Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

tanítóinak az 1908. az év első felére engedélyezett rendkívüli segélyről, illetőleg személyi pótlékról nyomtatásban kiadott rangsort és a megfelelő tájékoztatót. Mi, felekezeti tanárok, mindenesetre csak hálás szívvel fogadhatjuk a vallás- és közoktatásügyi kormány adományát; mert sok évtizedek mulasztását akarja ezáltal az állam jóvá tenni és honorálni azt a nagy és becses szolgálatokat, a melyeket a magyar protestáns tanárok a magyar nemzeti eszme és kultura szolgálatában szereztek. A fizetési kiegészítés okozta általános öröm közé azonban sok keserűség és elnyomott fájdalom is vegyül, ha áttanulmányozzuk a Kimutatást és a hozzá csatolt Tájékoztatót. Ez utóbbi arról szól, hogy minő elvek vezették a minisztériumot a fizetési pótlékok elosztásánál. Ezen alkalommal csak a Tájékoztató első két pontjának megvilágosítására szorítkozunk, mert itt találjuk lefektetve a főirányitó eszméket és elveket, a melyek a fizetési pótlék elosztásánál a közokt. kormányt, illetőleg a rangsor készítőjét vezérelték. 1. A felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák tanszemélyzete az 1906. évi november hó 7-én 95,333. sz. a. kiadott Szabályzat értelmében engedélyezendő rendkívüli segély (fizetési kiegészítés) megállapítása szempontjából a következő 10 státusba foglaltatik: I. A róm. kath. főpapok és hitközségek által fenntartott középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanítói, valamint a szerzetes rendek középiskoláinak világi tanárai és tornatanítói. II. Az erdélyi róm. kath. státus által fenntartottt középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanítói. III. A kegyes tanítórendi középiskolák szerzetes igazgatói és szerzetes tanárai. IV. A Jézus-társasági kalocsai érseki főgimnázium szerzetes igazgatója és szerzetes tanárai. V. A görög kath. középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanítói. VI. A görög-keleti román középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanítói. VII. Az öt református egyházkerületi középiskolái igazgató-tanárai, tanárai és törnatanítói. VIII. Az öt ág. hitv. evang. egyházkerület középiskoláinak igazgató-tanárai, tanárai és tornatanítói. IX. Az unitárius középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanítói. X. Az összes községi középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanítói. 2. A más státusban eltöltött idő, éppen a státusbeosztás alapelve és lénye alapján figyelembe nem jöhet, így például a jelenleg református státusban levő tanárnak azon évei, a melyeket, bár mint rendes tanár, akár evangelikus középiskolánál, akár községinél, vagy magánál az államnál töltött el: a református státuson belül a fizetési kiegészítés szempontjából figyelembe nem vehetők. De így van ez minden státusra nézve. Ezen második paragrafusban van letéve az összes rendezés főalapelve. Vizsgáljuk meg tehát behatóbban, hogy mi vezette a fizetési tervezet készítőjét ezen fődirektiva felállítására és makacs keresztülvitelére, jólehet az összes idevonatkozó tényezők: a két prot. egyház vezetősége, a reform, és ág. h. ev. középiskolák tanáregyesületei, az országos középiskolai tanárok kongreszszusa és minden középiskola meglevő egyhangúsággal azt kívánta, hogy minden tanár fizetése attól a naptól számíttassék, a mely napon tanárnak megválasztatott vagy kineveztetett, tekintet nélkül a középiskola jellegére. Mert hiszen érthetetlen ez az alapelvként felállított paragrafus. A kormány mindenféle felekezetű középiskolai tanárnak ad fizetés-kiegészítést; ad a zsidónak, római katholikusnak, reformátusnak, görög-keletinek stb., tehát a legliberálisabban jár el és mégis, ha valamely tanár egyik státusból átlép a másikba, az előbbi státusban eltöltött éveket elveszíti, azokat az állam nem számítja be neki. u Ez a szembeötlő ellenmondás rögtön megvilágosodik, mihelyt a dolgot egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk. Talán valami nagyobbszerű tanárvándorlás volt valamikor, a mi az egyes státusokat nagyon megzavarta és a minek következtében az egyes státusok honorálása olyan óriási összegeket kívánt volna, a melyet a rendelkezésre álló pénzből nem lehetett volna kielégíteni ?! Hallotta már valaki, hogy benczés szerzetes tanárból kalocsai jezsuita tanár, vagy premontrei tanárból piarista, vagy piarista tanárból erdélyi római katholikus tanár, vagy görögkeleti tanárból valamely szerzetesrendi római katholikus tanár lett volna? Bizonyára senki sem. Ennélfogva a fizetési-tervezet alapelveként odaállított 2. pontja a szerzetesrendi, görög-kath. és görög-keleti státusbeli tanárokat nem érinti, nem érdekli: de nem is érintheti, mert ezek a rendek már eredetüknél és rendeltetésüknél fogva kizárják azt, hogy más státusból fogadjanak be tagokat tanárnak; ezek a maguk specziális czéljaiknak megfelelően maguk nevelnek a rendnek tanári succrescentiát. Ha tehát a fizetési rendezés említett alapföltétele a róm. kath. egyik státusát sem érinti, sőt nem érinti a görög-keleti és görög-katholikus tanárokat ós egyházat sem, ennélfogva lehetetlenség, hogy financziális oka lett volna a kormánynak akkor, a midőn minden idevonatkozó faktor ellenzése daczára mégis ridegen és hajthatlanul keresztülhajszolta azt az elvet, hogy a más státusban eltöltött szolgálati évek a mostani státusban a fizetési kiegészítés szempontjából nem számítanak! Az ok tehát nem a financziális nehézségekben, hanem másban rejlik. A rejtett okot megtaláljuk a következőkben. A kilenczvenes évek elején nagy volt a tanárhiány. Ezt a hiányt főképen a két protestáns egyház érezte, a