Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. " intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Mit várunk nagygyűléseinktől ? Hamar István. — A „Ne temere" és a ius placeti. Dr. Kováts J. István. — Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde. — Belföld: Az erdélyi reform, egyházkerület egyházi értekezlete. A vértesaljai egyházmegye egyházi, értekezlete s közgyűlése. A tettek katholiczizmusa. Veress Jenő. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Mit várunk nagygyűléseinktől? Szeptember 29-től kezdve négy napon át protestáns nagygyülések fognak lezajlani Budapesten. Az 0. R. L. E. második kongresszusát, a M. P. I. T. 21-ik nagygyűlését tartja meg, s a kettő között kiván megalakulni az Evangéliumi Szövetség. A jelentkezések élénkségéből arra lehet következtetnünk, hogy e gyűléseken részt fog venni a magyar prot. egyház papságának több mint egyharmada, s reméljük azt is, hogy az egyházi közéletben szereplő világi embereink és a prot. egyházaknak érdeklődő többi tagjai közül sem lesznek jelen kevesebben a lelkészi elemnél. Öszszesereglik tehát a magyar protestántizmus olyan számban, a mint nem történt meg rég idő óta. Egyházpolitikai és egyháztársadalmi életünk atmoszférája feszült. Egünkön sötét fellegek tornyosulnak, s nemcsak a közeledő nehéz idők moraja hangzik, de megkezdődött már az összecsapó villámok czikázása is. A magyar protestántizmusnak ily időben való tömeges összegyiilekezése a legkomolyabb jelentőségű. Komolyságát ismerik jól azok, a kik folyton azt hirdetik, hogy: „Békesség, békesség!" holott nincsen békesség, mert hiszen éppen ők maguk a harczkeresők. Ismerik komolyságát a helyzetnek azok is, a kik tiszta hazafias szempontból aggódva félnek a kulturharcz kitörésétől; valamint azok is, kik politikai szempontból tekintik a dolgot s inkább megtagadják a prot. gyűlésektől a fővárosnak a nagygyűlések tartására alkalmas termeit, csakhogy a protestántizmus hangadását lehetetlenné tegyék! De ismerjük-e tömeges összegyiilekezésünk nagy fontosságát mi magunk ? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit akarunk azzal elérni •? S megfontoltuk-e higgadtan a módokat, az eszközöket, a melyekkel czéljaink elérésére kivánunk törekedni? Ezek azok a kérdések, a melyek megkövetelik, hogy a reájuk adandó felelettel teljesen tisztában legyünk, mert csak így leend üdvös eredménye, kivánt súlya összegyülekezésünknek. Ellenfeleink és az aggodalmaskodók attól tartanak, hogy gyűléseink, különösen pedig az 0. R L. E.-é és az Evangéliumi Szövetségé, nyílt kihirdetői lesznek a kulturharcznak s éleshangú beszédeikkel, határozati javaslataikkal még súlyosabbá fogják tenni egyházpolitikai és egyháztársadalmi viszonyainkat. Alapos-e, alaptalan-e az aggodalom ? majd megválik a gyűléseken. Mi a magunk részéről a legmelegebben azt óhajtanok, ha nagygyűléseink tárgyalásai s határozatai nem a súlyos helyzet még rosszabbá tételére, hanem szanálására szolgálnának, s ha nem azt demonstrálnák, hogy ha kell, mi is tudunk fulmináns dikcziókat mondani, harczot, háborút hirdető határozati javaslatokat hozni, hanem hogy a mikor tisztában vagyunk nehéz helyzetünkkel, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy bennünket abból nem a beszédben, hanem a tettekben, a czéltudatos és alkotó munkában nyilatkozó erő segíthet ki s juttathat el egy jobb, boldogabb állapotra. Távol van tőlünk, hogy talán e jóakaratú szavainkkal a magyar protestántizmusnak Budapestre sereglendő képviselőit meghunyászkodásra, a könyörgés alázatos szavainak hangoztatására akarnánk rávenni, a nyílt és bátor állásfoglalás helyett. Hiszen éppen mi hirdetjük már jó ideje, hogy bajainknak egyik főforrása abban rejlik, hogy az önérzetes, bátor, jogaiban biztos beszéd helyét az erőtelen könyörgés szava, váltotta fel szánkban. De mondani akarjuk vele azt, hogy! gyűléseink egy pillanatra se feledjék el, hogy mint a magyar protestántizmus képviselői szólnak és határoznak; szavaik, határozataik tehát viseljék magukon a komoly megfontoltságnak azt a méltóságát, a mely tiszteletet parancsoló legyen még ellenfeleinkkel szemben is! Nem éretlen, szavai, határozatai jelentőségével tisztában nem levő Jelen számunkhoz egy negyed ív melléklet van csatolva.