Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
Ébredésünk jelei azonban valamiképen azt a balga hitet ne keltsék bennünk, hogy immár megtettük kötelességeinket szemeink felnyitásával. A ki közülünk igazán felnyitotta szemeit és nem az álomnak talán szép, de hiú képein révedez, észre kell vennie, hogy ébredése, ha nem is abszolúte, de meglehetősen későn történt. Lehetetlen megdöbbenve észre nem vennie, hogy körülötte nemcsak a materializmus és a pápizmus harcza foly, hanem, hogy ebben a harczban nagverejű segítőtársául hódította a római katholiczizmus az úgynevezett liberális közvéleményt tolmácsoló napi sajtót és a politikai közvéleményt is. A kinek módja van ahhoz, hogy ne kösse magát egy napilaphoz, hanem többnek nézetét, álláspontját, irányzatat megfigyelje, lehetetlen észre nem vennie, hogy csak a revivalt élő római katholiczizmus tevékenysége és munkája az, a mi a magyar napisajtó legnagyobb részét érdekli. S a ki figyelemmel kiséri a politikai pártok magatartását, lehetetlen meg nem látnia, hogy a materiálista szoczializmus ellen való küzdelemben egyedül a római katholiczizmust tekintik annak a segítőtársnak, a kivel szövetkezve diadalt arathatnak. A prostantizmusról hallgat a napi sajtó ; — a politikai világ legfelebb alamizsna nyújtásra kész — régi szolgálatainkért, magyarságunkért; de olyan tényezőnek, a mely talán a nemzeti élet konszolidalasa, a jövendő Magyarország megalapozása munkájában komolyan számba volna veendő, s a mely talán a római katholiczizmus helyét pótolhatná, nemcsak nem tekint bennünket, hanem — milyen fordulása az időnek! — egyenesen ellenünk fordul, mihelyt ébredezni látszunk! Ilyen levén a helyzet, a melyben felébredésünkkor magunkat találjuk, valamiképen azt ne higyjük, hogy szemünk felnyitásával betöltöttük kötelességünket. A szemek felnyitása után el kell következnie a felkelésnek, a felkészülésnek és a munkába indulásnak! Hogy Ezekiel látomását applikáljam, a mult hetek eseményei még csak a megszáradt csontok egybemeitése; még csak az inak es a hús növekedésének kezdete. De a lélek, r ' a Lélek, az Urnák Lelke, az kell még az egybement tetemekbe! Az a Lélek, a mely a csontok: a magyar protestántizmus minden egyes egyháztagjában és tagja által felépített, az inak: a szervezkedés és egyetértés által összefoglalt testet élővé, hatóvá, munkássá teheti! Kérve kérem tehát mindazokat,, a kik prófétáltak s a kiknek szavára a tetemek egybemenése megkezdődött: ne szűnjenek meg az Úr beszédeinek hirdetésében L Isten által ihletett szavaikkal, odaadó munkálkodásukkal hívjanak elő e tetemekre inakat, húst és bőrt, s könyörögjenek buzgón a holtakat is megeleveníteni képes Örökkévalóhoz, hogy bocsássa ki Lelkét és a négy szelek felől jöjjön elő a Lélek és leheljen belénk, hogy megelevenedvén, mind magunkat megtarthassuk, mind hazánk békességének és boldogságának hűséges és eredményes munkáiéinak bizonyulhassunk! Hamar István. A hazai szocziális mozgalmak. Elnöki megnyitóbeszéd a M. P. I. T. október 2-iki közgyűlésén. Mélyen tisztelt prot. irodalmi közgyűlés ! A£ első szó, mellyel e mai közgyűlésünket szívem egész melegével megnyitom, legyen a hála és köszönet szava, azon nagyértékű bizalomért, melyet a mult évben történt elnökválasztáskor személyem iránt tanúsítani méltóztattak. Érzem a feladat nagyságát, mely reám várakozik; és egy Hegedűs Sándor után elfoglalt helyen érzem erőm gyengeségét is azon nehézségekkel és erős akadályokka szemben, melyek prot. evangéliomi egyházunk haladásának és békés fejlődésének útjában tornyosulnak. De ha a nagy feladat súlyának érzése alatt lelkem egyegy pillanatban habozni kezd, csakhamar erőt vesz rajtam az önbizalom, mikor e közgyűlés lelkes, tömött sorain végigtekintek. Mint egy láthatlan villanyerő rezdül lelkemen keresztül a rokonérzés, mely a két történelmi prot. evangéliomi egyház fiait összetartja és a Krisztus evangéliomáért való harcban lelkesíti és megerősíti. Legyen szabad ez ünnepélyes órában szívélyesen üdvözölnöm a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak összegyűlt tagjait és azon kedves vendégeinket is, a kik mai ünnepélyünket szíves jelenlétükkel és részvétükkel emelni kegyesek voltak. Társulatunk alapszabályszerű feladatát folytonosan szemelőtt tartva, nem zárhatjuk el szemeinket azon jelenségektől sem, melyeket az idők haladása koronkint felszínre hoz, s melyek a mi egyházi közéletünket is erősen érintik. Tagadhatatlan tény, hogy a társadalmi élet az egész európai kontinensen forrongásban áll. Az örökké való változás és fejlődés eszméje áthatotta a népek és társadalmak összes rétegeit; de hogy miféle törvény, vagy szabály szerint megy végbe a változás, a fejlődés vagy hanyatlás, erre kielégítő választ nem ád. Az egyes fajok és nemzetek, a vallások és egyházak, nyelvek és szokások harcza szemünk előtt folyik. Az egyes családok és egyének érdekei előtérbe nyomóinak, de azok sem azonosak. A viszonyok és czélok különféleségéből eredő érdekek sokaságának összeegyeztetését és az emberiség boldogságának törvényeit eddig semmiféle emberi tudomány nem birta feltalálni. Vannak értelmi és érzelmi tényezők, melyeket figyelmen kivül hagyni nem lehet. Ezeknek összhangja sokat megfejthet és sok esetben irányt adhat. Ne higyj olyan gondolatnak — mondja Eötvös József — melynek szíved