Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

érinti. A kultuszminisztériumban már elkészült az autonómiáról szóló törvény avaslat, de ebben csak elvi deklarácziók vannak, s arról intézkedik, hogy a tanulmányi ós vallásalapot átengedik az autonómiának, de úgy, hogy az egyetem alap továbbra is állami kezelés alatt marad. De ez a törvény nem oldja meg a kérdést s ehhez az autonómia szabályzata is szükséges, melyet a kultuszminiszternek ®kell kidolgozni, s éppen itt merültek föl nehéz akadályok. Kérdés, hogy a püspöki konferenczia, mely szigorú diszkréczióval őrzi a tanácskozmány eredményét, ezeket le birta-e küzdeni?" — Úgy látszik tehát, hogy a dolog mégsem megy oly simán, mint sokan gondolták. Pedig még a magyar protestántizmus hangadása is csak ezután következik! Az újbanovczei templomszentelés dolgában mult számunkban közölt híradásunkra és az ahhoz fűzött megjegyzésekre a következő sorokat vettük: Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy mint az újbanovczei egyházközség adminisztrátora és az ünnepély programmjának Összeállítója, én is fűzzek néhány szót a „templomszentelés Újbanovczén" czím alatt megjelent hírhez. Az ünnepély eredetileg megállapított programmjában nem volt mellőzve a magyar nyelv, sőt legelső helyen szerepelt a magyar nyelvű templomszentelő-ima, melyet nagyt. esperes urunknak kellett volna elmondania. 0 azonban sokoldalú elfoglaltsága miatt nem jöhetett el; a mikor pedig arról került szó, hogy nt. esperes úr helyett ki mondja el a magyar imát, a fungáló lelkészek túlzott lojalitásból azt határozták, hogy a meghívott horvát hatóságok képviselőire való tekintetből, kiknek az esetleg visszatetsző volna, hagyjuk el a magyar imát, sőt helyébe horvát invokácziót és Miatyánkot tegyünk. Én ugyan ellenkező véleményemet kifejeztem, de egyedül meg kellett hajolnom a többség óhaja előtt. A hír beküldőjének tehát nincs igaza, mikor a magyar nyelv teljes mellőzését a hívek akaratából történtnek tűnteti fel; mert ebbe a dologba az én tudomásom szerint sem az egyház közönsége, sem a presbitérium nem szólott bele. Helyreigazító soraim közléséért előre is hálás köszönetemet nyilvánítva maradok őszinte híve: Vásárhelyi Pál, vukovári reform, missziói lelkész. — Ezekhez a sorokhoz mellékelve van az újbanovczei presbitérium nyilatkozata is, a melyben kijelenti, hogy a felavatás sorrendjének és nyelvének megállapítását a lelkészekre bízta, s ha a magyar nyelv hiányzott is az istentiszteletből, a banovczeiek niven ragaszkodnak a magyar hazához, és sajnálják, hogy úgy történt meg a templomszentelés, a mint tényleg megtörtént. — A banovczei presbitérium nyilatkozatát szivesen^vesszük tudomásul és közleményünknek ama részét, a mely szerint a banovczei reformátusok kívánságának megfelelőleg mellőztetett volna a magyar nyelv a templomszentelésnél: készségesen igazítjuk helyre. A mi azonban az adminisztrátor úr nyilatkozatát és abban a fungáló lelkészek eljárását illeti, arra csak azt mondhatjuk, hogy a nyilatkozat nem hogy érthetőbbé, hanem még érthetetlenebbé teszi a sajnálatos dolgot. A két nyilatkozat ugyanis világossá teszi, hogy nem a német ajkú és a horvátok között élő banovczei reformátusok küszöbölték ki az istentiszteletből a magyar nyelvet; hanem az oda, füngálás végett meghívott magyar lelkészek. Az, hogy a felszentelő, magyar nyelvű imádság elmondására felkért esperes nem jelenhetett meg, egyáltalában nem indokolja meg a magyar nyelv teljes mellőzését. Magyarul tudó és magyar lelkészi oklevéllel rendelkező lelkészek voltak jelen elég számmal, könnyen helyettesíthették volna tehát az elmaradt esperest egy magyarul elmondott felszentelő imádsággal. A mint azonban az adminisztrátor úr nyilatkozata bizonyítja, a megjelent magyar ref. lelkészek „túlzott lojalitásból", magok döntöttek a felett, hogy a saját anyanyelvüket megtagadják és csak azért, hogy a templomszentelésen megjelent horvát tisztviselőket a magyar nyelvű imádsággal meg ne botránkoztassák, inkább horvátul énekeltek és imádközt iki S ez az a szégyenfolt, a mit az ott fungált magyar ref. lelkészekről nem mos le semmiféle nyilatkozat. Mi azt hittük, hogy azok a lelkészek, a kik a banovczei gyülekezetet adminisztrálták, a magyarság pionírjaiként működtek ott. Most látjuk, hogy ebben a hitünkben csalódtunk! Méltán nyilváníthatjuk ki a történtek után ezt a csalódásunkat, mert ha eredetileg is programmba volt véve a magyar nyelvű felszentelő imádság, vájjon nem a magyarság elárulása-e az, ha a megjelent lelkészek, az elmaradt esperes helyettesítése helyett a mellett döntenek, hogy a magyar nyelv helyét a horvát nyelv foglalja el? Vájjon a magyar nyelvet kirekesztett lelkészek, a mikör a felett skrupulizáltak, hogy a magyar imádsággal nem fogják-e felidézni a horvát tisztviselők neheztelését, nem skrupulizáltak a felett, hogy a banovczei egyházat megteremtett és évtizedeken át fenntartott magyar ref. egyház meg fog botránkozni a magyar nyelv kirekesztése miatt?! E felett, 1

úgy látszik, nem skrupulizáltak. De vegyék tudomásul, hogy mi igen még vágyunk botránkozva eljárásúk fölött és szégyenkezünk a miatt, hogy magyar ref. lelkészek képesek voltak magyarságuk és magyar anyanyelvük megtagadására, éppen ott, a hol nekik magukat a magyarság és a magyar állameszme apostolainak kellett volna megbizonyítaniok! A budapesti ref. egyház presbitériuma f. hó 14-én tartotta első gyűlését a hosszú nyári szünet után. A gyűlésen Petri Elek lelkész . elnök ismertette Kálvin Jánosnak, a nagy reformátornak Genfben felállítandó szoborművét, a konvent és a dunamelléki egyházkerület határozatát, s Baksay Sándor püspöknek a lelkészekhez, egyházakhoz és minden egyes kálvinista lélekhez intézett felhívó szózatát. Az egyháztanács a szoborra 1000 koronát szavazott meg, s ezenkívül határozafilag kimondta, hogy november 1-én minden templomban es imaházban a perselyekbe begyűlő összegek a szobormű javára szolgáltatnak be, s a p^esbyterium tagjai is gyűjteni fognak ismerőseik körében. A püspöki felhívás az Egyházi Értesítőben megjelenik, hogy azt a hívek megismerjék, s a szoborműhöz hozzájáruljanak. Kaczián Géza felszólalása alapján az egyháztanács kimondta, hogy illetékes helyen ki fogja fejezni azon óhaját, hogy a magyar reformátorok szobor-alakjainak készítésével magyar művész bízassék meg. Molnár Sándor főgimn. igazgató jelentése alapján az egyháztanács, a dr. Erdélyi Lajos távozásával megüresedett tanszékre MSdáy' Gyula eddigi helyetes tanárt léptette elő. A főgimnáziumnak a jelen iskolai évben 564 növendéke van. Szilassy- Aladár gondnok jelentése szerint a Baár-Madas felső leányiskolába 37 növendék iratkozott be, a kik kösül bennlakó, 6 kedvezményes, 5 bejáró. Vallás szerint- 27%ef., 5 evang., 4 róm. kath. és 1 unitárius. A főgimiTázrammal kapcsolatos internátusnak mind a 15 helye be vtin töltve. A jogügyi és gazdasági- bizottságok --jelentései -űtM a VI—VII. ker. templomépítő-bizottság alakíttatott meg, s tagjai lettek Lánczy Leó elnöklete alatt: dr. Nagy Dezső, Kun Gyula, Kovács Emil h. lelkész, dr. Gálffy Dénes, Rácz Imre, dr. Somogyi Lajos, Hammersberg Aladár, Herényi János, Szenthe Lajos. Végül dr. Vámössy Károly gondnok tett jelentést a zuglói építkezésről, mely szerint a papi lakás teljesen kész; a lakhatási engedély és