásában és a protestantizmus jogainak, becsületének kivívására irányult aktiv munkában nyilatkozzék meg! Egyházmegyei gyűlések. Az érmelléki ref. egyházmegye f. hó 6-án Székelyhídon, a bihari ref. egyházmegye f. hó 8-án Nagyváradon ülésezett. Az érmelléki egyházmegye elhatározta, hogy felír a Ne temere ellen az egyházkerületre; továbbá, hogy missziói bizottságot alakít és a Bethlen Gábor-körnek 100 korona segélyt szavaz meg. — A bihari egyházmegye közgyűlését Sulyok István esperes hosszabb beszéddel nyitotta meg, a melyben erőteljesen mutatott rá a klerikális reakczióra, annak sikerei és ezekkel szemben a protestáns ós liberális szervezkedés halaszthatatlan voltára. Felhívta a gyűlés figyelmét az Orsz. Vallásegyenlőségi Szövetségre, az abba való belépésre és akcziójának buzgó támogatására. A gyűlés színe előtt letették hivatali esküjüket az új tanácsbirák: Telegdi József és Rigó Lajos. Tudomásul vették az egyházmegyei lelkészegyesület megalakulását és annak alapszabályait. Kimondták, hogy az egyházmegyei lelkészi gyámintézet fogja fedezni az intézeti tagok 23%-os orsz. nyugdíjintózetí járulékát; a nem tag lelkészeknek pedig öt éven át 25—25 korona segélyt nyújt. A Bethlen Gábor-körnek 200 korona segélyt szavaztak meg. Templomszentelés Bukovinában. A Bukovinában fekvő Andrásfalva magyar ref. hívei templomot emeltek, a mely f. hó 31-én fog felszenteltetni magasztos valláserkölcsi és hazafias rendeltetésére. A felszentelést Kenessey Béla erdélyi püspök maga fogja végezni. A püspököt e nemes missziói útjára Nagy Károly egyházkerületi főjegyző, Fehérváry Jenő és Muzsnay Károly esperesek, Menyhárt Elek egyházmegyei főjegyző és Balázs József beszterczei lelkész fogják elkísérni. frgyházi aránysegélyek. A belügyminiszter jóváhagyta a székesfőváros elöljáróságának ama határozatát, a mellyel a reform, egyház hitoktatási segélyét 34,000 koronáról 42,000 koronára, a budai evang. egyház hasonló segélyét pedig 2000 koronáról 4000 koronára emelte fel. A kongregácziók telkei. Budapesten, a városháza társalgó termében a legutóbbi közgyűlések alatt sok szó esett arról, hogy a főváros területén egyre szaporodik a kongregácziók ingatlana és többen tiltakoztak az ellen, hogy a Francziaországból kiüldözött kongregácziók vásárolnak sok ingatlant a fővárosban. Egy kimutatást is összeállítottak ezekről az ingatlanokról. Ez a kimutatás azonban nem teljes, mert az ingatlant vásárolt kongregácziók, az esetleges kellemetlenségek elkerülése érdekében, a területeket előkelő urinők nevére telekkönyveztették, a kik viszont szerződésileg biztosították a telkeket a kongregáczióknak. A hiányos kimutatás szerint az utolsó öt évben a következő telkek kerültek kongregácziók kezére: A Hermina-úton két telek 2725 négyszögöl, a mely a következő néven van telekkönyvezve : De Geglin de Bourgogne, Daskays Alex Ferdinánd Márta, Semichon Antoinette és de Feczián Mária. Ennek a teleknek a közelében az István-út mentén összesen 10,217 négyszögöl nagyságú öt telket csak az idén írtak Jekrath Fiilepné, Schaffgotsch Mária grófnő nevére. Néhány évvel ezelőtt örökölték az Angol kisasszonyok _ zugligeti telküket, a mely több mint negyvenöt hold. Most akarják szabályozni a területet. Hegyessy Flóra néven van a Dániel-utczában összesen 3788 négyszögöl nagyságú három telek, Assisi Szent Ferencz Leányai néven a Török-utczában 175 négyszögöl, Paulai Szent Vincze leányainak katholikus nevelő-intézete néven a Vendelutczában 551 négyszögöl, Paulai Szent Vincze nővérek néven pedig a Ménesi-úton 4698 négyszögöl, Erzsébet örökimádás temploma néven az Üllői-úton összesen 1397 négyszögöl nagyságú három telek van telekkönyvezve. Pesti Mária Erzsébet-egyesület néven az Istenhegyí-úton 1475 négyszögöl van, a Farkasvölgyi-úton pedig özvegy Cathry Szalézné, Csuller Ludmilla néven 7632 négyszögöl, és az Isteni Szeretetről Nevezett Társulat nevén körülbelül hárminczezer négyszögöl van telekkönyvezve. Bizony, az ilyen tényekkel szemben semmit sem érnek a felekezeti békességről szóló hangzatos frázisok; mert jól tudja a hozzáértő, hogy ezek a minden engedély nélkül betelepülő kongregácziók, akár a kultura, akár a humanizmus köpenyébe burkolóznak is, csak egy czélra törekesznek: a lélekhalászatra. De lesz talán Magyarországon még másképpen is! A protestáns mozgolódások és a róm. kath. papság. A mióta a klerikális reakczionárius szervezkedés és annak társadalmi és politikai sikerei ébresztgetni kezdik a meglehetősen elaludt prot. ön- és jogtudatot, azóta, a jelekből ítélhetőleg, ki van adva a túl oldalon is a jelszó a tények letagadására és a protestáns mozgolódásnak országháborításnak minősítésére. A népszövetségi gyűlések és a róm. kath. papi értekezletek egymásután nyilatkozgatnak, tagadván a tagadhatatlan tényeket és vádolván, ócsárolván a védekezésre kényszerített protestantizmust. Ezek közül a nyilatkozatok közül kiragadunk egyet, mint igen jellemzőt, a melyet a liberalizmusával kérkedő Budapesti Hirlap egyenesen arra tartott érdemesnek, hogy entrefilee-ként közölje. A bazini esperesi kerület pápás papsága tette ezt a nyilatkozatot, f. hó 15-én tartott ülésében, a következőképen: „A bazini esperesi kerület papsága csodálkozással tapasztalja, hogy az újabb időkben a hazai protestáns felekezetek körében oly irányzat indult meg, mely nem emlékszik meg a róm. kath. egyház tanításának és intézményeinek egyszerű kritizálásával és el nem fogadásával, a mi elvégre érthető volna részükről, mert hisz azért protestánsok, hogy protestáljanak a katholikus egyház ellen ; de szinte természetes jogának követeli, hogy a róm. kath. egyház legbensőbb ügyeiben kizárólagosan bíráskodjék. Vezető állásban levő férfiak csak rólunk mondanak véleményt, lapjaik csak rólunk írnak, egyesületeik csak velünk foglalkoznak, gyűléseik tárgysorozatán csak a mi ügyeink szerepelnek. A midőn ez illetéktelen beavatkozás és a legnagyobb fokban jogtalan eljárás ellen tiltakozunk, egyben nem mulaszthatjuk el, hogy kifejezésre ne juttassuk amaz alapos gyanúnkat, hogy e különös eljárás voltaképpen injekcziónak van szánva, a mellyel nem annyira az elfonyadt protestáns hitélet föllendítésére — mert hisz erre nem alkalmas — hanem arra törekednek, hogy a kevésbbé tisztán látó protestáns nép szenvedelmét nem létező sérelmek és alappal nem biró jogok hangoztatásával fölkorbácsolják. A mi reánk megint azt a benyomást teszi, mint mikor a saját részét könnyelműen el-