Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

saink istentelen üldözése nem foglaltatik. Mi római katholikus testvéreink vallási meggyőződését, törvényes jogait és javait nem érinthetjük; de azt sem engedhetjük meg, hogy minket a XYI-ik század katholikus főpapjaink gyűlölködő szellemében valaki bűnös „eretnekeknek, szakadároknak és rebelliseknek" nevezhessen és ezen czím alatt üldözhessen ! Azt sem veheti nekünk rossz néven senki, ha meggyőződésünket követve, mi több áldást és boldogságot várunk hazánkra, sőt az egész emberiségre is a krisztusi szeretettől és az evangéliom világosságától, mint a gyűlölködő ós zsarnoki „római szent és egyetemes inquiziczió" lélekölő dekrétumaitól! Mi tisztelői vagyunk az igazi tudományos kutatásnak, a nélkül, hogy ellenségei volnánk a vallásos hit ós meggyőződés szentségének. Mi őszinte barátai vagyunk a békének, a szabadságnak, a jogegyenlőségnek és vallási viszonosságnak. Mint ilyenek a törvény szilárd alapján állva, követeljük, hogy egyenlő teherviselés, egyenlő pénz és véráldozat kötelezettsége mellett, valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezet egyenlő jogokban, egyenlő szabadságokban és egyenlő javadalmakban részesíttessék. Ha vannak az államnak alapítványai és javai egy vallásfelekezet részére, mely hajdan végzett kötelességeinek ma tizedrészét sem teljesíti többé, akkor legyenek alapítványai és javai a többi vallásfelekezetek részére is, melyek szent kötelességeiket híven teljesítik És ha nincsenek javai valamennyi száraára, akkor kövesse Amerika példáját, mely kizárólagos uralkodó vallásfelekezetet nem ismer. Ezt követeli a viszonosság elve és az államnak jól felfogott érdeke. „Quod uni justum, alteri aequum". A magyarhoni protestáns egyházak jogosult büszkeséggel utalhatnak arra a történelmi tényre, hogy az o, közel négy százados múltjókban nincs egy eset sem arra, hogy egyházi és vallási érdekeik valaha ellentétbe kerültek volna a magyar állam szabadságával és alkotmányos érdekeivel. Ellenben a római katholikus egyház hatalmi törekvései temérdek bajnak voltak okozói, az Árpádoktól kezdve egész a legújabb korig. Mert volt idő, a mikor a pápák királyainkat saját vazallusaiknak tekintették és ezen okból a hazai javadalmakat idegen főpapoknak ajándékozgatták. Ma is beleavatkoznak jogtalanul az államok belügyeibe. A legkatholikusabb államoknak erős küzdelmeik vannak a hazai törvényeket taposó klerikálizmus ellen . . . De talán nem kell példát felhoznom se a múltból, se a jelenből. Úgy érzem, hogy megsérteném a közgyűlés értelmi színvonalát, ha bővebben akarnám bizonyítani, hogy a római pápának újabb merényletei szoros összefüggésbefi állanak a hazai klerikális mozgósítással! Nekem az a meggyőződésem, hogy a „Ne temere "-féle bullák csak egyes külső jelenségei annak a rendszeres izgatásnak, mely a katholiczizmus restaurálásának czíme alatt az ország összes községeiben folyik. Nekünk tehát ezzel szemben elvi és törvényes álláspontra kell helyezkednünk — és határozottan tiltakoznunk az ellen, hogy a római pápa, mint hazánk határain kívül álló idegen hatalom, fennálló hazai törvényeinkkel ellenkező, polgártársaink békéjét felzavaró bullákat adhasson és hirdethessen ki Magyarországon. Ez az ország szabad ós független ország, melynek fiai semmiféle néven nevezendő kiilhatalomtól nem fogadhatnak el rendeleteket, a magyar király és felelős kormányának engedelme nélkül. Fájdalommal tapasztaljuk, hogy a szakminiszter nagyot hall, a mikor a vallási törvényekre hívjuk fel figyelmét. Tehát a törvény, jog és igazság magaslatáról hangosabban kell követelnünk tőle, mint valaha, hogy az 1848. XX. törvényczikket részrehajlás nélkül, becsületesen hajtsa végre, úgy. a hogy azt az egykori nemzeti párt vezére hirdette, t. i., hogy a törvényt „az összes vallásfelekezetekre nézve érvényesíteni fogja, annak minden konzequencziájával együtt'1

. Most neki módjában lenne, mint 48-as miniszternek, .a 48-diki törvényt, ennek szelleme és betűje szerint végrehajtania. De éppen az ellenkezőjét teszi! Tanuljunk az ő vezérkarától; kövessük híres jelszavukat, hogy: legyen vége a szónokló és kolduló protestantizmusnak, következzék már egyszer a tettek protestantizmusa ! Mindenekelőtt az ellenünk elkövetett bűnök forrására való utalással, a legilletékesebb helyen, atyai fővédnökünkhöz, Európaszerte őszinte tisztelettel környezett, legalkotmányosabb és legigazságosabb királyunk ő felségéhez kell fordulnunk azon bizalomteljes kérelemmel, hogy a tridenti püspöki eskü egyszersmindenkorra érvényteleníttessék. Nyilt őszintességgel tárjuk fel előtte sűlyos helyzetünket és nagy sérelmeinket, mert egyedül ő felsége képes rajtunk még segíteni. Ha komolyan akarjuk az ország békéjét állandósítani, akkor nem annyira egyes jelenségeket, mint inkább azoknak gyökerét kell eltávolítani. Mert örökké igaz az, a mit Berzsenyi Dánielünk oly szépen fejezett ki: „A gaz lenyesve csak bujább lesz. Irtani kell gyökerestül a bűnt". BEI,FÖLD. Az erdélyi reform, egyházkerület egyházi értekezlete. Az erdélyi ref. egyházkerületnek folyó hó 8—10. napjain Marosvásárhelyen megtartott egyházi értekezlete dicsóretreméltóan emelkedik ki az eddigi hasonló értekezletek közül. Oka ennek az, hogy az értekezlet vezetői, Tóthfalusi József marosvásárhelyi lelkész hathatós támogatása mellett, olyan programmját állították össze, úgy magának az értekezleti közgyűlésnek, mint vele kapcsolatban egyéb más belmissziói értekezleteknek, a minővel az eddig tartott értekezletek nem dicsekedhettek. Az erdélyi kerületi értekezlet szinte a magyarországi ref. belmissziói egyesületek és szövetségek kongresszusává nőtte ki magát, és így egy jobb, helyesebb, építőbb irány kijelölőjévé vált egyháztársadalmi életünk terén.