Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

jain; különben is nem az a fontos, hogy ki mit beszélt, hanem az, hogy az elhintegetett jó magvak mennyiben találtak a lelkekben kedvező talajra. Szeretjük hinni, hogy a jó vetés meghozza gyümölcseit is; mert az az érdeklődés, a mely mellett a marosvásárhelyi gyűlések lefolytak, azt mutatja, hogy elvégre kezdjük már megismerni a mi megtartatásunkra valókat! Adja Isten, hogy eme hitünkben s ebből fakadó jó reménységünkben meg ne csalódjunk! Referens. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete s közgyűlése. Idei egyházmegyei egyházi értekezletünket és közgyűlésünket szokatlan helyen: Székesfehérvárott tartottuk, a vármegyeház dísztermében, szept. hó 7-én és 8-án. Az ős koronázó város ugyanis egyházmegyénk területén kivül esik, mindazonáltal egy s más gátló körülmény miatt ez évben szokott helyünkön, Kápolnásnyéken nem gyűlésezhetvén, legalkalmasabb központi s gyűlési helyül kínálkozott politikai vármegyénk e neves székhelye s dicső múltú királyi városa — Alba regia. Egyházi értekezletünket szeptember 7-én délelőtt tartottuk, szép számú tagok s érdeklődők jelenlétében, Koncz Imre esperesünk és Sárközy Aurél vil. tanácsbiró kettős elnöklete alatt; de ott ült az asztalfőn egyházmegyénk szeretve tisztelt gondnoka, gr. Dégenfeld Lajos úr őnagyméltósága is. Tatay Lajos kajászószentpéteri lelkósztársunk imájával kezdtük s Csáki István felcsúti lelkésztársunk záróimádságával végeztük összejövetelünket, a melyen több fontos és érdekes ügy került megvitatásra. Mindenekelőtt alulírott, mint az egyházi értekezlet titkára; tett jelentést az egyházi' értekezletnek 1905^-1908. évi, (immár negyedik cziklusban) kifejtett működéséről. Ertekezleteink iránt az érdeklődés a lefolyt 13 év alatt nem hogy nem csökkent, de hovatovább fokozódott. Egy évet kivéve, minden esztendőben tartottunk központi értekezletet; fiók-köreink is megalakulásuk óta évről-évre összejönnek s tanulságos eszmecseréket folytatnak. 1905-ben Velenczén tartott együttes értekezletünkön Knox János születésének négyszázados, a következő évben Kápolnásnyéken a bécsi béke háromszázados évfordulóját ünnepeltük meg, magas színvonalon tartott felolvasásokkal s lendületes alkalmi költemény előadásával. Számos közérdekű tárgy került a lefolyt három év alatt megvitatásra; legnagyobb érdeklődést keltők voltak mégis a tavalyi értekezleteink, a mikor is a zsinati törvények életbeléptetése folytán aktuálissá vált ügyek felett folytattunk rendkívül élénk eszmecserét és itt-ott heves hangú vitatkozást. A titkári jelentés felolvasása után — az alapszabályok értelmében minden három évben újra kellvén alakulnunk — az egyházi értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy a következő 5-ik cziklusra újból megalakul. Tisztviselőivé az eddigieket választotta meg; a választmányt néhány új taggal egészítette ki. Ezután az egyházi törvény által követelt egyházmegyei szabályrendeletek, illetőleg tervezetek tárgyaltattak és pedig a szavazati jog gyakorlásának elmulasztása, a közgyűlésről elmaradt tagok igazolása, illetve büntetése, az egyházközségi egyházi megbízás viselése alóli felmentés, az egyházmegyei ügyész működése időtartamának megállapítása, s helyettes-esperes választása tárgyában. Revideáltuk továbbá az egyházmegye tanácskozási szabályzatát és ügyrendjét, s csekély módosítással az eddigi szabályzatot fogadtuk el. Ezután alulírott tartott rövid előadást a Kálvinszövetség -ről és a genfi emlékszobor-vó\. Egyházi értekezletünk — valamint másnapi közgyűlésünk is — egyhangúlag elfogadta a fiók-körök által előterjesztett azon határozati javaslatokat, hogy 1. egyházmegyénk a Kálvinszövetség végleges megalakulását örömmel üdvözli s felhívja a lelkészeket, tanítókat helyi szövetségek alakítására, az egyházakat pedig a központi szövetségbe leendő belépésre ; egyházmegyénk maga már most belép — évi 5 korona tagsági díjjal — a Szövetség rendes tagjai sorába. 2. Az egyházak felhivatnak,hogy a genfi emlékműre való adakozás dolgában a kerületi határozat értelmében buzgón igyekezzenek eljárni; hívják fel a híveket a szószékről házankénti megkeresés útján is az adakozásra, s magok az egyházak is szavazzanak meg némi összeget e czélra. Egyházmegyénk elhatározza, hogy (a már csak néhai) Kálvineumra saját kebelében gyűlt mintegy 50 koronányi összeget kiegészíti a közpénztárból adandó másik 50 koronával és így összesen 100 koronát ajánl meg a reformácziót megörökíteni hivatott genfi emlékműre. Valamint már előbb fiók-köreink, úgy együttes értekezletünk is foglalkozott a hírhedt Ne temere pápai dekrétummal. Egyhangúlag, zajos helyesléstől kisérve fogadtuk el a fiók-körök ama határozati javaslatát, hogy : Egyházmegyénk a Ne temere pápai dekrétum ellen ünnepélyesen tiltakozik, s felterjesztést intéz a kerületre, hogy az is foglaljon el határozott, tiltakozó álláspontot ez ellen a felekezeti békességet felforgató és az ország törvényét sértő pápai intézkedéssel szemben s követelje hasonló merényletek megakadályozása végett a jus placeti szigorú érvényesítését. E tárggyal kapcsolatban alulírott felhívta az értekezlet -figyelmét az alakulóban levő Országos evangéliomi szövetségre. Ismertette a külföldön levő hasonló szövetségek czélját és működését, s javaslatára az értekezlet — valamint másnap a közgyűlés is — kimondotta, hogy az Országos evangéliomi szövetség tervbe vett megalakulását szívvel-lélekkel üdvözli, abba maga is belép s a kebelbeli egyházakat is felhívja a belépésre ; azonkívül felszólítja az egyházakat helyi szövetségek alakítására is. Zárjel között megjegyezve : most már majdnem sok is lesz a szövetségekből! • . . ámbár mindeniknek megvan a maga határozott kiilön czélja és működési köre. A Kálvin-szövetség pl. a hazai protestáns egyházak által többé-kevésbbé elhanyagolt szocziális téren kíván mozogni inkább, míg az evangéliomi szövetség viszont az evangéliomi védő és építő munkára vállalkozik kiváltképen és pedig a mindjobban elhatalmasodó klerikálizmussal s a nem kevésbbé veszedelmes atheista és materiálista áramlatokkal szemben. Lehetnek olyan egyházközségek, a hol mind a két szövetség megalakítása lehetséges és szükséges lesz ; de legalább egyet, az evangéliomi szövetséget, úgy látszik, minden valamirevaló egyházközségben okvetlen meg kell alakítani, hogy a nagy garral működő róm. kath. népszövetségek ellen prot. egyházaink is megfelelő módon állást foglaljanak és védekezhessenek. Ezután következett volna Vasadi Balogh Lajos lelkésztársunk felolvasása „A vallástanítás reformjáról", mely már a fiók-köröket is foglalkoztatta; azonban e felolvasást le kellett vennünk a napirendről, mivel, mint mindannyian, mély részvéttel értesültünk, szegény barátunkat igen súlyos családi gyász — legnagyobb fiának éppen a megelőző napon történt hirtelen elhunyta — tartotta távol a megjelenéstől* Lévay Lajos. (Folyt, köv.)